Kortárs, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-6. szám)
1963 / 2. szám - Mocsár Gábor: Pirostövű nád (elbeszélés)
— Nád, de milyen nád? — Borsai fürikészőn nézett rá, aztán mutató ujját feltartotta, mintha a dolog jelentőségére hívná fel a figyelmet. — A pirostövű nád a legjobb a világon. Exportcikk. A mienk pirostövű. Ha azt felrakod a malacóladra, száz év múlva is tető lesz. Mikor akarod vinni? — Most. Máris. — Kiintett az ablakon — ott a vontató. Az ablak alatt dohogott a retor, a pótkocsin három ember kuporgott. — Ennyire biztosra jöttél? — Te kínáltad — nem? — De. Pénzt hoztál? — Gondolom, a bankon keresztül. Jóváírással. Hitelünk van rá. Borsai hátravetette a fejét, nyitott szájjal, de hangtalanul nevetett. — Há. Pénz nélkül akarsz te nádat venni? — Nem mindegy az nektek? Úgyis a bankon keresztül... — ... bankon keresztül — nyekeregte kelletlenül Borsai — de meg vagy akadva azzal a bankkal. Érdekel engem a bank? Amit te hajtogatsz, semmi köze a dologhoz. Azt mondod — majd a bank jóváírja nekem. De ahhoz a pénzhez nem nyúlhatok. Honnan tudod, miféle náci ez? — Azt mondod: pirostövű. — Dehátha nem is a tsz-é? — S amikor Marin közbe akart meglepetten szólni, gyorsan folytatta — hanem, például, a tagoké. A mi tagságunk felvállalta a Suhogót, résziben. Háztáji nád ez. Azokat a bánik nem érdekli. Nekik pénz kell. Murin erre nem gondolt. Elbiggyesztette az ajkát — neki készpénze nincs. Az ő kasszájuk mindig üres. Most aztán mehet haza nád nélkül. — El lehet azt azért intézni. Velem könnyen megegyezel — mondta Borsai —, pénz nélkül is. Az a fontos, hogy ne menjetek haza üres vontatóval. Valamitek biztosan van. Tifelétek homokföldek vannak. Igaz? Termeltek krumplit, igaz? Tiszta sor, adtok nekünk ősszelkrumplit, ötezer kévenád, ötvenezer forint. Ennyiért adtok nekünk ősszel krumplit. — ötvenezerért? — Kévéje tíz forint. Pirostövű, mondtam neked. — Akkor is — tíz forint! — Ha tudsz, vegyél olcsóbban. De nem tudsz. Én csak segíteni akarok neked. Átlátom én, milyen bajban vagy. Most kerültél bele az elnökségbe, izzadhatsz, amíg helyrehozod, amit az a marha állat Bönye elrontott. Megegyeztek, hogy Murin sórumfát ad ősszel a nádért. — Most pedig adok melléd valakit, aki elvezet titeket a nádtelephez, van nekünk egy éjjeliőrünk, kicsit ütődött, de a kévéket meg tudja számlálni. Kiment a szobából az éjjeliőrért. Murin gondolta, mennyi bajlódással megy az ő elnöksége. .Kacsát szabálytalan ez a nádvétel, de mit csináljon? Kell a nád, ha a föld alól keríti, akkor is. Gondolatban megdicsérte magát: megmutatja,' 'hogy mégis csak visz 'haza nádat. Nem áll le az építkezés. Ha otthon meglátják, mondják majd: oda volt az elnök nádért. De azt nem tudják, hogy mennyi találékonyság, rugalmasság kell az ilyesmihez. Borsai nem is olyan nagyon öreg emberrel tért vissza. Csattos szandál a lábán, bokái feketék, mintha retkes lenne, alul a nadrág be volt repedve a varrásnál s a nadrág két szárnya minden lépésnél meglibbent. Murimnak egy szobor képe jutott eszébe, valami régi isten, annak voltak szárnyak a bokáján. —• Itt az öreg, Tikász elvtárs — mutatta be Borsai. Tikász összecsapta bokáit. Murin elmosolyodott az öreg fürgeségén. — Figurás az öreg, de majd ő elvezet titeket.