Kortárs, 1980. július-december (24. évfolyam, 7-12. szám)

1980 / 9. szám - Bólya Péter: A védőirat (kisregény)

..Megjött a két cinke. Rég láttam őket. Lehet, hogy nem is ugyanazok?... Folytatom. Ott álltam Henner felett, és reszkettem. Megöltem egy embert. Most mit csináljak? Leszédültem az ügyeleti szobába. Kerekes mélyen aludt, önkéntelenül arra gondoltam, hogy ő nem tudhat semmit. És más se. Henner bejött a kórházba, kiment az udvarra, megcsúszott, elesett, be­verte a fejét a palackba, meghalt. Ha kinyomozzák, hogy én ütöttem le, ám legyen, jöhet a börtön. De addig... addig hallgatok. Nem éreztem bűnösnek magam. (És most sem érzem. ÁRTATLAN VAGYOK!) Hajnalig virrasztottam. Másnap reggel egy tweed-zakós férfi érkezett az osztályra, engem keresett. „Sza­bó főhadnagy vagyok, rendőrség, legyen szíves velem jönni.” Átkísért a nagyházba, a gazdasági igazgatóságra. A Zalai szobája előtti padon Kerekes és portás­ Elemér üldögélt.­­ Szervusztok - köszöntem. A tweed-zakós eltűnt az ajtó mögött. - Mi történt? - kérdeztem Kerekestől. - Meghalt a Henner - mondta. Nyílt az ajtó, a tweed-zakós lépett ki rajta. - Berecz László, jöjjön be! A szobában hárman ültek: Zalai, aztán egy kövér, bajszos férfi meg egy szem­üveges nő, kezében jegyzetfüzet, toll. - Üdvözlöm - mondta a bajszos. - Kende százados vagyok, foglaljon helyet. - Az unokaöcsém - szólalt meg Zalai. - Jügen? - nézett rá Kende. „Ez nagyon jól jött, köszönöm, nagy bratyó” - gondoltam. Leültem. A főhadnagy mögém állt, megkezdődött a kihallgatás. KENDE: Nyilván tudja, hogy mit akarunk öntől. ÉN: Sejtem. KENDE: Honnan? ÉN: Odakint elmondta a portás, hogy meghalt a telepfelügyelő.­­ „Az első keresztkérdést kivédtem” - gondoltam. KENDE: Maga mikor látta utoljára? ÉN: Úgy nyolc óra körül. Bejött az ügyeleti szobába, megkérdezte, hogy mi a helyzet, aztán elment. KENDE: A másik ügyeletes is ott volt? ÉN: Igen, de aludt. KENDE: Henner Bélát ma reggel holtan találták a kórházudvaron. ÉN: (közönyösen) Meg vagyok döbbenve. KENDE: (élesen) Rossz viszonyban voltak? ÉN: Eléggé.­­ „Jól csinálod, Berecz” - gondoltam magamban. - „Lovat alájuk, minél hátasabbat, attól majd elalszik a gyanakvásuk.” Kis csend, Kende egy papírlapot nézegetett; ha jól láttam, Henner testének helyzetrajzát. ÉN: Ha szabadna tudnom, milyen módon múlt ki a Henner? Megölték? KENDE: (hirtelen) Miből gondolja? ÉN: Mert az az érzésem, hogy a százados úr gyanúsít engem valamivel. KENDE: (Zalaira pislantott, felállt) Szó sincs ilyesmiről. Henner elesett, fejjel 1428

Next