Könyvtáros, 1967 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 9. szám

TÁJÉKOZTATÓ NYÍREGYHÁZA ÉS AZ IRODALOM Ez a város nem tekinthet olyan messzi történeti távlatba, mint például a közeli, 600 évnél idősebb Debrecen vagy az ötödfélszáz éve már neves kollégiummal ékes­kedő Sárospatak. Mégis, amióta az ország e pontján városi élet kezdődött, Nyíregy­háza az irodalomban is mind többször jelentkezett — s talán nem is dicstelenül. A város életében a fordulatot az jelentette, hogy lakosai 1824-ben megváltották magukat a jobbágyi szolgáltatásoktól. Hogy ez az örökváltság nem akármilyen min­dennapi esemény lehetett és a város fellendülése is ettől kezdődhetett, Madách Imre egyik levele is igazolja. Biharban tett eljegyzési utazásáról elkeseredett beszámolót írt Szontágh Pálnak 1845. febr. 25-én. Nyíregyházán írt versében (Egy nyíri temetőn) keserű a hangja, de ez a városról szólva megváltozik: „illy szív és remény­ölő képek után is nem állhatom, hogy egy fényesebbet ne tegyék. Nyíregyházán láttam egész nagyságában és jelentőségében az örökváltság eszméjét magát tanúsítani, a rövid idő alatt roppant haladás tekintetében, magyarosodás stb. kimondhatatlan.” — írja le­velében. JósikaI Mik­lós első házassága idején hosszú éveken át élt a közeli Napkoron, de a városról nemigen írt; Kuthy Lajos, Petőfi Sándor, Vas Gereben is járt erre: a környező tájak fel-felbukkannak írásaikban (különösen az utóbbinak A nemzet nap­számosai c. regényében a nagykállói megyei élet); az Egy magyar nábob alapötletét is Nyíregyházán átutaztakor kapta Jókai a feleségétől hallott anekdoták alapján. 1883-ban, amikor a hírhedt tiszaeszlári per tárgyalásai zajlottak, a tárgyalások aktív szereplője Nyíregyházán Eötvös Károly, a Pesti Hírlap tudósítója pedig Mikszáth Kálmán. A Bessenyei Kör A szorosabb értelemben vett kulturá­lis élet akkor indul meg Nyíregyházán, amikor létrehozzák a Szabolcs vármegyei Bessenyei Kört, 1893-ban. A kör célki­tűzései között szerepelt a Bessenyei-kul­­tusz ébrentartása és ápolása is. Kez­deményezésükre a megye „művelt közön­sége” szobrot állíttatott, hiszen a közeli Tiszabercel szülöttét innen küldték test­őrnek Mária Terézia udvarába. Kallós Ede szép bronzszobrát 1899-ben leplezték le. A kör eleinte hangversenyeket rende­zett, évenként megemlékezett névadójá­ról, később pedig olyan magas színvo­nalú, ún. szabadliceális előadássorozato­kat szervezett, amelyek a mai TIT sza­badegyetemekhez hasonlíthatók. Első buz­gó titkára Popini Albert, a kiváló tanár, az ő segítőtársa pedig Porubszky Pál, aki Krúdy kezdeti lépéseit is támogatta — tanáraként s egy helyi újság szerkesztője­ként is. A huszas években az irodalmi ügyek vezetője Fehér Gábor leánygimnáziumi tanár, a régi idők diákéletének finom tol­lú megörökítője (Az utolsó nagybotos, 1940; Obsidio Patakiana, 1940 stb.), aki 1930-ban, nem sokkal azután, hogy Mó­ricz Zsigmond átvette a Nyugat szerkesz­tését, irodalmi délutánt szervezett szá­mukra. Móricz itt mutatta be először A tiszazugi méregkeverék c. írását. Nagy Róna József Bessenyei szobra a Tanárképző Főiskolán 545

Next