Kortárs, 1967. július-december (11. évfolyam, 7-12. szám)
1967 / 8. szám - SZEMLE - Tasnádi Attila: Kiállítási jegyzetek
SZOCIALISTA ÖRÖKSÉGÜNK 20. A nemesi-polgárosult prózairodalom szocialisztikus tendenciáit a kilencvenes években fellépő naturalista írócsoport fejlesztette tovább. A naturalizmus francia eredetű irodalmi-művészeti irányzat volt, elvi-metodikai kidolgozása a századforduló nagynevű regényírója, Zola nevéhez fűződik. Mint elmélet, a hagyományos szemlélet számára lezárt, érinthetetlen fogalmak revízióját jelentette: a szociális kérdés s az etikai problémák elfogulatlan megközelítését, mint gyakorlat, a valóság dokumentum-hűségű ábrázolását, az emberi sors alakulását befolyásoló környezeti és biológiai tényezők messzemenő figyelembevételét. Létrejöttében nagy szerepet játszottak a korszak tudományos felfedezései, mindenekelőtt Darwin evolúciós elmélete és örökléstana, de filozófiai oldalról is megtaláljuk előzményét Taine pozitivizmusában, amely az egyéni és társadalmi fejlődés befolyásolhatatlanságát, annak tudatunktól független, automatikus mivoltát hirdette. Fellépésekor kétségtelenül haladó, az adott burzsoá társadalmi-erkölcsi formációval szembenálló, azt negligáló szellemi áramlatnak számított, a későbbiekben azonban egyre inkább kiütköztek a tudományos nézetek és módszerek kritikátlan átvételéből eredő korlátai, amelyek megbénították — főként a kisebb tehetségek műveiben — az irodalom létét adó írói kezdeményezőkészség, előrelátás érvényesülését. A naturalizmus első hazai képviselője Justh Zsigmond (1863—94) előkelő nemesi család sarja. Ideges, nyugtalan alkat, beutazza majd egész Európát, eljut Egyiptomba és Indiába is; ismert, aktív tagja a párizsi irodalmi szalonoknak. Zola programjából kezdetben csak a társadalomvizsgálat