Kórházi Élet, 1974 (8. évfolyam, 1-4. szám)
1974-03-01 / 1. szám
2 Igen nagy áldásinak és szerencsének tartom, hogy 48 éves létemre most voltam másodszor I kórházi kezelés alatt. (Az első inkább óvatosságból történt, most nyomós okai voltak.) A Kívvülálló nem látja, nem láthatja a kórház rendjét, fegyelmét, életmentő munkáját. Néha-néha a napilapokban olvashatunk néhány soros hálálkodást, őszinte köszönetet. Engem most más okok késztettek a tollfogásra. Azt kutattam, kerestem, nem okoz-e a a kórház dolgozóiban az állandó beteg környezet életszemléletben torzulást, lehangoltságot? Nem gondolják-e, hogy „beteg az egész világ”? Nem, nem gondolják! Tudják, hogy a kisebb, de a segítségre jobban rászoruló része beteg csupán és ezek is döntő többségükben meggyógyulnak, vagy betegségük tovább nem romlik. Vannak persze gyógyíthatatlan, menthetetlen betegek, de ezek életének meghosszabbításáért is megtesznek mindent. Szigorú törvény: a születés elmúlással jár. Ezt a törvényt mindenki nagyon jól ismeri, különösen azok, akiknek az életük veszélyben van, de legjobban azok, akik hivatásból küzdenek az élet megmentéséért. A gyógyítás alapja — az én laikus véleményem szerint is — a személyi és a tárgyi feltételek optimális megléte, de ez önmagában azért kevés. A szó legnemesebb értelmében „igaz ember” is kell hozzá, bármilyen poszton is teljesít szolgálatot az egészségügyi dolgozó. A III-as számú belosztályon kezeltek, így nem láthattam bele a többi osztályok, részlegeik életébe, csak a szakvizsgálatok erejéig, ott is csak az érintett osztályoknál, laboratóriumokban. A gyógyulás biztos érzetét keltette bennem — és bizonyára betegtársaimban is —, hogy a nővérek „meleg csákány váltással” végzik — kezdik szolgálatukat. Nyolcórás a műszak, de a váltótársnak korábban kell bejönnie, mert az akinek letelt a műszakja, tájékoztatja a váltótársát a történtekről, s bizony ez eltart sokszor egy óra hosszat is. Állandó váltóműszakban, három síiktásban, télien, nyáron, az év minden egyes napján így megy ez. Itt nincs szünet mint az iskolában. Olyan ez mint egy nagylkodó, amely éjjel-nappal működik. De még attól is folytonosabb, mert azt 4—5 évenként leállítják átépíteni, de itt ezt sem lehet megtenni. A kisegítő személyzet pontosan érkezett, sokrétű, lelelkiismeretes munkával töltötte kii a nyolc órát. Itt nem lehet lazítani! Vajon mi késztette a főnévért arra, hogy reggel 6 helyett 5 órára jöjjön be óra és „ráhúz” a délutáni két órára is? Meggyőződésem, hogy ezért nem kap túlóradíjat. Mi tehát az indíték? Megmondom. (Nem tőle tudom, ezt nem is kérdeztem tőle, de meg sem mondta volna). Az emberek életéért való aggódás és az elhivatottság küldi ily korán munkahelyére. Soha soha egy rossz szót nem hallottunk tőle. beteg, makacs emberek. Voltak de ezekhez is szeretettel szólt. Egyiket karon fogva vezette ahhoz az ebédlőasztalhoz, amelyhez a mi szavunkra nem akart leülni. Végére hagytam az orvosok munkáját, mert ők az óramű rugói. Fegyelmezettségük, hozzáértésük engedelmességet parancsol munkatársaiknak, betegeknek egyaránt. Tisztelet övezi őket, akárcsak az intézmény arra érdemes többi dolgozóit. Elnézést kérek azoktól, akikről nem írtam, de ez lehetetlen is lenne e néhány sorban. Könyvtári szakkönyvek, szaklapok hivatottak erről tájékoztatást adnál. Azzal zárom soraimat, amivel az elején feltett kérdésre feleltem: Nem látják betegnek a világot! Sőt a gyógyítás mellett még arra is van erejük és képességük, hogy a betegnek visszaadják az elveszett hitét az élethez, az akaratot az élet értelméhez, az alkotó munkához. Meggyógyult betegtársaim nevében is hálásan köszönöm a gyógyítást. Kőszegi Jenő Salgótarján Kedves Munkatársam ! Amiről most önnek írok, tulajdonképpen nem nagy ügy. Azaz mégis nagy ügy. A téma, amit érinteni fogok, nem legfontosabb a kórház számára, azaz mégis nagyon fontos. Egyetlen beteggel kapcsolatos, azaz nagyon sokkal és önnek írom, azaz nem csak önnek. Ezért vagyok kissé bajban, amikor a szavakat keresem! Úgy írjak-e, mint I kis ügyről szokás, vagy úgy, mint nagy ügyről? Az elmúlt heteikben konzíliumban voltam az egyik osztályém. Ünnep lelőtti csendes délután volt. Utam az egyik hatágyas kórterembe vitt, ahol minden ágyon sápadt, aggódóaira kíváncsi arcú nőbetegek feküdtek.Nagyon csendben voltak. Az egyik ágynál, ahova engem is hívtak, állt ön és a beteg kezét fogta. A beteg — fekvésre ítélt idősebb nő —, ágytálon feküdt, ön pedig bátorítóan mosolyogva a betegre, kissé mentegetőzve elnézésemet kérte, amiért várnom kell. Ezért az ablakon át a szállingózó hópelyheket bámultam, közben néztem, mit csinál ön. Kis várakozás uttán a beteg lázas homlokát megsimogatta, majd felhajtotta takaróját annyira, hogy kivehesse az ágytálat, s majd oldalára fektette a legyengült testet, végtelen gyöngédséggel és nagy igyekezettel megtörülgette, megtisztogatta. Úgy, ahogy azt az ápolástankönyvben leírták. Közben az ön azcfán a gondosság feszültsége tükröződött. Mivel a kép jól belém rögződött, arra is emlékszem, hogy arca azért inkább mosolygós, mint komoly volt. Munkája végeztével elvitte az ágytálat, kezét mosott és újjávarázsolta a gyűrött, megfeküdt ágyat. Ismét duzzadná vált a fehér huzatú párna, sima lett a lepedő és a takaró. S mire a beteg imagyot sóhajtva becsukta szemét és elpihent, ön már a beteg lábszárait mutatta nekem, azt a baját, ami miatt segítségemet kérték. Abban a percben bárki láthatta volna — és én is láttam —, hogy ön nem a béréért dolgozik, mert hiszen Van munkahely, ahol többet is kereshetne. Láttam, hogy önnek három műszakos munka nem a háromszor nyolc óra munkát jelenít, hanem olyan életteret, ahol alkotni tud. Éreztem, hogy az ön számára a munka nem kötelesség, hanem az öröm, az emberekért végzett munka örömének a forrása. Levelemet nem címezem meg, nem írom ide az ön nevét sem, mert amikor ezen sorokat önnek írom, levelem azon nagyon sok társának is szól, akik önhöz hasonlóan, nap mint nap, gyakorlott mozdulatokkal és hasonló szeretettel végzik munkájukat. fogadja ön is és társai Ezért is őszinte elismerésemet. Köszönöm önnek az élményt és nagy tisztelettel küldöm üdvözletemet. Dr. Cseplák György főorvos Egészségnevelés Az egészségnevelési munka minden szakképzett egészségügyi dolgozó számára kötelező. Azt azonban, hogy mi is ez a kötelező feladat, dolgozóinknak el kell magyarázni, mert magyarázat nélkül csupán jó szándékú, ösztönös tevékenységre kerülhet sor. Az egészségnevelésre való felkészítésre jó lehetőséget adott az Egészségügyi Szakközépiskola, amikor évi tíz órát biztosított részünkre, hogy elméleti és gyakorlati kérdésekről beszéljünk a tanulóknak. Nagy jelentőségű az Egészségügyi Szakiskola kezdeményezése is. A kétéves iskola tanulói tíz órán, a kéthetes bentlakásos továbbképzésen résztvevők hat órán át foglalkoznak egészségneveléssel. Az előadások során bizonyítjuk, hogy a gyógyító szemléletet felváltja a gyógyító-megelőző szemlélet. Ennek pedig módszertanát adja az egészségnevelés tudománya. Az orvostudomány legmodernebb ismeretein kívül szükség van pedagógiai ismeretekre, hogy tudjuk, hogyan, milyen módszerekkel hassunk megyénk beteg és egészséges lakosságára. Ismerni kell a psychológia, a reklámpsychológia fontosabb, és egészségnevelést befolyásoló tételeit, de szükségesek az orvosi szociológia azon tanításai is, amelyek megmagyarázzák gyógyító közeg (gyógyítók és intézmények) mindennapi életének törvényszerűségeit, a beteg és gyógyítók találkozásának szabályait. Mindezeken kívül gyakorlati bemutatásokra is szükség van. Csak ebben az évben közel száz, kéthetes bentlakásos továbbképzésen részt vett egészségügyi dolgozó kapott egészségnevelési továbbképzést. Megyei egészségnevelési csoport KÓRHÁZI ÉLET Megbecsüljük nyugdíjasainkat! A szakszervezet és a KISZ szervezte meg és a kórház igazgatása látta vendégül nyugdíjasainkat december hónapban. Az ünneplő ruhába öltözött vendéglátók és vendégek valóban ünnepnek tekintették azt az alkalmat, ahol a ma dolgozói találkoztak azokkal, akik munkája nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy napjainkban ilyen körülmények között, így gyógyíthatunk. Vacsora közben felidéződtek az emlékek, kérdések és tanácsok hangzottak el és azokra is gondoltunk, akiket betegségük meggátolt abban, hogy közöttünk lehessenek. A kórház vezetői tájékoztatták a csillogó szemű „vendégeket” napjaink eredményeiről és terveiről. Kifejezték azon véleményüket, hogy a nyugdíjasok megbecsülése része a ma dolgozóival való törődésnek, akikre megnyugtatólag hat, hogy nem csupán munkájukra van szükség, hanem személyük is fontos és nyugdíjas koruk után is számon fogják őket tartani. Közel ötven nyugdíjas vendége volt kórházunknak. k. y. — 1974. március Virágkertészetünk madártávlatból Hírek a pásztói kórházból A kórház KISZ-szervezeténelk felkérésére Hanskó János nyugdíjas, megyei tanácselnök, érdekes és színes élménybeszámolót tartott a HIMSZ megalakulásának emlékére. A beszámolót nagy érdeklődéssel kísérték a fiatalok, alkükre különösen az illegális időszak élményei hatottjaik. Az elmúlt év végén elkészült az új iroda- és gazdasági épületrész, ahol az igazgatóság, gazdasági, műszaki részleg, és az alagsorban a központi raktár kapott helyet. A főépületiben felszabaduló helyiségeket az osztályok kapják meg. Jelentőseibbien bővül a gyermekosztály és sebészeti ambulancia, helyiséget kap RTG- és belosztály is. Az átalakítások folyamatban vannak. Január 1-től megtörtént a 3%-os bérfejlesztés, melynek során az intézmény dolgozóinak 42%-ja részesült soron kívüli béremelésiben. Erre a célra 8000 Ft-ot használtunk fel, és több mint BOO’D Ft összegben részesültek dolgozóink a kötelező előlépésben. A kórház röntgengépeinek felújítása a gyártó cég késedelme miatt nagyon lassan megy. Az eredeti 1973. évi teljesítést nem tudták tartani. Közben a régi vizsgálószerkezet elromlott, és több hónapig kocsival szállítottuk betegeinket a salgótarjáni kórház RTG osztályára a vizsgálatok elvégzése céljából. Ezúton is köszönetet mondunk a salgótarjáni kórház RTG-osztály dolgozóinak, amiért helyet adtak a vizsgálatok elvégzéséhez és gépeikkel segítették munkáinkat. Kórházi múzeum hírei Nagyon értékes csontkészítményekkel fülészeti lepte meg múzeumunkat dr. Filarszky Nándor nyugdíjas (de ma is dolgozó) fül-, orr-, gégész főorvos. A készítmények ifjúkori emlékei közé tartoznak, ezekről mondott le múzeumunk javára. A készítményeket restauráltuk és már meg is tekinthetők múzeumunk polcain. Selejtezéskor ismét újabb régi műszerekhez jutottunk. Hogy mire voltak jók valaha, azt már csupán a leltári nyilvántartásból tudjuk. Dr. Kelemen Pál professzor az Egyesülít Államokban értesült arról, hogy múzeumunk van és abban, napjaink, vagy közelmúltunk emlékeit gyűjtögetjük. Levélben fejezte ki elismerését (1932-ben hagyta el hazánkat és levelét angolul diktálta) és felesége könyvét küldte el múzeumunk részére. A könyv az írónő nagyapjának és családjának életét örökíti meg és ritka értékességű fényképeket is közöl. Az orvos nagyapja a múlt század közepe táján kezdte el orvosi működését az Egyesült Államokban — lóháton és lovas kocsin. Viszonzásul lapunkat éisf kórházunk történetét feldolgozó kiadványunkat küldtük el Kelemen professzoréknak. Varsóba is elküldtük lapunkat Dr. Csorba Tibor professzornak (felesége a híres orvos-szociológus), aki látogatásának emlékére meleg hangú sorai mellé kis rajzot is készített a kórház vendégkönyvébe. Könyvtári értesítő orvosi könyvtárunkról számokban A november 30-i főorvosi értekezleten elhangzott könyvtári beszámolóból kiemelünk néhány adatot kedves olvasóink tájékoztatása céljából. Az utóbbi években könyvállományunk gyarapítására 95 ezer forintot buztosít kórházunk költségfizetése. Száznyolcvan-féle kurrens folyóiratunk évi előfizetési díja kb. 140 000 forint. Nyitvatartásunk: heti 50 óra. iForgalmunk: 1972. évben 2300 látogatónk volt. Mikrofilm leolivasó készülékünk hasomáslatát ezúton is propagáljuk, mivel használata olcsóbb, mintha fotókópiákat rendelnénk. Saját témafigyelő szolgálatunkat és irodalomkutatási készségünket szeretnénk szélesebb körben igénybevétetni. Az OOKDK témafigyelő szolgálatára is felhívjuk szíves figyelmünket. Huszonöt témához kapjuk rendszeresen az eredeti cikkek tömörítvényeit. Tájékoztató szolgálatuMikscail különböző forrásokból tudunk rendelkezésre állni: INDEX MIEDIOUS a világ legnagyobb orvostudományi című biblioigráfiája: MAGYAR ORVOSI BIBLIOGRÁFIA, mely hungarista anyagot tartalmaz. Ezért nem csak az ország határán belül publikált irodalmat veszi fel, hanem a világ minden táján megjelent magyar vonatkozású blikkeket is (szintén címbibliográfia). Lellői helyi jegyzlékeink vannak külföldi folyóiratokra, melyek hazánkban megtalálhatók és külföldi könyvekre is. Ezek a könyvtárközi kölcsönzésben vannak segítségünkre. Tájékoztatni tudjuk olvasóinkat a tudományos életünkkel kapcsolatos kérdésekben. Sajtófigyelésünk két kiadványra terjed ki: A NÓGRÁD c. napilapból az egészségügyre vonatkozó cikkeket gyűjtjük. A KÓRHÁZI ÉLET c. intézetünk negyedéves kiadványából pedig a tudományos tanácsot és a vele együttműködő orvosi könyvtárat érintő cikkeket gyűjtjük. A főorvosi értekezlet az említett szolgáltatásokról elismerően nyilatkozott. A könyvtár dolgozói kérik a széles olvasótábort, hogy ezeket a szolgáltatásokat minél nagyobb számban vegyék igénybe, szívesen állunk rendelkezésükre. Mátyus Lászlóné Életünkből SZAKVIZSGÁZÓK. Dr. Csányi Éva fogi és szájbetegségekből, dr. Cserna Éva kóribonctanikár szövetitaniból, dr. Horváth Éva csecsemő- és gyermekbetegségekből, dr. Holman Mátyás baleseti sebészetből, dr. Kozma Pál sebészetből, dr. Sándor Margit csecsemő- és gyermekbetegségekből, dr. Szőllőssi Zsuzsanna belbetegségekből, dr. Vágó András sebészetiből szakvizsgázott. Küszöntjük új szakorvosainkat. X BÉREMELÉSEK: 1974. január hó elsejétől a kórház és társaintézetek dolgozói közül 791 részesült kötelező, illetve soron kívüli béremelésben 61 ezer forint összegben. Havi átlagban így egy főre 77 forint jut. A VÖRÖSKERESZT HÍREI. Február 12-én tartotta vezetőségi ülését a kórházig Vöröskeresztes szervezet. Értékelték a tavalyi eredményeket és elfogadták az ez évi munkatervet. Kamarás Az ülésen megjelent Józsefné városi vöröskeresztes titkár. A Vöröskereszt szervezésében végzi a gyógypedagógiai általános iskolások helyi szemészeti szűrését dr. Sáfrán Stefánia az ortoptfcai gondozó vezetője. Örvendetesen szép számmal érkeznek vissza a véradó alközpontba vért köszönő lapok az osztályokról. Innen továbbítják azokat a véradóknak. A Vöröskereszt kérése: tartsuk tovább ezt a szintet. X Gondoskodás a terhes anyákról! A gyógyító-megelőző tevékenység során egyre nagyobb szerepet kap a gondozás. Különösen nagy jelentősége van ennek a terhes anyák esetében. A terhes anyáknál eddig is rendszeresen végzett szűrővizsgálatokat 1974. február 1. óta dr. Fábián Zoltán igazgató-főorvos javaslatára folyamatos jellegű gondozássá terjesztettük ki. A terhes gondozóból a kismamákat a fogászati szakrendelésre irányítják, ahol az íny és fogak állapotának rögzítése kartonra történik. A szuvas fogak tömése és a foghiányok pótlása ezek után folyamatos és úgy igyekszünk, hogy a kezelést a terhesség első felében be is fejezzük. A kezelések befejezésével egyidőben megkérjük a kismamákat, hogy a szülés előtt még egy ellenőrző vizsgálatra jelenjenek meg. Különös gonddal foglalkozunk az úgynevezett terhességi ínygyulladással. A terhesek egy bizonyos százalékánál főként a terhesség első felében szokatlanul duzzadt íny és vérzékenység jelentkezik. A rendszeres ecseteléssel és vitaminok adásával a gyulladás megállítható és a szájhigiéne biztosítható. A terhesek gondozásáról már a nagybátonyi fogászati szakrendelőben dr. Nagy István vezetőfőorvosnak egyéves tapasztalatai vannak, amelyek igazolják a gondozás fontosságát. Ez évtől gondozási munkánkat összehangoljuk és azonos elvek, szempontok szerint vesszük kezelésünk alá a kismamákat. Dr. MARTON TIBOR