Kortárs, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-6. szám)

1958 / 1. szám - SZEMLE - Kelemen János: Könyvekről

Könyvekről Néhány újonnan megjelent könyvről szá­molunk be itt, önkényesség volna belső összefüggést keresni közöttük s ez a futólagos seregszemle valóban csak beszámoló. Justh Zsigmond „Faimus” című regényé­nek új kiadása helyett jobb szerettük volna előbb a „Gányó Julcsát”, ezt a kissé naivan romantikus regényt, az író parasztság iránti szeretetének és mély vágyódásának szép kifejezését. De Justh mégis mindenek előtt az elmúlás írója. A hanyatlás tüneteit látja Párizsban is („Párizs elemei” című kis úti­rajzában), naplója meg — egyebek között — a magyar arisztokrácia gyöngeségének, erköl­csi tehetetlenségének ezernyi megfigyelését tartalmazza. A „Fuimus” — utolsó műve — az arisztokrácia felett mond ítéletet, részvét és megbocsátás nélkül. Külső szerkezetében némileg emlékeztet a Holt lelkekre. Justh nem gyűlölködő temperamentum s regényé­nek hősei szükségszerűen, akaratuk ellenére példázzák az elmúlást. Anakronisztikus jelen­ségek egy forrongó társadalomban. — A regényhez Benkő László írt szép, eleven han­gú bevezetőt. (Szépirodalmi Könyvkiadó) Bíró Lajos elbeszéléseiből válogatott ösz­­sze egy kötetnyit „Szolgák országa” címmel Lengyel Géza. Bíró egyike volt legterméke­nyebb novellistáinknak. Minden novellája szigorú szerkezeti egység, a hang szenvtelen, tárgyilagos. A gyűjtemény címe félrevezető; publicisztikai műveiben Bíró — Ady fegyver­társa — valóban a „szolgák országáról” adott leleplező képet —, de novelláiban alig­­alig lép ki a polgári család magánéletének szűkös kereteiből. Családi konfliktusok, há­­zasságtörések, apró felületes szerelmek fog­lalkoztatják. Sorjában olvasva végülis egy­hangú lesz a kötet — ez az egykor népszerű novellista bizony megfakult kissé. A gondos válogatás ellenére sem bontakozik ki ezekből a novellákból a régi polgárság világa. (Szép­­irodalmi Könyvkiadó.) Új kiadásban jelent meg „A 111-es”, Heltai Jenő regénye. Témája valószínűtlen, kiagyalt, de arról tanúskodik, hogy ez a kiváló humorista mennyire érdeklődött a beteg, torz lelkialkatok iránt. Az első háború vége felé játszódik, de a külső életet, a társa­dalom jelenségeit alig látjuk. A lélekrajz azonban eleven, szuggesztív s ez a művet megmenti a gyors feledéstől (Szépirodalmi Könyvkiadó ) Ignácz Rózsa „Tegnap­előtt” című elbeszé­­lésgyűjteménye, mint a címe is mondja, a rég letűnt világról mutat be néhány jellemző képet. Jó szeme van az emberi gyarlóságok, kicsinyességek iránt. A Homoki vörös című hosszabb elbeszélése jó példa rá. Regényeiben Ignácz Rózsa szereti a felületes megoldáso­kat, stílusa laza; itt a műfaj kényszeríti fegyelemre. Jó elbeszélő, de alakjai, témái iránt mégsem tud igazán érdeklődést kelteni. ( Jagvető) A meghökkentő termékenységű Hegedűs Géza ezúttal két regénnyel jelentkezett. A távoli ókorban, a görög—perzsa háborúk idején játszódik „A milétoszi hajós”. A téma több mint harminc évig foglalkoztatta a szerzőt, ami előnyösen érződik ezen a kitűnő ifjúsági regényen. Műgonddal készült, amit más műveiből sokszor hiányolunk. Antik ünnepélyesség vonul végig a könyvön, de ez nem teszi merevvé. Színek, hangulatok, epi­zodikus érdekű jelenetek iránti vonzalma itt szépen érvényesül. A mese izgalmas, Toxaris, a főhős alakja mindvégig egyenletes. Hegedűs Géza regényei közül talán „A milétoszi hajós” érdemli meg leginkább a pálmát. (Móra Ferenc Könyvkiadó.) A pálmát ugyan Hegedűs Géza nyilván szívesebben nyújtaná másik regényének, a „Bojár Bálint”-nak, mert ezidőszerint, mint írja, ez a legkedvesebb műve. Új regénye az „Európa közepén” című regényciklus foly­tatása. Bojár Bálint itt főhőssé lép elő. Utóhangjában a szerző részletesen tájékoztat a ciklus alakulásáról, az eredeti tervek módo­sulásáról. A ciklus egyes részeit laza kapcsok fűzik össze, s voltaképpen nincs is értelme ciklussá erőszakolni őket. Az egyes alakok különböző szerepkörben lépnek fel a köte­tekben, de akár minden új kötetben új nevet kaphatnának, mert nem élnek igazán. A „Bojár Bálint”-ban is jobb a korrajz, mint az emberábrázolás. A felszabadulás utáni idők hangulatát, vívódásait, reménykedéseit jól tömöríti össze néhány nap történetében. A főhős rajza elég hiteles, de csak azért, mert a kor elemeit tükrözi vissza. Mint Hegedűs Géza minden könyve, a „Bojár Bálint” is­ érdekes, fordulatos mű. (Szépirodalmi Könyv­kiadó.) Furcsa, elképesztő olvasmány Joós F. Imre „Koponya Szilveszter kalandjai” című regé­nye. E nem tehetség nélkül való írás oly

Next