Könyvtáros, 1978 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5. szám
tsal) dédelgette esszé-folyóiratának tervét: Európa lett volna a címe... Tolnai Gábortól tudjuk, hogy még 1944 rettenetes őszén is ez az ábránd foglalkoztatta. 1932-ben érte el a fiatal esszéista legnagyobb külső sikerét: Baumgarten-díjat kapott. A nemzeti könyvtár igazgatója külön tévéiben üdvözölte: „ .. . köszöntünk a kitüntetés és elismerés alkalmával, mely könyvtárunkra is nagy tisztességet jelent.” A harmincas évek végén eljutott a realizmus értékeléséhez, a lényeghez. Életében egyetlen tanulmánykötete (Az értelem keresése) jelent meg, 1938-ban. De sok minden foglalkoztatta: Babits társaságában az európai irodalom olvasókönyvén dolgozott. Kiadta Justh Zsigmond naplóját, Az angol irodalom kincsesházát és Madách összes műveit. Utolsó nagy műve: Egy század élete (a 19. század eszméi) a Tolnai Gábor által szerkesztett Magyar Századok c. sorozatban jelent volna meg. Az elkészült kéziratot Halász egyik jó barátjának és kollégájának, Rédey Tivadarnak adta át megőrzésre. A sors ismét kegyetlen volt: Rédeyék házát a budai harcok során gyújtóbomba érte, s a kézirat porrá égett. Származása miatt már 1943-ban behívták munkaszolgálatra, de Fitz József főigazgató Kozocsa Sándor és Goriupp Aliz közreműködésével, Nagybaczoni Nagy Vilmos ny. honvédelmi miniszter segítségével még ki tudta őt szabadítani a rabszolgamunkából. Újra dolgozott a könyvtárban és otthoni könyvei között. Sőt, 1944 elején — szinte tüntetésszerűen — Fitz József a Kossuth Lajos halálának 50. évfordulójára, március 20-ára tervezett emlékkiállítás megrendezésével éppen Halász Gábort bízta meg, aki nagy kedvvel és hozzáértéssel állította össze a kiállítás anyagát. A megnyitás azonban elmaradt a márc. 19-i német bevonulás miatt. Ami ezután következett: küzdelem volt Halász szabadságáért és életéért. Fitz először kivételes mentességet kért munkatársa számára. 1944 nyarán még szabad, de július 11-én az akkori minisztérium már nyugdíjazza. A főigazgató újabb akcióba kezd : Halász Gábor drámai hangvételű kérvényét bátor kiállásnak számító jellemzés kíséretében elküldi a belügyminiszternek, sőt személyesen is eljár érdekében. A már tomboló fasizmus hónapjaiban mindez hiábavaló: Halász Gábort barátaival, Szerb Antallal és Sárközi Györggyel együtt munkaszolgálatra hívják be. Egyetlen segítség lenne: mivel november végéig Budapesten van, elrejtőzhetne. Erre bíztatják barátai és kollégái is. „Nem tudok törvényen kívül élni, nem tudok bujdosni” — mondotta. 1944. november 26-án a Sopron melletti Balfra hurcolják őket alakulatukkal együtt. Az itteni „élet” és „munka” már maga a pokol. A táborból még egy sikertelen szöktetési kísérlet történik, egyszer még sikerül a szomszédos Csöngén lakó Weöres Sándoréktól pénzt kapnia élelemre, de a három kiváló íróval végez a gyilkos fasizmus: legyengülve, agyonkínozva, fagyva és éhezve egymás után halnak meg Balfon. Halász Gábort még a tífusz is megtámadta. Élete végéig egy Shakespeare-kötetet rejtegetett és olvasgatott, míg valószínűleg február 20. táján végzett e kiváló humanistával az elaljasult rendszer. Barátaival és sorstársaival együtt közös, jeltelen sírba hantolták el. Midőn tragédiája ismeretessé vált, 1945- ben sorra jelentek meg a pályatársak, barátok megrendült nekrológjai: a férfikor legjobb alkotó éveibe lépő írót és tudóst búcsúztatták. Mi maradt utána? A nemzeti könyvtárban kézirattári munkásságának eltörölhetetlen nyomai, könyveinek egy része az Eötvös Kollégium Könyvtárában, 1948- ban Az értelem keresésének második kiadása. Majd nagy csend a személyi kultusz évei idején. Azután életművének újabb és méltó föltárása: 1959-ben Wéber Károly válogatásában, Kozocsa Sándor hézagpótló bibliográfiájával műveinek válogatott kiadása, halálának 25. évfordulóján az OSZK kézirattárának bejáratánál emléktáblájának leleplezése, majd 1977-ben válogatott műveinek újabb kiadása — sajnos nemcsak bővített, de bizonyos területeken igen-igen szűkített válogatásban. És mintegy húsz év alatt sok szép méltatás, emlékezés, tanulmány pl. Bisztray Gyula, Bodnár György, Bóka László, Gál István, Illés Endre, Keresztury Dezső, Lengyel Balázs, Sőtér István, Tolnai Gábor, Wéber Károly tollából. De még mindig adósai vagyunk Halász Gábornak életműve teljes kiadásával, hiszen a folyóiratok hasábjain legalább annyi írása hever betakarítatlan, mint amennyi kötetekben megjelent, s adósok vagyunk életrajzának, portréjának hiánytalan megírásával is. Haraszthy Gyula 300