Kortárs, 1979. január-június (23. évfolyam, 1-6. szám)

1979 / 3. szám - FÓRUM - Szigethy Gábor: Taktika és etika: Petőfi Sándor találkozása III. Richárddal

FÓRUM SZIGETHY GÁBOR Taktika és etika: Petőfi Sándor találkozása III. Richárddal 1847. február 13-án a Nemzeti Színház felújította Shakespeare III. Richárd című király­drámáját. Néhány éve már játszották e művet, a címszerepet akkor Lendvay Márton ala­kította, szép sikerrel, s Bajza így írt: „azt hisszük, hogy alig van magyar színész, ki e szerep­ben el fogja ragadhatni tőle az elsőséget”. Színészhiúságot bujtogató szavak: Egressy Gábor, amikor 1847 februárjában mint Richárd kilépett a Nemzeti Színház színpadára, birkózott a szereppel, s nagyon óhajtotta feledtetni Lendvay Márton alakításának emlékét. Petőfi elfogult barát, a korabeli kritikák tanúsága szerint egymaga tartja nagyra barátja alakítását. Három alkalommal játszotta Egressy Richárdot, a közönség nem pártolta a színészt e szerepben, de 1847. február 13. estéje Petőfinek alkalmat kínált arra, hogy élete első - és utolsó - színibírálatát papírra vesse. Elragadtatott hódolat e bírálat Shakespeare és Egressy szelleme­s tehetsége előtt. S tanúbizonyság: Petőfit magával ragadta a színpadon megelevenedő Richárd sorsa. Mint Bajza, ő sem tartja tökéletesnek a drámát, több kiválóbbat említ Shakespeare remekei közül, de a színházban töltött este sokáig visszhangzik lelkében. Augusztusban írja Szécsi Mária című elbeszélő költeményét. Gyengécske mű, sok szempontból elhibázott. Furcsasága: a főhős jellemének képlékeny pillanata. Wesselényi Ferenc, a császári csapatok parancsnoka, kemény férfi, elszánt, talpig becsületes. Lovagias és kötelességtudó, vérpadra menne inkább, mintsem hogy áruló legyen. Halk szavú, kedves, délceg, szerény. Halott feleségéről váratlanul s furcsán nyilatkozik: Feleségem meghalt, és ezt bölcsen tette. Nem szerettem szegényt, jósága volt elég. De nagyon sok gondja volt a feszületre. Nem mondom, hogy nem lett volna jó apáca, Kár is, hogy nem az lett, nagyon elhibázta. Petőfi megfeledkezik hőséről s jelleméről: itt Richárd fondorlatos és gonosz szavait halljuk, aki - Lady Anna kezének csalárd megszerzése után - hideg fejjel mérlegel, ítél, s közönyösen értekezik mások haláláról. Ám Richárd a maga választotta úton következetesen halad, bódult szerelem nem gyengíti lelkét, míg Wesselényi pillanat múltán majd elájul a szerelem gondolatától, a harag pirulni kényszeríti, s nem habozik, ha árulás és vérpad között „hősleg” választania kell. Mintha Egressy Gábor szerepjátszása lopakodott volna egy pillanatra a költeménybe, egy kiélezett színpadi mondat fellengzős és szellemes cinizmusa, Richárd elszánt kemény­sége. Petőfi így jellemzi Shakespeare és Egressy Richárdját: „Célja az uralkodás, s ő nem tekin­ti az utat hozzá, csak a célt; ehhez oly vidáman, oly jó kedvvel megy, mintha illatos virágokon járna, nem pedig áldozatainak holttestein. Minden összehúzott szemöldöknél, minden szikrázó szemnél, minden fogcsikorgatásnál borzasztóbb e jókedv, e vidámság, e humor.

Next