Könyvtáros, 1983 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
tevékenységét. Nyilvánvalóan az történik, hogy a költő nevével fedezi apja vállalkozását, s a valóságos székálló munkát az időközben férfivá cseperedő — akkor mintegy tizenhét esztendős — István öccse látja el a kunszentmiklósi „leányvállalkozásnál”. Legközelebb Petőfi 1844 nyarán tölt — több alkalommal is — néhány napot Kunszentmiklóson. Az ismétlődő vizitek egyik célja természetszerűen továbbra is testvéröccse, István látása, a másik pedig — és egyre inkább —, hogy találkozhasson a még gyermekkorában megismert Bankos Károllyal. Ott-tartózkodásaikor rendszerint náluk is lakik, s együtt járják a környéket. Egy ilyen alkalommal születik meg a Megy a juhász szamáron című vers is. Keletkezésének körülményeit ezúttal Kéry Gyula feljegyzéseiből ismerjük: „Egy délután pipázgatva sétálgattak az Epreskert felé. Midőn a fahídhoz értek, egy juhászlegény jött velük szembe szamáron. Petőfi hirtelen odaszólt Bankosnak: — Nézd, Károly ezt az eredeti képet! — A hosszúlábú juhász döcögve jött egy kis szamáron, és csakugyan földig ért a lába... — Hová vágtat kend? — kérdi Petőfi a mellettük elhaladó juhásztól. — Beteg a rózsám, ahhoz mék! — kiáltott vissza a juhászlegény, és nagyokat vágott a szamárra. Petőfi és Bankos a jelenet után folytatták sétájukat. Mikor hazaértek, Petőfi néhány percre bement szobájába, s mikor visszaért, így szólt Bankoshoz: — Te Károly, megverseltem azt a juhászt, akit délután láttunk. — És felolvasta a Megy a juhász című költeményét. Bankos elragadtatással hallgatta a költeményt, és dicsérően mondta Petőfinek: — Sándor, ez nagyon jó dolog ám!” Most említsük meg még, hogy kunszentmiklósi tartózkodásai idején — ahogy Galambos Sándor joggal feltételezi — István öccsétől bizonyára szemrehányásokat is kaphatott Petőfi, aki — neve adásán kívül — nem sokat tudott segíteni a bérlet fenntartásában. Ez magyarázhatja akkoriban keletkezett Szüleimhez című versének azt az István öccséhez intézett passzusát, mely szerint a vásárokra járáshoz paripákat vesz majd neki, mint ahogy István Sándor bátyámhoz című, Kunszentmiklóson megírt versét is, amelyben emlékeztet fivére ígéretére. De ugyanebbe a körbe tartozik Petőfi gyors válasza, az István öcsémhez is, amelyben testvérét elsősorban a szülők iránti szeretetre inti, ahelyett, hogy költői ábrándjaiban megerősítené. Jegyezzük még ide ebből a periódusból Mezősi Károly feltételezését, amely — ha mégoly közvetve is — ugyancsak a költő és a község valamiféle érzelmi kapcsolatára világít rá. Arra nevezetesen, hogy 1844-ben keletkezett két nagyobb terjedelmű műve, A helység kalapácsa és a János vitéz is igen sokat köszönhet mind témájában, mind táj motívumaiban az akkori dunavecsei és kunszentmiklósi tartózkodásainak. Végül még egy közvetett kunszentmiklósi versélményt említünk: a Legenda című versről van szó, amelyről hatvanhárom esztendeig senki sem sejtette, hogy bármi köze volna Kunszentmiklóshoz, mígnem 1907-ben Bankos Izidora, Bankos Károly leánya levélben kereste meg a már említett Kéry Gyulát, s a következőket közölte vele: A klasszicista városháza 485