Kórházi Élet, 1974 (8. évfolyam, 1-4. szám)

1974-03-01 / 1. szám

2 Igen nagy áldásinak és sze­rencsének tartom, h­o­gy 48 éves létemre most voltam má­sodszor I kórh­ázi kezelés alatt. (Az első inkább óvatosságból tört­ént, most nyomós okai volta­k.) A Kívvülálló nem látja, nem láthatja a kórház rendjét, fe­gyelmét, életmentő munkáját. Néha-néha a napilapokban olvashatunk néhány soros há­­lálkodást, őszinte köszönetet. Engem most más okok kész­tettek a tollfogásra. Azt kutat­tam, kerestem, nem okoz-e a a kórház dolgozóiban az állan­dó beteg környezet életszemlé­letben torzulást, lehangoltsá­­got? Nem gondolják-e, hogy „beteg az egész vilá­g”? Nem, nem gondolják! Tudják, hogy a kisebb, de a segítségre job­ban rászoruló része beteg csu­pán és ezek is döntő többsé­gükben meggyógyulnak, vagy betegségük tovább nem rom­lik. Vannak persze gyógyítha­tatlan, menthetetlen betegek, de ezek életének meghosszab­bításáért is megtesznek min­dent. Szigorú törvény: a szü­letés elmúlással jár. Ezt a törvényt mindenki­­ nagyon jól ismeri­, különösen azok, akik­nek az életük veszélyben van, de legjobban azok, akik hiva­tásból küzdenek az élet meg­mentéséért. A gyógyítás alapja — az én laikus véleményem szerint is — a személyi és a tárgyi fel­tételek optimális megléte, de ez önmagá­ban azért kevés. A szó legnemesebb értelmében „igaz ember” is kell hozzá, bármilyen poszton is teljesít szolgálatot az egészségügyi dolgozó. A III-as számú belosztályon kezeltek, így nem láthattam bele a többi osztályok, részle­geik életébe, csak a szakvizsgá­latok erejéig, ott is csak az érintett osztályoknál, labora­tóriumokban­. A gyógyulás biztos érzetét keltette bennem — és bizonyá­ra betegtársai­mban is —, hogy a nővérek „meleg csákány vál­tással” végzik — kezdik szol­gálatukat. Nyolcórás a mű­szak, de a váltótársnak ko­rábban kell bejönnie, mert az akinek letelt a műszakja, tá­jékoztatja a váltótársát a tör­téntekről, s bizony ez eltart sokszor egy óra hosszat is. Ál­landó váltóműsza­kban, három síi­ktásban, télien, nyáron, az év minden egyes napján így megy ez. Itt nincs szünet mint az is­kolában. Olyan ez mint egy nagylkodó, amely éjjel-nappal működik. De még attól is foly­­tonosabb, mert azt 4—5 éven­ként leállítják átépíteni­, de itt ezt sem lehet megtenni. A kisegítő személyzet pontosan érkezett, sokrétű, lel­el­kiismeretes munkával töltötte kii a nyolc órát. Itt nem lehet lazítani! Vajon mi késztette a főné­vért arra, hogy reggel 6 helyett 5 órára jöjjön be óra és „ráhúz” a délutáni két órára is? Meggyőződésem, hogy ezért nem kap túlóradíjat. Mi te­hát az indíték? Megmondom. (Nem tőle tudom, ezt nem is kérdeztem tőle, de meg sem mondta volna). Az emberek életéért való aggódás és az el­hivatottság küldi ily korán munkahelyére. Soha­­ soh­a egy rossz szót nem hallottunk tőle. beteg, makacs emb­erek. Voltak de ezekhez is szeretettel szólt. Egyiket karon fogva vezette ah­hoz az ebédlőasztalhoz, amely­hez a mi szavunkra nem akart leülni. Végére hagytam az orvosok munkáját, mert ők az óramű rugói. Fegyelmezettségük, hoz­záértésük engedelmességet pa­rancsol munkatársaiknak, be­tegeknek egyaránt. Tisztelet övezi őket, akárcsak az intéz­mény arra érdemes többi dol­gozóit. Elnézést kérek azoktól, akik­ről nem írtam, de ez lehetet­len is lenne e néhány sorban. Könyvtári szakkönyvek, szak­lapok hivatottak erről tájé­koztatást adnál. Azzal zárom soraimat, ami­vel az elején feltett kérdésre feleltem: Nem látják beteg­nek a világot! Sőt a gyógyítás mellett még arra is van ere­jü­k és képességük, hogy a be­tegnek visszaadják az elve­szett hitét az élethez, a­z aka­ratot az élet értelméhez, az al­kotó munkához. Meggyógyult betegtársaim nevében is hálásan köszönöm a gyógyítást. Kőszegi Jenő Salgótarján Kedves Munkatársam ! Amiről most önnek írok, tu­­lajdon­képpe­n nem nagy ügy. Azaz mégis n­agy ügy. A téma, amit érinteni fogok, nem legfontosabb a kórház számá­­­ra, azaz mégis nagyon fon­tos. Egyetlen beteggel kapcso­latos, azaz­­ nagyon sokkal és önnek írom, azaz nem csak önnek. Ezé­rt vagyok kissé bajban, amikor a szavakat keresem! Úgy írjak-e, mint I kis ügyről szokás, vagy úgy, mint nagy ügyről? Az elmúlt heteikben konzí­liumban voltam az egyik osz­tályém­. Ünnep lelőtti csendes délután volt. Utam az egyik hatágyas kórterembe vitt, ahol minden ágyon sápadt, aggó­­dóaira kíváncsi arcú nőbetegek feküdtek.­­Nagyon csendbe­n voltak. Az egyik ágynál, ahova en­gem is hívtak, állt ön és a be­teg kezét fogta. A­­ beteg — fekvésre ítélt idősebb nő —, ágytálon feküdt, ön pedig bá­­torítóa­n mosolyogva a beteg­re, kissé mentegetőzve elné­zésemet kérte, amiért várnom kell. Ezért az ablakon át a szállingózó hópelyheket bá­multam, közben néztem, mit csinál ön. Kis várakozás uttán a beteg lázas homlokát megsimogatta, majd felhajtotta takaróját annyira, hogy kivehesse az ágytálat, s majd oldalára fek­tette a legyengült testet, vég­telen gyöngédséggel és nagy igyekezettel megtörülgette, megtisztogatta. Úgy, ahogy azt az ápolástan­könyvben leírták. Közben az ön azcfán a gondos­ság feszültsége tükröződött. Mivel a kép jól belém rögző­dött, arra is emlékszem, hogy arca azért inkább mosolygós, mint komoly volt. Munkája vég­eztével elvitte az ágytálat, kezét mosott és újjávarázsolta a gyűrött, megfeküd­t ágyat. Ismét duz­zadná vált a fehér huzatú párna, sima lett a lepedő és a takaró. S mire a beteg imagyot sóhajtva becsukta szemét és elpihent, ön már a beteg láb­szárait mutatta nekem, azt a baját, ami miatt segítségemet kérték. Abban a percben bárki lát­hatta volna — és én is láttam —, hogy ön nem a béréért dol­gozik, mert hiszen Va­n mun­kahely, ahol többet is keres­hetne. Láttam, hogy önnek három műszakos munka nem a háromszor n­yolc óra munkát jelenít, hanem olyan életteret, ahol alkotni tud. Éreztem, hogy az ön számára a munka nem kötelesség, hanem az öröm, az emberekért végzett m­unka örömének a forrása. Levelemet nem címezem meg, nem írom ide az ön ne­vét sem, mert amikor ezen so­rokat önnek írom, levelem azon nagyon sok társának is szól, akik önhöz hasonlóan, nap mint nap, gyakorlott moz­dulatokkal és hasonló szeretet­tel végzik munkájukat. fogadja ön is és társai Ezért is őszinte elismerésemet. Köszönöm önnek az élményt és nagy tisztelettel küldöm üdvözletemet. Dr. Cseplák György főorvos Egészségnevelés Az egészségnevelési munka min­den szakképzett egészségügyi dol­gozó számára kötelező. Azt azon­ban, hogy mi is ez a kötelező fel­adat, dolgozóinknak el kell ma­gyarázni, mert magyarázat nélkül csupán jó szándékú, ösztönös tevé­kenységre kerülhet sor. Az egészségnevelésre való felké­szítésre jó lehetőséget adott az Egészségügyi Szakközépiskola, amikor évi tíz órát biztosított ré­szünkre, hogy elméleti és gyakor­lati kérdésekről beszéljünk a ta­nulóknak. Nagy jelentőségű az Egészség­­ügyi Szakiskola kezdeményezése is. A kétéves iskola tanulói tíz órán, a kéthetes bentlakásos továbbkép­zésen résztvevők hat órán át fog­lalkoznak egészségneveléssel. Az előadások során bizonyítjuk, hogy a gyógyító szemléletet fel­váltja a gyógyító-megelőző szemlé­let. Ennek pedig módszertanát ad­ja az egészségnevelés tudománya. Az orvostudomány legmodernebb ismeretein kívül szükség van pe­dagógiai ismeretekre, hogy tud­juk, hogyan, milyen módszerekkel hassunk megyénk beteg és egész­séges lakosságára. Ismerni kell a psychológia, a reklámpsychológia fontosabb, és egészségnevelést be­folyásoló tételeit, de szükségesek az orvosi szociológia azon tanításai is, amelyek megmagyarázzák gyógyító közeg (gyógyítók és in­­­tézmények) mindennapi életének törvényszerűségeit, a beteg és gyó­gyítók találkozásának szabályait. Mindezeken kívül gyakorlati be­mutatásokra is szükség van. Csak ebben az évben közel száz, kéthetes bentlakásos továbbképzé­sen részt vett egészségügyi dolgo­zó kapott egészségnevelési tovább­képzést. Megyei egészségnevelési csoport KÓRHÁZI ÉLET Megbecsüljük nyugdíjasainkat! A szakszervezet és a KISZ szervezte meg és a kórház igazgatása látta vendégül nyugdíjasainkat december hó­napban. Az ünneplő ruhába öltözött vendéglátók és vendégek való­ban ünnepnek tekintették azt az alkalmat, ahol a ma dolgo­zói találkoztak azokkal, akik munkája nagymértékben hoz­zájárult ahhoz, hogy napjaink­ban ilyen körülmények között, így gyógyíthatunk. Vacsora közben felidéződtek az emlékek, kérdések és taná­csok hangzottak el és azokra is gondoltunk, akiket betegsé­gük meggátolt abban, hogy kö­zöttünk lehessenek. A kórház vezetői tájékoztatták a csillo­gó szemű „vendégeket” nap­jaink eredményeiről és tervei­ről. Kifejezték azon vélemé­nyüket, hogy a nyugdíjasok megbecsülése része a ma dol­gozóival való törődésnek, akik­re megnyugtatólag hat, hogy nem csupán munkájukra van szükség, hanem személyük is fontos és nyugdíjas koruk után is számon fogják őket tartani. Közel ötven nyugdíjas ven­dége volt kórházunknak.­ ­ k. y. — 1974. március Virágkertészetünk madártávlatból Hírek a pásztói kórházból A kórház KISZ-szervezeté­­nelk felkérésére Hanskó János nyugdíjas, megyei tanácsel­nök, érdekes és színes élmény­­beszámolót tartott a HIMSZ megalakulásának emlékére. A beszámolót nagy érdeklődéssel kísérték a fiatalok, alkü­kre kü­lönösen az illegális időszak él­ményei hatottjaik. Az el­múlt év végén elké­szült az új iroda- és gazdasá­gi épületrész, a­hol az igazgató­ság, gazdasági, műszaki rész­leg, és az alagsorban a köz­ponti raktár kapott helyet. A főépületiben felszabaduló he­lyiségeket az osztályok kapják meg. Jele­ntőseibbien bővül a gyermekosztály és sebészeti ambulancia, helyiséget kap RTG- és belosztály is. Az át­a­­lakítások folyamatban van­nak. Január 1-től megtörtént a 3%-os bérfejlesztés, melynek során az intézmény dolgozói­na­k 42%-ja részesült soron kívüli béremelésiben. Erre a célra 8000 Ft-ot használtunk fel, és több mint BOO’D Ft ös­­­szegben részesültek dolgozóink a kötelező elő­lépésben. A kórház röntgengépeinek felújítása a gyártó cég kése­delme­­ miatt na­gyon lassan megy. Az eredeti 1973. évi tel­jesítést nem tudták tartani. Közben a régi vizsgálószerke­zet elromlott, és több hónapig kocsival szállítottuk betegein­ket a salgótarjáni kórház RTG osztályára a vizsgálatok elvég­zése céljából. Ezúton is kö­szönetet mondunk a salgótar­jáni kórház RTG-osztály dol­gozóinak, amiért helyet adtak a vizsgálatok elvégzéséhez és gépeikkel segítették munkáin­kat. Kórházi múzeum hírei Nagyon értékes csontkészítményekkel fülészeti lepte meg­ múzeumunkat dr. Fi­­larszky Nándor nyugdíjas (de ma is dolgozó) fül-, orr-, gé­gész főorvos. A készítmények ifjúkori emlékei közé tartoz­nak, ezekről mondott le mú­zeumunk javára. A készítmé­nyeket restauráltuk és már meg is tekinthetők múze­umunk polcain. Selejtezéskor ismét újabb régi műszerekhez jutottunk. Hogy mire voltak jók valaha, azt már csupán a leltári nyil­vántartásból tudjuk. Dr. Kelemen­ Pál professzor az­­­ Egyesülít­ Államokban érte­sült arról, hogy múzeumunk van és abban, napjaink, vagy közelmúltunk emlékeit gyűj­tögetjük. Levélben fejezte ki elismerését (1932-ben hagyta el hazánkat és levelét angol­ul diktálta) és felesége köny­vét küldte el múzeumunk ré­szére. A könyv az írónő nagy­apjának és családjának életét örökíti meg és ritka értékes­­ségű fényképeket is közöl. Az orvos nagyapja a múlt század közepe táján kezdte el orvosi működését az Egyesült Álla­mokban — lóháton és lovas kocsin­. Viszonzásul lapunkat éisf kórházunk történetét­­ fel­dolgozó kiadványunkat küld­tük el Kelemen professzorék­­nak. Varsóba is elküldtük lapun­kat Dr. Csorba Tibor profes­­­szornak (felesége a híres or­vos-szociológus), aki látogatá­sának emlékére meleg hangú sorai mellé kis rajzot is ké­szített a kórház vendégköny­vébe. Könyvtári értesítő orvosi könyvtárunkról számokban A november 30-i főorvosi értekezleten elhangzott könyv­tári beszámolóból­­ kiemelünk néhány adatot kedves olva­sóink tájékoztatása céljából. Az utóbbi­ években könyvál­lományunk gyarapítására 95 ezer forintot bu­zt­osít kórhá­zunk költs­égfizetése. Száznyolc­van-féle kurrens folyóiratunk évi­­ előfizetési díja kb. 140 000 forint. Nyi­t­vatartásun­k: heti 50 óra. iForgalmun­k: 1972. évben 2300 látogatónk volt. Mikrofilm leolivasó készülé­­kün­k hasomáslatát ezúton is propagáljuk, m­ivel használata olcsóbb, mintha fotókópiákat rendelné­nk­. Saját témafigy­elő szo­lgála­­tun­kat és irodalomkutatási készségünket szeretnénk szé­lesebb körben igénybevétetni. Az OOKDK témafi­gyelő szol­gálatára is felhívjuk szíves figyelmünket. Huszonöt témá­hoz kapjuk rendszeresen az eredeti cikkek t­ömö­rítvé­nyeit. Tájékoztató szolgálatuMikscail különböző forrásokból tudunk rendelkezésre állni: INDEX MIEDIOUS a világ legna­gy­obb orv­ostudomá­ny­i című bib­lioigráf­iá­ja: MAGYAR ORVOSI BIB­LIOGRÁFIA, mely hungarista anyagot tartalmaz. Ezért nem csak az ország határán­ belül publikált irodalmat veszi fel, hanem a világ minden táján megjelent magyar vonatkozá­sú blikkeket is (szintén cím­­bibliográfia). Lellői helyi jegyzlé­keink vannak külföldi folyóiratokra, melyek hazánkban megtalálhatók és külföldi könyvekre is. Ezek a könyvtárközi kölcsönzésben vannak segítségünkre. Tájé­koztatni tudjuk olvasóinkat a tudományos életünkkel kap­csolatos kérdésekben. Sajtófigyelésünk két kiad­ványra terjed ki: A NÓGRÁD c. napilapból az egészségügyre vonatkozó cik­keket gyűjtjük. A KÓRHÁZI ÉLET c. inté­zetünk negyedéves kiadványá­ból ped­ig a tudományos taná­csot és a vele együttműködő orvosi könyvtárat érintő cik­keket gyűjtjük. A főorvosi értekezlet az em­lített szolgáltatásokról­ elisme­rően nyilatkozott. A könyvtár dolgozói kérik a széles olvasó­tábort, hogy ezeket a szolgál­tatásokat minél nagyobb szám­ban vegyék igény­be, szívesen állunk rendelkezésükre. Mátyus Lá­szlóné Életünkből SZAK­VIZSGÁZÓK. Dr. Csá­­nyi Éva fog­i és szájbetegsé­gekből, dr. Cserna Éva kóri­­bonctan­ikár szövetitaniból, dr. Horváth Éva csecsemő- és gyermekbetegségekből, dr. Holman Mátyás baleseti sebé­szetből, dr. Kozma Pál sebé­szetből, d­r. Sándor Margit csecsemő- és gyermekbetegsé­gekből, d­r. Szőllőssi Zsuzsanna belbetegs­égekb­ől, dr. Vágó András sebészetiből szakvizs­­gázott. Küszöntjük új szakor­vosainkat. X BÉREMELÉSEK: 1974. ja­nuár hó elsejétől a kórház és társa­intézetek dolgozói közül 791 részesült kötelező, illetve soron kívüli béremelésben 61 ezer forint összegben. Havi átlagban így egy főre 77 forint jut. A VÖRÖSKERESZT HÍREI. Február 12-én tartotta veze­tőségi ülését a kórházig Vörös­keresztes szervezet. Értékel­ték a tavalyi eredményeket és elfogadták a­z ez évi munka­­tervet. Kamarás Az ülésen megjelent Józsefné városi vö­­rösk­eresztes titkár.­­ A Vöröskereszt szervezésé­ben végzi a gyógypedagógiai általános iskolások helyi sze­mészeti szűrését dr. Sáfrán Stefánia az ortopt­fcai gondozó vezetője. Örvendetesen szép számmal érkeznek vissza a véradó al­központba vért köszönő lapok az osztályokról. Innen továb­bítják azokat a véradóknak. A Vöröskereszt kérése: tartsuk tovább ezt a szintet. X Gondoskodás a terhes anyákról! A gyógyító-megelőző tevékeny­ség során egyre nagyobb szerepet kap a gondozás. Különösen nagy jelentősége van ennek a terhes anyák esetében. A terhes anyáknál eddig is rend­szeresen végzett szűrővizsgálato­kat 1974. február 1. óta dr. Fábián Zoltán igazgató-főorvos javaslatá­ra folyamatos jellegű gondozássá terjesztettük ki. A terhes gondo­zóból a kismamákat a fogászati szakrendelésre irányítják, ahol az íny és fogak állapotának rögzítése kartonra történik. A szuvas fogak tömése és a foghiányok pótlása ezek után folyamatos és úgy igyekszünk, hogy a kezelést a terhesség első felében be is fe­jezzük. A kezelések befejezésével egyidőben megkérjük a kismamá­kat, hogy a szülés előtt még egy ellenőrző vizsgálatra jelenjenek meg. Különös gonddal foglalkozunk az úgynevezett terhességi ínygyul­ladással. A terhesek egy bizonyos százalékánál főként a terhesség első felében szokatlanul duzzadt íny és vérzékenység jelentkezik. A rendszeres ecseteléssel és vita­minok adásával a gyulladás meg­állítható és a szájhigiéne biztosít­ható. A terhesek gondozásáról már a nagybátonyi fogászati szakrende­lőben dr. Nagy István vezető­főorvosnak egyéves tapasztalatai vannak, amelyek igazolják a gon­dozás fontosságát. Ez évtől gondozási munkánkat összehangoljuk és azonos elvek, szempontok szerint vesszük keze­lésünk alá a kismamákat. Dr. MARTON TIBOR

Next