Könyvtáros, 1979 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1979-09-01 / 9. szám

— Tudomásom szerint valamikor írtál verseket és elbeszéléseket is, talán erről is szólnál valamit? — Versekkel, majd prózai vázlatokkal kezdődött irodalmi munkásságom 1920- ban a Szászváros és Vidéke című hetilap­ban. Itt jelent meg első novellám, ezután sokszor és sok helyen közölték ilyen jel­legű írásaimat. — Az is érdekelné a mai könyvtároso­kat, bibliográfusokat, hogy milyen a munkamódszered, napi időbeosztásod, hi­szen ma is töretlen energiával készíted a „kozocsákat”. Noha hatalmas könyvtá­rad van, sokszor kell-e más gyűjtemények anyagát is igénybe venned? — A kora délelőtti órákban szeretek dolgozni, bár ez sem törvényszerű ná­lam, mert az ilyen jellegű munkáimban is akadnak ihletett órák, amikor még késő este is elragadhat a munka láza. A saját könyvtáram sohasem bizonyult — talán az egyetlen Krúdyt kivéve — olyan tel­jesnek, hogy ne kellett volna közkönyv­tárak, sőt magángyűjtemények állomá­nyát is igénybe vennem. Az OSZK kéz­irattárát, régi- és ritkakönyv-gyűjtemé­­nyét talán nem is kell említenem, hiszen itt, ebben a könyvrengetegben nőttem fel, itt töltöttem el napról napra életem­nek legalább kétharmadát, ez pedig nem repülhet el nyomtalanul. A páratlan hír­lap- és folyóirattár kiapadhatatlan for­rásnak bizonyult. — Kőhalmi Béla Az új könyvek köny­ve című összeállításában írtad, hogy „már ifjúkoromban nagyobb érdeklődéssel for­gattam egy-egy könyvkiadó jegyzékét vagy szakbibliográfiáját, mint egy köze­pes regényt’’... — Valóban, már serdülő koromban élénk figyelemmel forgattam és olvastam könyvtári katalógusokat, antikvár vagy árverési jegyzékeket, és még ma is kapva kapok rajta, ha egy-egy újabb hazai vagy külföldi katalógust tesz elém a posta. Néha úgy érzem magam, mintha Anatole France a nevemben írta volna: „nem is­merek izgalmasabb olvasmányt egy könyvjegyzéknél”. — Árulj el valamit műhelytitkaidból! Milyen módon tárolod és rendszerezed céduláidat, miképpen kezeled archívumo­dat? — Több mint félszázados bibliográfiai működésem alatt milliószámra írtam a könyvészeti cédulákat, melyeket évekig, sőt évtizedekig tároltam, de amikor tö­megük úgy felduzzadt, hogy kezdett a la­kásból kiszorítani, akkor elkezdtem őket selejtezni. Ha összes céduláim meglen­nének, akkor a mennyezetig megtöltené­nek egy 6X6 méteres szobát. Egy-egy újabb bibliográfiám megjelenése után te­hát kénytelen vagyok a mű cédulaanya­gát a múlandóságnak átadni. A Kozocsa­­archívumot is a rohanó élet alakította és alakítja állandóan ma is. Elsősorban a nekem szóló levelek gyűjtésével kezdő­dött, a világ minden részére küldött több ezer levelem csak az első fogalmazásban maradt meg, de a végső gépbe diktálás­­kor ezeken is annyit változtattam, hogy majdnem új levél lett belőlük. Soha le item zárható archívumom fiktív csopor­tosításából jelzésként egy-egy cím: ér­dekes dedikációk, híres ex librisek, iro­dalmi arcképek (rajzok, metszetek, fotók), írói önéletrajzok Virág Benedektől Király Istvánig, világirodalmi nagyasszonyok ne­kem írt levelei: Mme Romain Rolland, Frau Thomas Mann stb., eredeti erotikus művek (versek, novellák, festmények). — Családod is foglalkozik a tiédhez hasonló jellegű munkával? Kapsz tőlük időnként segítséget, hogyan működik ez a családi „team"? — Tudományos munkámban családom minden tagja segítőtársam: feleségem könyveim, tanulmányaim, cikkeim, kriti­káim stb. gépelője, levelezésemben kise­gítőm, német, francia szövegek fordítója. Fiam, Sándor Géza a magyar irodalmi bibliográfiák adatgyűjtője, az általános rész szerkesztője, felesége is több mun­kámhoz nyújtott hasznos segítséget, utol­jára a Justh Zsigmond naplója és levelei című kötet készítésében. István fiam ugyancsak a magyar irodalmi bibliográ­fiák anyaggyűjtésében segített, s hogy el ne felejtsem, unokám, Ilona a Szindbád sajtó alá rendezésekor az összeolvasásban vett részt, így tehát a családi munkakö­zösség eredményesen működik. — Bibliográfiáid nemzetközi visszhang­járól és külföldön tartott előadásaidról is szeretnénk hallani. — A legnagyobb nemzetközi visszhang­ja A szovjet népek irodalmának magyar bibliográfiája című könyvészeti soroza­tomnak volt, amely 1526-tól napjainkig 10 kötetben foglalja össze az anyagot. Az első kötetekről a Novij Mirben Alekszandr bugyin tanulmánynak beillő 16 oldalas kritikát írt. Javaslatom, majd terveim alapján a göttingeni egyetem „Finnisch- Ugrisches Seminar”-jától megbízást kap­tam egy finnugor általános nyelvészeti bibliográfia készítéséhez, a munka teljes kivitelezéséhez azonban itthon nem já­rultak hozzá. Olasz bibliográfiám, melyet Pálinkás László professzor barátommal és mások közreműködésével készítettünk, a magyar irodalom olasz nyelvű fordítá­sainak könyvészetét ölelte fel. Irodalmi, illetve bibliográfiai előadásokat tartottam a bolognai egyetemen Olaszország és az olaszság a magyar lírában és regényben címmel, Hamburgban a magyar irodalom német fordításairól, Leuvenben készülő munkámról, amely a mai magyar lírával,

Next