Kortárs, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-6. szám)
1958 / 1. szám - SZEMLE - Kelemen János: Könyvekről
Könyvekről Néhány újonnan megjelent könyvről számolunk be itt, önkényesség volna belső összefüggést keresni közöttük s ez a futólagos seregszemle valóban csak beszámoló. Justh Zsigmond „Faimus” című regényének új kiadása helyett jobb szerettük volna előbb a „Gányó Julcsát”, ezt a kissé naivan romantikus regényt, az író parasztság iránti szeretetének és mély vágyódásának szép kifejezését. De Justh mégis mindenek előtt az elmúlás írója. A hanyatlás tüneteit látja Párizsban is („Párizs elemei” című kis útirajzában), naplója meg — egyebek között — a magyar arisztokrácia gyöngeségének, erkölcsi tehetetlenségének ezernyi megfigyelését tartalmazza. A „Fuimus” — utolsó műve — az arisztokrácia felett mond ítéletet, részvét és megbocsátás nélkül. Külső szerkezetében némileg emlékeztet a Holt lelkekre. Justh nem gyűlölködő temperamentum s regényének hősei szükségszerűen, akaratuk ellenére példázzák az elmúlást. Anakronisztikus jelenségek egy forrongó társadalomban. — A regényhez Benkő László írt szép, eleven hangú bevezetőt. (Szépirodalmi Könyvkiadó) Bíró Lajos elbeszéléseiből válogatott öszsze egy kötetnyit „Szolgák országa” címmel Lengyel Géza. Bíró egyike volt legtermékenyebb novellistáinknak. Minden novellája szigorú szerkezeti egység, a hang szenvtelen, tárgyilagos. A gyűjtemény címe félrevezető; publicisztikai műveiben Bíró — Ady fegyvertársa — valóban a „szolgák országáról” adott leleplező képet —, de novelláiban aligalig lép ki a polgári család magánéletének szűkös kereteiből. Családi konfliktusok, házasságtörések, apró felületes szerelmek foglalkoztatják. Sorjában olvasva végülis egyhangú lesz a kötet — ez az egykor népszerű novellista bizony megfakult kissé. A gondos válogatás ellenére sem bontakozik ki ezekből a novellákból a régi polgárság világa. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) Új kiadásban jelent meg „A 111-es”, Heltai Jenő regénye. Témája valószínűtlen, kiagyalt, de arról tanúskodik, hogy ez a kiváló humorista mennyire érdeklődött a beteg, torz lelkialkatok iránt. Az első háború vége felé játszódik, de a külső életet, a társadalom jelenségeit alig látjuk. A lélekrajz azonban eleven, szuggesztív s ez a művet megmenti a gyors feledéstől (Szépirodalmi Könyvkiadó ) Ignácz Rózsa „Tegnapelőtt” című elbeszélésgyűjteménye, mint a címe is mondja, a rég letűnt világról mutat be néhány jellemző képet. Jó szeme van az emberi gyarlóságok, kicsinyességek iránt. A Homoki vörös című hosszabb elbeszélése jó példa rá. Regényeiben Ignácz Rózsa szereti a felületes megoldásokat, stílusa laza; itt a műfaj kényszeríti fegyelemre. Jó elbeszélő, de alakjai, témái iránt mégsem tud igazán érdeklődést kelteni. ( Jagvető) A meghökkentő termékenységű Hegedűs Géza ezúttal két regénnyel jelentkezett. A távoli ókorban, a görög—perzsa háborúk idején játszódik „A milétoszi hajós”. A téma több mint harminc évig foglalkoztatta a szerzőt, ami előnyösen érződik ezen a kitűnő ifjúsági regényen. Műgonddal készült, amit más műveiből sokszor hiányolunk. Antik ünnepélyesség vonul végig a könyvön, de ez nem teszi merevvé. Színek, hangulatok, epizodikus érdekű jelenetek iránti vonzalma itt szépen érvényesül. A mese izgalmas, Toxaris, a főhős alakja mindvégig egyenletes. Hegedűs Géza regényei közül talán „A milétoszi hajós” érdemli meg leginkább a pálmát. (Móra Ferenc Könyvkiadó.) A pálmát ugyan Hegedűs Géza nyilván szívesebben nyújtaná másik regényének, a „Bojár Bálint”-nak, mert ezidőszerint, mint írja, ez a legkedvesebb műve. Új regénye az „Európa közepén” című regényciklus folytatása. Bojár Bálint itt főhőssé lép elő. Utóhangjában a szerző részletesen tájékoztat a ciklus alakulásáról, az eredeti tervek módosulásáról. A ciklus egyes részeit laza kapcsok fűzik össze, s voltaképpen nincs is értelme ciklussá erőszakolni őket. Az egyes alakok különböző szerepkörben lépnek fel a kötetekben, de akár minden új kötetben új nevet kaphatnának, mert nem élnek igazán. A „Bojár Bálint”-ban is jobb a korrajz, mint az emberábrázolás. A felszabadulás utáni idők hangulatát, vívódásait, reménykedéseit jól tömöríti össze néhány nap történetében. A főhős rajza elég hiteles, de csak azért, mert a kor elemeit tükrözi vissza. Mint Hegedűs Géza minden könyve, a „Bojár Bálint” is érdekes, fordulatos mű. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) Furcsa, elképesztő olvasmány Joós F. Imre „Koponya Szilveszter kalandjai” című regénye. E nem tehetség nélkül való írás oly