Kortárs, 1972. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)
1972 / 7. szám - FÓRUM - Tüskés Tibor: Bertha Bulcsu írói útja
TÜSKÉS TIBOR Bertha Bulcsu írói útja Az ötvenes évek közepén egy magas, karcsú, vörösesbarna fiatalember érkezett Pécsre: Bertha Bulcsu. A tanárképző főiskolára szeretett volna bejutni, nem vették föl. Egy háziipari szövetkezetben segédmunkásnak állt be, fémlemezekből játékállatokat, búgócsigákat préselt. Akkor már végigvándorolta a fél Dunántúlt. 1935-ben született Nagykanizsán, Keszthelyen tanult, vonatozó diákként Balatongyörökről járt a gimnáziumba, érettségi után különféle alkalmi munkákból élt, dolgozott az erdőn, a balatoni kikötőépítkezéseken, napszámba járt, bérelszámoló volt egy termelőszövetkezetben, vasércet lapátolt a sztálinvárosi nagykohóban. Mielőtt Pécsre érkezett, egyik dunántúli állomáshelyén, Zalaegerszegen egy alkalmi irodalmi vállalkozásban már megjelent néhány verse. Be-bejárt hát az éppen akkor önállósuló, nagykorúsodó pécsi írócsoport vitáira, az egyre rangosabb Dunántúl című folyóirat szerkesztőségébe. A zsebében írások lapultak, írásainak közlésére azonban a folyóiratban már nem került sor. A Dunántúlt 1956 őszén szerkesztőstül, java munkatársaival együtt elsodorta a válságba jutott történelem. Bertha Bulcsu tehetségének „fölfedezése”, pontosabban: novelláinak rendszeres publikálása az 1958 őszén induló Jelenkorra maradt, írásait rendre-sorra közli a lap; később a fémnyomó szakmát „irodalmibb” foglalkozásra cseréli, a Dunántúli Napló, majd az Esti Pécsi Napló munkatársa lesz, s bekapcsolódik a Jelenkor szerkesztésébe. Valóságos műhely veszi körül, barátok szemvillanása figyeli és ösztönzi munkára. 1962-ben napvilágot lát első novelláskötete, a Lányok napfényben, melyet két év múlva újabb követ, a Harlekin és szerelmese, Ugyanő címmel filmforgatókönyvet is ír. A „központi” folyóiratok közül az Új írás áll a fiatal novellista mellé. Az ötney lány közlése után e lap hasábjain nyújtja kezét íróavató kézfogásra Illés Béla: „Bertha Bulcsu nagyon egyszerű történetet mond el, de kevés szóval sokat tud mondani. A ragyogó tájak, a lángoló napsütés és a víztükör csillogása nála nemcsak természeti képek fényei, hanem a már meg