Körösvidék, 1921. január-március (2. évfolyam, 1-68. szám)

1921-01-14 / 10. szám

Békéscsaba, 1921. január 14. Vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. szám A szerkesztőség telefon­száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám­ ára 2 korona 9 Magyar Történelmi Társulatnak Széchenyi Gladys grófné 600,000 koronát, Teleki Tiborné és Károlyi Lajosné grófnők 200,000 koronát adományoztak, egy fiatal főúr pedig 200,000 koronát juttatott a Magyar Tudományos Akadémiához, hogy le­hetővé tegyék a tudományos kutatás és termelés folytatását és értékes szerzők műveinek kiadását, amire tudományos intézeteink vagyoni ereje a megváltozott viszonyok mellett elégtelen. Zielinszky Szilárd műegye­temi tanár ugyan e célra 300,000 koronát gyűjtött össze a magyar mér­nökök körében. A műveltség olyan hatalom, ame­lyet sem megszállással, sem kirab­lással, sem bilincsbevetéssel, sem semmiféle fegyverrel és hadsereggel elrabolni, legyőzni, megsemmisíteni nem lehet. A magyarságnak azok teszik tehát a legnagyobb szolgála­tot, akik áldozatkészségükkel bizto­sítják a magyarság szellemi és mű­veltségi túlsúlyát a balkáni leigázó­kéval szemben, mert bármily kímé­letlen eszközökkel sanyargatják is telhetetlen szomszédaink elszakadt véreinket, ezt a magasabb művelt­ségünket tőlünk el nem vehetik.És kik azok, akik a magyarság legerősebb hatalmát fenntartani, a művelődés folytonosságát biztosítani sietnek ? Grófnők, grófok és a szellemi főne­messég képviselője egy egyetemi ta­nár, a magyarság társadalmának ve­zető osztályai a főúri osztály. De hol maradnak az iparbárók, a Weisz Manfrédok, a hadimilliomosok és pénzóriások, akik méltatlankodva til­takoztak, amidőn az ÉME nyiltan hirdetni kezdte, hogy nincs­ zsidó vallású magyar, csak Mózes hitű zsidó. Íme ezekben nem éled fel a magyar faj szeretetének szikrája, mert nincs; ezekben hiányzik a ma­gyarság jövőjének biztosítását leg­több kilátás reményével kecsegtető tevékenység megértése, ezekben nincs meg a magyarsággal teljesen össze­forrt történelmi és faji kapcsolatból fejlődött kifinomodott érzék, hogy ott áldozzanak, ahol abból semmi köz­vetlen vagy közvetett üzleti haszon nem kínálkozik. Okulhatnak ebből mindazok a magukat magyaroknak és keresztényeknek valló tekintélyek, akik még mindig támogatják a libe­ralizmust.­­És okulhat ebből mindenki, aki a zsidó sajtó és zsidó izgatás befo­lyása alatt meg merte támadni a fő­nemesség és a történelmi osztályok tekintélyét, szükségességét és létjogo­sultságát. Ma, amikor a keresztény és a kis­gazda kurzus jegyében élünk, kér­dezzük : szabad-e csak egy újjal is hozzányúlni ahhoz a főúri osztály­hoz, amely történelmi hivatását és vezető szerepét mint mindenkor, úgy most is a magyarság talán legrette­netesebb válságában ilyen mélyen átérezni és betölteni tudja; akkor, amidőn sem a pénzarisztokrácia, sem a tehetős polgárság, sem a kisgazda­társadalom kebelében nem látjuk még csak borongó sejtését sem an­nak a megértésnek, hogy milyen ál­dozatokat kíván a mai kor a nem­zet és a magyar faj megmentésére. Szabad-e megbontani a nemzetnek egyik olyan ősrégi alapokon felépült oszlopát, amelynek helyébe nincs mit állítani, ha az ledől ? Hol van még az az idő, amikor azt az erős faj­szeretetet, azt az évszázadok folya­mán kifejlődött és kifinomodott ér­zéket, azt a történelmi hagyományok légkörében kiművelt lelki nemessé­get és erkölcsi tisztaságot, azt a mély vallásos érzést, amely főúri osztá­lyunk jellemvonása, helyettesíteni tudja a magyar társadalomnak vala­mely más anyagilag kellő erővel ren­delkező osztálya ? Amíg a nemzet­nek azt a támaszát, melyet a főúri osztály képvisel, más ugyanoly erős oszloppal pótolni nem lehet; amíg az uj oszlopot ugyanoly teherbíró sziklaszilárd anyagból felépíteni nem tudjuk, addig azt meggyengíteni nem szabad, hanem ellenkezőleg, meg kell erősíteni, meg kell támo­mogatni, hogy annál biztosabban megbírja a rettenetes csapások súlya alatt roskadozó épületét ennek a szét­szakgatott, kifosztott, agyonsanyar­gatott magyarságnak. Ne akarja tehát a ma felkarolt kis­gazdatársadalom lerángatni a főúri osztályt az őt történelmi múltja és kötelességtudó jelenje alapján meg­illető magasabb polcáról a magas so­rába, mert amit ezáltal a nemzettől elvesz, azt visszapótolni nem tudja. Viszont nem akarjuk ezzel azt mon­dani, hogy a magasabbra helyezett társadalmi osztály ne keresse a kö­zeledést ahhoz a kisgazdatársada­lomhoz, amelyet a nemzet ma arra hivatott vezetői a magyarság anyagi és erkölcsi gerincévé kiépíteni tűz­ték ki feladatukul. A főúri osztály ne legyen szűkkeblű azoknak az er­kölcsi javaknak osztogatásában sem, melyek évszázados kiváltságos hely­zete révén kincseivé váltak. A főúri osztály akkor tölti be igazán ma­gasztos hivatását, ha nem csak anya­giakban áldoz a nemzet oltárára, de két kézzel ad abból az erkölcsi tő­kéből is, amelyet az egész magyar társadalom közkincsévé tenni a nem­zet jövőjének biztosítása érdekében elmulaszthatatlan kötelesség, hogy minden egyes magyar ember lelké­ben éppen olyan elevenen éljen az a tudat, hogy a magyarság kötelez, mint amilyen begyökeresedve él a a főúri osztály lelkületében az az érzés, hogy a nemesség kötelez. Korszakalkotó új találmány A levegő mint hajtó­erő Megszűnik a szénhiány Egy olyan új találmányról kapunk hírt, ami ha a gyakorlatban meg­valósítja a hozzáfűzött reményeket, egy csapásra megoldja Csonkamagyar­ország tüzelőanyag kérdését. A legutóbbi párisi kereskedelmi kiállításon mutatták be Escarre szellemes találmányát a szélturbinát, amely 300 lóerő kifejtésére alkalmas és már egészen gyenge szellő működésbe hozza. A szélturbina a vízturbinák elve szerint van szerkesztve és nem jelent keve­sebbet, mint hogy az egész Magyar alföld Ingyenes hajtóerővel ren­dezhető be, ami megoldaná az Alföld iparának kérdését és lehetővé tenné a mezőgaz­daságban a gépek szinte korlátlan használatát. Reméljük, hogy kiváló szakembereink tanulmányozni fogják sürgősen az új találmányt és a vidékünkről lassankint végleg eltűnő szélmalmok helyét rövidesen a szélturbinák százai fogják elfoglalni. Keresztényszocialistát! pártértek­ezlete Budapest, január 13. A keresztényszocialista képvise­lők ma este értekezletre gyűltek össze, melyen a napi aktualitáso­kon kívül a párt és szakszerveze­tek összműködésének lehetővé té­telét tárgyalják meg. A párt keresi a szakszervezetekkel való kapcso­latot, melyek kifogásolják a párt eddigi működését és radikálisabb tevékenységet követelnek a mun­kásság érdekeinek védelme ügyé­ben. A keresztényszocialista szakszer­vezetek vasárnap délelőtt nagygyű­lést tartanak, melyen gazdasági és politikai kérdések kerülnek szóba. A ma esti pártértekezlet egyik programmpontját képezi a nemzetiségi képviselők ügye is. Bleyeréket tud­valevőleg Szmrecsányiék akarják megnyerni maguknak. Hallerék ez­zel szemben, hogy megtartsák ma­guknak a nemzetiségi képviselőket, elhatározták, hogy a nemzetgyűlé­sen kivánni fogják a nemzetiségi minisztérium visszaállítását. II. évfolyam 12. szám. GONDOLATOK * * * Szeged város nagyon megelé­gelte a szénhiányt s hogy eddigi szenvedéseiért is kárpótolja magát, most egyszerre egy egész­­ szén­bányát le akar kötni magának. Nem fáj kevesebbre a foga, mint arra, hogy szénbányáink egyikének egész évi terméshozamát megvásárolhassa. Ötletnek igen nagyon egészséges, de csak Szeged szempontjából. Nem gondolja Szeged, hogy szegény megnyirbált országunknak nincsen annyi bányája, mint ahány a szén­inséget szenvedő városa s hogy ilyenformán lelkiismeretlen, önző szándék, amellyel foglalkozik? Reméljük, hogy a szénügyek kor­mánybiztosa még Szeged városá­nál is ravaszabb lesz. * Üzleti fogás. Nagy dolog a cukor ma­napság. Mindent szívesen adnak érte, kü­lönösen azok, akik régóta nélkülözik. Ezt a nagy cukorinséget haszn­álta fel a minap egy kereskedő polgártársunk (természete­sen Izrael fiai közül való­ a Felsővégen jó üzletkötésre. Valahonnan szerzett nyers cukrot, olyan jó ragadós, illatos fajtát. Igen, de ép ak­kortájt volt érkezendő a jó minőségű ha­tósági­ cukor. Félhetett hát derék polgár­társunk, hogy nem tudja kellő haszonnal eladni silány portékáját. De mire való a jó üzleti trükk? Még a cukorkiosztás előtt szépen megvizitelgette a szikszavai gazda­asszonyokat s titokzatosan megsúgta ne­kik, hogy nem igaz az egész hatósági cu­kor­hirből egy szó sem. A polgármester nem kap egy deka cukrot sem, ellenben az ő boltjában van még egy kevés sárga cukor s abból szívességből hajlandó adni a mamókának kilónként 200 K-ért. De siessen szomszédasszony, mert csak né­hány napig kapható a finom édesség. Természetesen behűltek a szikszavai asszonyok s elhordták a cukrot 200 K-ért. Mikor megjött a hatósági cukor, akkor néztek nagyot a becsapott asszonyok, akik így a cukorra spórolt pénzüket nyers, büdös cukorba fektették be, ahelyett, hogy jobb minőségű, olcsóbb hatósági cukorra tartogatták volna. Hát nem ügyes az a szikszavai bótos ? De azért Isten ments­ hozzányúlni az ő piszkos kis üzelmeikhez ! — mert ez mind­járt antiszemitizmus. * A finom ruha. Az egész köz­véleményt izgalomban tartja az a borzalmas gyilkosság, amelynek egy kilenc éves kisleány lett áldozata Szolnokon. Megcsípték a gyilkosokat. És ami a vallatásnál kisült, az nem kevésbé irtóztató, mint maga a gaz­tett. Az egyik bűntárs azt vallotta, hogy a gyilkos azért oltotta ki a kisleány életét, mert a rajta levő ruhát és cipőt vagy ezer koronára értékelte s azt akarta megkaparin­tani. Micsoda rettenetes lelki sivárság, micsoda végtelen züllés, mily nagy­fokú gazság vigyorog ki ebből a /

Next