Körösvidék, 1920. március-május (1. évfolyam, 1-49. szám)

1920-05-26 / 45. szám

Békéscsaba, 1920. május 133. Csütörtök I. évfolyam 46. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. szám­. A szerkesztőség telefon­száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Aláírjuk a Mik a kényszerítő körülmények ? A magyar kormány válaszjegyzéke: küldeni megbízottait... Aláírjuk!.. . Egy szó, amely élet és halál felett, létünk és nemlétünk felett dönt — pedig semmit sem jelent. Esküszünk, hogy semmit sem jelent! A hóhéreszközökhöz úgy­látszik, a középkor inkvizitorai, az oláh pribékek és­­ az antant béke delegációja egyformán értenek, mi azonban a mellünknek szegzett gyilok előtt aláírt ítéletet soha sem fogjuk elismerni! A magyar kormány a béke aláírására vonat­kozó hajlandóságát a viszonyok kényszerítő hatása alatt jelentette be, míg ugyanakkor tiltakozott is a feltételek ellen. Az aláírásra a kormányt azok a külpolitikai, gazdasági és katonai következ­mények kényszerítik, melyeket az aláírás megta­gadása vonna maga után. Eltekintve közvetlen szomszédaink katonai készülődéseitől, közgazda­sági helyzetünk sem engedi meg, hogy a kor­mány az országot kalandokba vigye bele. Ha az aláírás megtagadásának katonai következményei nem lennének is, hosszabb ideig tartó blokád az országot tűrhetetlen helyzetbe sodorná (se-hiány!) Az aláírás különben is csak formaság, mert amint jegyzékünk is kifejti, az elénk szabott feltételek teljesítése erkölcsileg is, anyagilag is lehetetlen. Már Apponyi is rámutatott ezekre a politikai okokra, jelezve, hogy a kormány elhatározását a politikai célszerűségnek kell irányítania. Apponyi kísérőlevele. Praznovszky Iván rendkívüli követ, megha­talmazott miniszter f. hó 21-én Versaillesben a következő jegyzéket nyújtotta át: Elnök Úr! A szövetséges hatalmak legfőbb tanácsa 1. évi május hó 6-án közölte a magyar békekül­döttséggel válaszát a delegációnak Magyarország békefeltételei tárgyában tett észrevételeire, vala­mint a békeszerződés véglegesen megállapított szövegét, felszólítván egyszersmint a küldöttsé­get, hogy tíz napon belül nyilatkozzék, fel van-e hatalmazva azt a békeszerződést ugy amint most bemutattatott, aláírni. A magyar békekül­döttség az alábbi oknál fogva nem véli magát felhatalmazottnak. Legyen szabad mindenek előtt a küldöttség elnökének a főtanács 1920. január 16-án tartott ülésén a delegáció nevében tett nyilatkozatából a következőket idéznünk: „Mé­lyen átérzem óriási felelősségem súlyát, midőn a bemutatott feltételekkel szemben Magyarország első szavát kell kimondanom. Mégsem habozom teljes őszinteséggel kijelenteni önöknek, hogy azok a békefeltételek, am­elyeket nekünk felaján­lani szívesek voltak, hacsak lényeges módosítások nem eszközöltetnek rajtuk, hazámra nézve elfo­gadhatatlanok". Már­pedig a januári szöveggel szemben lényeges módosítások a végleges szö­vegben nincsenek. De mi nem szorítkozunk erre a negatív ki­jelentésre. PSZ említett beszéd folyamán a dele­gáció elnöke megjelölte a békeszerződés által felvetett területi kérdéseknek azt a megoldását, amely egy általunk közösnek hitt alapon és a szövetséges hatalmak által hirdetett elveken, min­denek­előtt a népek önrendelkezési joga alapján nyugodott. Talán nem Magyarország régi terüle­teivel szemben fennálló történelmi jogából indu­lunk ki — nem mintha ezt a jogot kétesnek tar­tanák és nem tiltakoznánk lelkünk egész erejé­vel minden olyan beállítás ellen, amely évezre­des birtoklásunkat igazságtalanságnak minősíti, — mi az érdekelt népek jogaihoz ragaszkodtunk mikor számukra népszavazást követel­tünk. Ezt az utat azért választottuk, mert el­lentétek minden lehetőségét kerülni akartuk egy önmagában vitán felül álló és hatásában pártat­lanul működő elvnek alapul vételével, mert azt is kijelentettük, hogy előre alávetjük magunkat az érdekelt népek szabad akaratnyilvánításának, ha az a kellő biztosítékkal ellátott népszavazás útján nyerne kifejezést. I»­dalmas meglepeté­sünkre a szövetséges hatalmak az esetünkben elzárkóztak annak az elvnek alkalmazásától, ame­lyet maguk hirdettek volt. De ez minket nem ment fel azon kötelezettség alól, hogy a magunk részéről ahhoz hűek maradjunk. Az az elv meg­dönthetetlen erkölcsi erőt képvisel. Mi azt meg nem tagadhatjuk, mert sok millió polgártársunk emberi jogáról van szó. Mondják ugyan nekünk, hogy a kérdéses népek már megnyilatkoztak volna új állami összeköttettéseik mellett melyekre a béke kötelezi őket, de ez könnyen megálla­pítható ténybeli tévedés. Soha ilyesmi nem történt. Egyes nemzetiségek kebelében folytak le gyű­lések és tüntetések, még pedig ellentétes irányúak és sohasem olyanok, melyek képviseleti jelleggel bírtak volna sem pedig olyanok, melyek fel lettek volna hatalmazva arra, hogy azokon bármely nép nevében beszéljenek. Bármilyen lojalitással fogunk is alkalmaz­kodni szerződésileg vállalt minden kötelezettsé­günköt, soha nem lehetünk közömbösek az el­szakítottak sorsa iránt és ha a kisebbségek vé­delmére létesített, szerintünk elégtelen minden megállapodás ellenére is az üldözések, melyeket szenvedniök kell, tovább tartanak, mi szüntele­nül fogunk a nemzetek szövetségéhez fordulni panaszokkal, szenvedéseikkel, amrtig az igazság nem fog győzedelmeskedni az erőszakon, mely rajtuk elkövettetett. Elismerjük,hogy gazdasági és pénzügyi termé­szetű némely megjegyzésünk figyelembe vétetett. Annak a területnek amely a szerződés értelmé­ben Magyarország marad, gazdasági helyzete ezután sem kevésbbé kétségbeejtő. Az ország természetes kijáratai sem az Adriai sem az Égei sem a Fekete tenger irányában biztosítva nin­csenek. Megterhelve maradunk teljesíthetetlen pénzügyi követelésekkel, melyeknek megkönnyí­tését a jóvátételi bizottságok útján csak homá­lyosan helyezik kilátásba. A döntő tény azonban a Magyarországot feldaraboló területi intézkedé­sek változatlan fenntartása, ami nyilvánvaló el­lentétben áll a népek önrendelkezési jogának elvével. Saját érdeme szerint bírálva ez a bé­keszerződés elfogadhatatlan. A bé­keküldöttség tehát, amelynek megbízatása csupán erre az elbírálásra szorítkozik, nem tarthatja ,Magyarország haladéktalanul ki­fogj magát felhatalmazottnak az aláírásra. Nem zár­kózunk el annak elismerésétől sem, hogy a SZö­vetséges hatalmaknak hozzánk intézett kis­ levele utat látszik nyitni a szerződésben fogó némely igazságtalanság kiküszöbölésére. Ezen politikai szempontok horderejének mérlegelését azonban" nem a küldöttség, hanem megbízói van­nak hivatva. Visszaadjuk tehát megbizatásunk a kormányunk kezébe, minthogy az ő kötelesség felelni az Ön kérdésére. Fogadja Elnök Ur kiváló tiszteletem nyil­vánitását. Budapest, 1920. május 17-én. Gr. Apponyi Albert, a magyar békeküldöttség elnöke A kormány jegyzéke. Elnök ur! A magyar békeküldöttség, min azt május 17-én kelt leveléből tekintik, visszaadt meghatalmazását megbízójának. A békeküldöttsi erkölcsi lehetetlenségnek véli, hogy aláírjon olyan szerződést, amelyet elfogadhatatlannak teljesíthetetlennek jelentett ki s amelynek rendi kezéseit hiába igyekezett megváltoztatni. A magy kormány teljesen osztja azokat a megokolt elle­vetéseket és bírálatokat, melyeket a békeküldött állandóan hangoztatott, úgyszintén azt a tiltak­zást is, amelyet a békeküldöttség mind a tárgya­lások folyamán, mind pedig jelen lemondó leve­lében kifejezésre juttatott. Tiltakozik különösen magyar kormány a népek szabad önredelkezé­ jogának nyilt megsértése ellen, nem kerülték azonban a magyar békeküldöttség figyelmét szövetséges és társult nagyhatalmak kisérő levelé­nek azok a részei, amelyek véleménye szerint h nem is tényleges bizto­sítékok, mégis ígéretek az, hogy a békefeltételek igazságtalanságai a köz­­jövőben ki fognak küszöböltetni . . . ... A magyar kormány meg van győződv arról, hogy a megértésnek kibontakozó félbe levő szellemében fogják megoldani a békesze­ződésből kifolyóan felmerülő vitás kérdéseket ugyanaz a szellem fogja megszüntetni azokat igazságtalanságokat is, amelyek nincsenek kif­jezetten megemlítve a kisérő levélben vagy am­lyeket a kisérő levél nem ismer el ilyenek. E Ezen feltevésben és az ország súlyos helyzeté­nek teljes tudatában úgy véli a magyar kormán hogy nem térhet ki a békeszerződé aláírása elől. Ezzel az elhatározásával magyar kormány azt is bizonyítja, hogy Magyar­ország Közép-Európa politikai rendszerének ért­kes eleme, melynek, belső megsziládítása Európ­nak egyetemes érdeke. Van szerencsém értesíteni elnök urat, ha mihelyt a magyar kormánynak tudomására jut béke aláírásának időpontja, Magyarország haj­­éktalanul ki fogja küldeni kellő felhatalmazáss; ellátott megbízottjait, hogy aláírják a békesze­gődést. Fogadja elnök úr legmélyebb tisztelete nyilvánítását. Budapest, 1920 május 18-án. Simonyi Semandam s. k. miniszter­elnö­keleky s. k. külügyminiszte

Next