Könyvtáros, 1966 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1966-10-01 / 10. szám

érdekesen felelt, például Justh Zsigmond, Jókai Mór és Jászai Mari is. Érdemes fel­figyelni arra, hogy az egyik válaszoló, Pollák Illés (Homo), a kiváló publicista és ügyvéd Marx műveit is megjelöli a kiválasztott hét alapvető mű között: »Marx: „Das Kapital” és Zola „Germinalja” betetőzése az előző könyvek filozófiájának. Marx a nemzetgazdá­­szati, Zola az irodalmi igazságokat szűri le a világeszmékből.­­ A közzétett válaszokban legtöbbször előforduló név a magyarok közül Petőfi Sán­dor, Jókai Mór és Arany János, a külföldiek között pedig Shakespeare, Goethe és Dickens. A Hét körkérdésének hibájából tanulva az erdélyi Gyalui Farkas, író és könyvtáros (akinek századik születési évfordulójára ez évben emlékezünk) már nem megkötő jel­legű kérdésekkel fordult a nyilatkozókhoz. Gyalui Farkas 1902-ben bocsátotta közre kora kiváló íróinak, művészeinek vallo­másait Legkedvesebb könyveim címen. A Singer és Wolfner kiadónál megjelent össze­állítás célját az alábbiakban jelölte meg: „Az irodalomtörténetnek és a művelődéstörténetnek kívántam adatokat szolgáltatni a mai magyar szellemi élet néhány vezérének s kiváló munkájának olvasmányairól. Hiszem, hogy egyúttal sikerül a közfigyelmet általuk reá irányítanom a könyvekre s kivált néhány olyan könyvre, mely éppen ezért, mert nevezetes hatást tett kiváló szel­lemekre, méltó arra, hogy a magyar közönség újból és újból elolvassa.” Gyalui Farkas kiadványával a könyvek kultuszát is kívánta szolgálni, ezért közli néhány ex libris nyomatát is. „Azoknak, akik könyvet gyűjtenek lelkük, házuk ékessé­gére, jó szolgálatot teszünk, ha megismertetjük néhány művészi kivitelű ex librissel” — írja a könyv utószavában, végül pedig felsóhajt: „Vajha Magyarországon a könyv szeretete és gyűjtése minél szélesebb körben terjedne. Vele együtt fellendülne termé­szetesen az ex librisek szaporodása is. Szintúgy kedvesebb előttünk az a könyv, ha nevünket rajta magyar művésznek ötlete és tudása ékesíti, egy szikra a magyar mű­vészetből.” Gyalui mintegy 34 író, művész, tudós, vallomását gyűjtötte össze életkoruk szerinti egymásutánban. A nyilatkozók között ott találjuk Jókai Mór, Vámbéry Ármin, Her­man Ottó, Mikszáth Kálmán, Bartha Miklós, Rákosi Viktor (Sipulusz), Jászai Mari, Tóth Béla, Benedek Elek, Szabolcska Mihály, Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, és Tö­mörkény István nevét. A könyvet név- és tárgymutató egészíti ki, amelyből kiderül, hogy a legtöbbet elő­forduló név Dickens, őt követik sorrendben Jókai, Petőfi, Shakespeare, Arany, Vörös­marty, Hugo, Jósika, Heine, Goethe, Schiller, Dosztojevszkij, Cervantes és Eötvös József. Két író azt is kiemeli nyilatkozatában, hogy elsődlegesen nemcsak szépirodalmi jellegű olvasmányok hatottak művészetükre. Mikszáth ezt így fejti ki: „Általában Ma­caulay és Carlyle az én tanítómestereim az előadás mesterségében. Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem e két történetírótól és a magyar paraszttól.” Tömör­kény István már azt vallja, „hogy irodalmi működésemre az olvasmányok kevesebb hatással voltak, mint a nép között való élés”. Mindkét körkérdés anyaga értékes irodalomtörténeti, könyvészeti dokumentum és egyben érdekes, szórakoztató olvasmány is. Maga Gyalui Farkas abban látta össze­állításának igazi jelentőségét, hogy megmutatja, mi volt „a könyv szerepe és hatása nemzetünk újabb szellemi életében”. A Hét és Gyalui Farkas kezdeményezése amellett, hogy megőrizte számos nagy magyar író és művész vallomását olvasmányairól, ösztönzőleg hatott a későbbi hasonló jellegű kiadványokra is. Batári Gyula A lengyel ex libris kiállítás anyagából 610

Next