Kortárs, 1967. július-december (11. évfolyam, 7-12. szám)

1967 / 8. szám - SZEMLE - Tasnádi Attila: Kiállítási jegyzetek

SZOCIALISTA ÖRÖKSÉGÜNK 20. A nemesi-polgárosult próza­­irodalom szocialisztikus ten­denciáit a kilencvenes évek­ben fellépő naturalista írócso­port fejlesztette tovább. A na­turalizmus francia eredetű irodalmi-művészeti irányzat volt, elvi-metodikai kidolgozá­sa a századforduló nagynevű regényírója, Zola nevéhez fű­ződik. Mint elmélet, a hagyo­mányos szemlélet számára le­zárt, érinthetetlen fogalmak revízióját jelentette: a szociá­lis kérdés s az etikai problé­mák elfogulatlan megközelí­tését, mint gyakorlat, a való­ság dokumentum-hűségű áb­rázolását, az emberi sors ala­kulását befolyásoló környezeti és biológiai tényezők messze­menő figyelembevételét. Létre­jöttében nagy szerepet játszot­tak a korszak tudományos fel­fedezései, mindenekelőtt Dar­win evolúciós elmélete és örökléstana, de filozófiai ol­dalról is megtaláljuk előzmé­nyét Taine pozitivizmusában, amely az egyéni és társadalmi fejlődés befolyásolhatatlansá­­gát, annak tudatunktól függet­len, automatikus mivoltát hir­dette. Fellépésekor kétségtele­nül haladó, az adott burzsoá társadalmi-erkölcsi formáció­val szembenálló, azt negligáló szellemi áramlatnak számított, a későbbiekben azonban egyre inkább kiütköztek a tudomá­nyos nézetek és módszerek kritikátlan átvételéből eredő korlátai, amelyek megbénítot­ták — főként a kisebb tehet­ségek műveiben — az iroda­lom létét adó írói kezdemé­nyezőkészség, előrelátás érvé­nyesülését. A naturalizmus első hazai képviselője Justh Zsigmond (1863—94) előkelő nemesi csa­lád sarja. Ideges, nyugtalan al­kat, beutazza majd egész Euró­pát, eljut Egyiptomba és In­diába is; ismert, aktív tagja a párizsi irodalmi szalonoknak. Zola programjából kezdetben csak a társadalomvizsgálat

Next