Könyvtáros, 1965 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
feltárják eddig elhanyagolt publicisztikáját is, portréja — a várható újabb kiadásokban — nyilván még árnyaltabb és teljesebb lesz). Herczeg Ferencet, sőt Pósa Lajost sem iktatták ki a magyar irodalomból; általában ez a kézikönyv nem elnyomni, elhallgatni igyekszik, hanem kiemelni, fölfedezni — új, valóságos értékeket. Legfőbb törekvés pedig az, hogy hatalmas ismeretanyagát rendszerezze, s a fél évszázad gazdag irodalmáról tudományosan megvilágított fejlődésrajzot adjon. Ezt a célt a korszak világos tagolása (mely három szakaszt különböztet meg, a kiegyezésig terjedőt, a rákövetkező évtizedet és az utolsó századnegyedet), a fő irányzatok (népies-nemzeti, liberális-nemesi, romantikus) kijelölése és a szokatlanul és örvendetesen bőséges „általános jellemzések” szolgálják; ezeknek köszönhető, hogy a tárgyalás nem hull szét összefüggéstelenül arcvázlatok atomjaira. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nagy Budapest bibliográfiájának később megjelenő első kötete a Buda visszafoglalása előtti korra vonatkozó anyagot fogja tartalmazni. A második kötet fővárosunk leírásával, építésével és egészségügyével, a harmadik pedig a gazdasági kérdésekkel foglalkozó írásokat dolgozta fel. A sajtó alól most kikerült negyedik kötet a társadalmi problémákat tárgyaló cikkeket, könyveket veszi számiba. Nyolc fő része van, s ezek a következők: Társadalom általában — Szociálpolitika — Lakásügy — — Társadalmi osztályok — Társadalmi élet — Néprajz —• Sport — Külföldiek Magyarországon. Az anyag szakok szerinti csoportosítása jó, logikus, de az egyes fejezeteken belül néha nehéz eligazodni, mert a felsorolás egyszer az ismertetett események, máskor a dokumentumok megjelenésének időrendjében történik, egyes esetekben pedig a szerzők betűrendjében, s a három változat közül nem mindig választják a leglogikusabbat. A címleírások igen pontosak és egyöntetűek. Külön dicséret illeti az annotációkat, mert mindig tömörek, sokatmondóak; felesleges szavak nélkül úgy egészítik ki a címeket, hogy az olvasónak semmi kétsége nem lehet az egyes cikkek pontos tartalmáról, nem csekély érdemük továbbá, hogy kitekintésit nyújtanak a világirodalomra s a művészetek és a zene korabeli mozgalmaira, fejtegetéseiket pedig a társadalmi és politikai viszonyok rövid bemutatásával alapozzák meg. A rendszerezés a kötet első felében érettebb, kidolgozottabb; a századvég képének hasonló megrajzolásához még sok munka szükséges. Itt hiányokat is tapasztalunk: a kötet nem foglalkozik például Acsády Ignác szépírói tevékenységével — a Fridényi bankja című regény fölfedezésre vár! A rendszerezés újszerű vonása, hogy különös figyelmet fordít az irodalomelmélet és a kritika jelenségeire; elhanyagolja viszont az emlékirat fontos műfaját. Tizennégy szerző dolgozott a több mint ezer lapos könyvön. Leginkább Diószegi András, Komlós Aladár, Németh G. Béla, Somogyi Sándor és Sőtér István fejezeteit dicsérhetjük. (Akadémiai, 1072 1, 175 Ft) Lukácsy Sándor Az egész kötet — különösen pedig gyes fejezetei — még annak is érdekes, lenyűgöző olvasmány, aki nem forrásanyagot keres, hanem csak kedvtelésből lapozgat benne. Ha átnézzük például a gyermekneveléssel, szociális intézményekkel, munkáslakásokkal, földmunkásokkal, nőkérdéssel, alkoholizmussal, közerkölccsel, panamákkal és egyéb hasonló problémákkal foglalkozó részeket, már a címekből és annotációkból is jó áttekintést kaphatunk azokról az állapotokról, amelyek közt Budapest népe hosszú évtizedeken át élt. Böngészés köziben érdekes kuriózumokkal is találkozunk, így megtudhatjuk, hogy a józsefvárosi német szőlőművelőknek külön temetkezési segélyegyletük volt, (3321—22 tétel), és hogy a Nemzeti Casinó bankettet rendezett egy Horkay nevű ló tiszteletére (9437). Adatokat kaphatunk az Állatkertben 1904- ben rendezett bikaviadalról (10 592—94), a cinkotai szépségversenyről (10 977), a budai sültkrumplis búcsúkról (11 004), a múlt század szenvedélyes lottózóiról (10 719—35) és sok hasonló dologról. A kötet lapozgatásakor azon tűnődtem, hogy vajon a feldolgozott terület határai nem túl szélesek-e? Vajon egy Budapest bibliográfiának kell-e feldolgozni az országos érdekű, nem speciálisan fő BIBLIOGRÁFIÁK BUDAPEST TÖRTÉNETÉNEK BIBLIOGRÁFIÁJA 4. köt. 1686—1950. Társadalom 628