Kortárs, 1970. július-december (14. évfolyam, 7-12. szám)
1970 / 12. szám - TUDOMÁNY ÉS TÁRSADALOM - Tertinszky Edit: Népművelés a Magyar Rádióban
Népművelés a Magyar Rádióban (1925-1935) Napjainkban sajtóban, ankétokon, egyetemeken, legkülönbözőbb kulturális fórumokon Sok szó esik a népművelésről és nem utolsó sorban a rádió népművelő szerepéről. Talán a parázs vita hevében sokan nem gondolnak arra, hogy a népművelés fogalma nem új keletű; már a húszas évek végén, a harmincas évek elején találkozunk ún. népművelő műsorokkal a rádióban. A népművelési címkét akkor Klebelsbergék tábora biggyesztette a falusiaknak szóló műsorokra; volt ebben valami lekicsinylés, vállveregetés, mert megkülönböztették a közép- és vagyonos osztályoknak szóló műsoroktól. Erre utal többek közt Kozma Miklós egyik elnöki utasításának kitétele: „Vigyázzunk, a nép ártatlan, gyermeteg lelkére.” Akadtak olyan, népművelést szolgáló műsorok, melyek éppen a vidék többszörös követelésére születtek, terebélyesedtek és kezdték elhalványítani az osztálykorlátokat. Érdemes megvizsgálni mai szemmel a rádiózás őskorában szerkesztett néhány ilyen jellegzetes műsortípust és a műsorok körül keletkezett vitákat, sajtóállásfoglalásokat. I. 1928 januárjában NevelősGyula miniszteri osztálytanácsos értesíti Kozma Miklóst, a rádió elnökét, hogy Klebelsberg Kunó „Szabad Egyetem” címen a falusi lakosság részére hetenként több alkalommal műsort állíttat össze. Kozma hosszú levélben válaszol a miniszternek, melyben elismeri e „fontos kultúrpolitikai programot”, de hetenként kizárólag kétszeri adást javasol, a következő indokkal: „A magunk részéről elegendőnek ítéljük a heti két egyegy órás műsort; amennyiben méltóságod most, vagy esetleg később még egy órát kívánna az előadás céljára, úgy ebben is igyekszünk a legkészségesebben beleegyezni. A kora délutáni órákon kívül, az esti időpontban nem is tudunk több időt rendelkezésére bocsátani, mert a rádiónak mégis elsődleges feladata, hogy zenét szolgáltasson a fizető publikumnak, akiknek napközben elfoglaltságuk nem engedi meg, hogy zenét hallgassanak.” Kozma, mint a levélidézetből kiderül, nem nagy örömmel fogadja a sorozatot, nem bízik sikerében és egyúttal az előfizetők csökkenésétől is tart. 1928. szeptember 16-án már az új stúdió épületében (ma Bródy Sándor u. 7.) hangzik el a sorozat első műsora. Ezt megelőzik az „Új barázda” 1928. szeptember 10-i számában Lukinich Imre egyetemi tanár lelkes beköszöntő sorai: „Mikor hetenként kétszer, vasárnap délután és csütörtökön megszólalunk, íróink és tudósaink elismert képviselői útján közvetlenül érintkezünk a néppel; azt is kérjük, hogy teljes bizalommal forduljon ki-ki óhajtásával, ötleteivel, esetleg bíráló megjegyzéseivel hozzánk. Meg vagyunk győződve, hogy a „Szabad Egyetem” hatásos, áldásos tényezője lesz a magyar tudomány és művészet terjesztésének. ” A kultuszminisztériumban e célra alakult rádió-szakbizottság olyan „illusztris” előadókat hív meg, akik közül egyesek az új fogalmak tömkelegével és az idegen szavak halmazával teszik élvezhetetlenné a műsorokat. A másik véglet — az emberek képességeinek lebecsülése — a magától értetődő dolgok agyonmagyarázása. Pl. Horn József dr. „A munka és munkamegosztás” c. előadásában a következőket mondja: „Sokszor hangoztatott igazság, hogy gyakorlat teszi a mestert. Ez azt jelenti, hogy a nehezebb munkát is könynyebben, alaposabban végzi az ember, ha már huzamosabb ideig gyakorolja. Amit első ízben figyelmünk és erőnk teljes megfeszítésével tudunk csak elvégezni, az a második esetben könnyebben megy és bizonyos idő múlva eltűnnek a nehézségek, a munkát kisebb erőkifejtéssel, jól, gyorsan tudjuk elvégezni.” A sajtótámadások pergőtüze kényszeríti a Magyar Rádió vezetőit, hogy kollégiumon tárgyalják meg a „Szabad Egyetem” műsorát. Szőts Ernő igazgató referátumában kifejti, hogy a műsor címével sem ért egyet, mivel a program elsődlegesen parasztoknak, tanyai magyaroknak szól, akiknek érdeklődése, gondolat és érzésvilága más, mint a példaképül szolgáló angol BBC rádióban elhangzó „Szabad Egyetem” adásait hallgató ipari munkásságé. Az ismeretanyagot ennek megfelelően kell kiválogatni, egyúttal az átadás módszerét megváltoztatni. Kifogásolja a műsorszerkesztés egyenetlenségét; szerinte a félig szórakoztató, félig ismeretterjesztő sorozat nincs központi gondolat köré csoportosítva, ezért nehezen rögződnek a hallottak. Néha meglepő asszociációkkal találkozunk. Pl. Poldini: Farsangi lakodalom c. 1982 -