Kortárs, 1981. július-december (25. évfolyam, 7-12. szám)

1981 / 10. szám - Barabás Tibor: "A háborúnak vége" - válaszok Kabdebó Lórántnak (beszélgetés)

KL: - Ez a mostani Gorkij fasor. BT: - Ez a mostani Gorkij fasor, de akkor még nem volt átkeresztelve, és ezért neve­zem Vilma királynő úrnak. A Gorkij fasor 10. számú házat kaptuk meg, amely való­ban az írók otthonává vált, szociális munkánk kezdetévé. Innen próbáltuk megadni mindazt az íróknak, amit tudtunk, ami erőnkből tellett. Anyagi és szellemi támoga­tásra törekedtünk. Ha most felidézem azt, amit akkor az írószövetség munkájáról mondtam, egyben felidézem annak a kornak szükségleteit, kívánságait s egyben az írók akkori társadalmi, emberi állapotát is. 1947. október 1-én a Szabad Népben nyilatkoztam az írók helyzetéről, a Magyar Írók Szövetségének munkájáról, szociá­lis tevékenységéről. Elmondtam, hogy mintegy ötszáz írót egyesít a szövetség, két és fél év óta szakadatlan küzdelmet folytatunk az írók megsegítéséért. Szociális mun­kánk során körülbelül ötszáz öltönyt, női ruhát és cipőt, több mint száz csomagot osztottunk ki, negyven írót teljesen felöltöztettünk, sőt az írók gyermekeit is. Mint­egy havi 12 000 forint támogatást osztottunk szét, melyet nagyrészt társadalmi úton kapargattunk össze. Megteremtettük az írók adóközösségét, és a megvalósulás útjá­ra került az írók betegségi és öregségi biztosításának régen vajúdó ügye. Ezt Molnár Erik népjóléti miniszter hozza tető alá. Aláírtuk az írók kollektív szerződését, a rá­dióval olyan kollektív szerződést kötöttünk, amely a honoráriumokat az addigiak­nál 200%-kal felemelte. De szellemi téren is említésre méltó munkát végeztünk. Meg­szerveztük az irodalmi akadémiát. Hetenként egyszer itt a legjobb magyar írók vetik fel a világirodalom legfőbb szellemi és formai problémáit, utána pedig megvitatják a kérdéseket. Az irodalmi fórum titkárai: József Jolán és Szántó Judit. Nem marad­tunk el az irodalom nemzetközi kapcsolatainak ápolásában sem. A legkiválóbb szovjet, francia, jugoszláv, román, bolgár, angol írók jártak itt nálunk vendégség­ben. A Szovjetunióban magyar antológia jelent meg, antológiák fognak megjelenni Romániában, Jugoszláviában és Bulgáriában is. Ha most visszagondolok azokra a vendégeinkre, akik itt voltak, nem győzöm felsorolni a nevüket, mert Tristan Tzara, Paul Eluard, Louis Aragon, Elsa Triolet, Martin Andersen Nexe épp úgy megláto­gatott bennünket, mint Zaharia Stancu, Scsipacsov, Mih­ail Beniuc, Broniewski, Parlament, Pablo Neruda, Erskine Caldwell, Leonov és Nazim Hikmet. KL: - Ahogy most itt lapozol a könyvben, hadd áruljuk el, hogy ez tulajdonképpen egy emlékkönyv, amelybe fiad számára gyűjtöttél akkoriban írói aláírásokat, emlék­sorokat. BT: - Igen, ez valóban emlékkönyv, amely megőrizte a látogatók hosszú sorát. Amado, Martinov, Leonidze, Krleva is itt járt nálunk. Nem győzöm felsorolni őket. S ki mindenki próbálta leróni háláját, kegyeletét a nagy évfordulón, Petőfi Sándor emléke előtt! KL: - De ti is jártatok külföldön, igyekeztetek barátokat szerezni a magyar iroda­lomnak, emlékezetes például bulgáriai utazásotok. BT: - Igen, 1947-ben Illyés Gyulával és Fodor Józseffel Bulgáriába mentem. Az volt a feladatunk, hogy bemutassuk a magyar irodalmat, és még fontosabb, hogy a

Next