Kortárs, 1981. július-december (25. évfolyam, 7-12. szám)
1981 / 10. szám - Barabás Tibor: "A háborúnak vége" - válaszok Kabdebó Lórántnak (beszélgetés)
KL: - Ez a mostani Gorkij fasor. BT: - Ez a mostani Gorkij fasor, de akkor még nem volt átkeresztelve, és ezért nevezem Vilma királynő úrnak. A Gorkij fasor 10. számú házat kaptuk meg, amely valóban az írók otthonává vált, szociális munkánk kezdetévé. Innen próbáltuk megadni mindazt az íróknak, amit tudtunk, ami erőnkből tellett. Anyagi és szellemi támogatásra törekedtünk. Ha most felidézem azt, amit akkor az írószövetség munkájáról mondtam, egyben felidézem annak a kornak szükségleteit, kívánságait s egyben az írók akkori társadalmi, emberi állapotát is. 1947. október 1-én a Szabad Népben nyilatkoztam az írók helyzetéről, a Magyar Írók Szövetségének munkájáról, szociális tevékenységéről. Elmondtam, hogy mintegy ötszáz írót egyesít a szövetség, két és fél év óta szakadatlan küzdelmet folytatunk az írók megsegítéséért. Szociális munkánk során körülbelül ötszáz öltönyt, női ruhát és cipőt, több mint száz csomagot osztottunk ki, negyven írót teljesen felöltöztettünk, sőt az írók gyermekeit is. Mintegy havi 12 000 forint támogatást osztottunk szét, melyet nagyrészt társadalmi úton kapargattunk össze. Megteremtettük az írók adóközösségét, és a megvalósulás útjára került az írók betegségi és öregségi biztosításának régen vajúdó ügye. Ezt Molnár Erik népjóléti miniszter hozza tető alá. Aláírtuk az írók kollektív szerződését, a rádióval olyan kollektív szerződést kötöttünk, amely a honoráriumokat az addigiaknál 200%-kal felemelte. De szellemi téren is említésre méltó munkát végeztünk. Megszerveztük az irodalmi akadémiát. Hetenként egyszer itt a legjobb magyar írók vetik fel a világirodalom legfőbb szellemi és formai problémáit, utána pedig megvitatják a kérdéseket. Az irodalmi fórum titkárai: József Jolán és Szántó Judit. Nem maradtunk el az irodalom nemzetközi kapcsolatainak ápolásában sem. A legkiválóbb szovjet, francia, jugoszláv, román, bolgár, angol írók jártak itt nálunk vendégségben. A Szovjetunióban magyar antológia jelent meg, antológiák fognak megjelenni Romániában, Jugoszláviában és Bulgáriában is. Ha most visszagondolok azokra a vendégeinkre, akik itt voltak, nem győzöm felsorolni a nevüket, mert Tristan Tzara, Paul Eluard, Louis Aragon, Elsa Triolet, Martin Andersen Nexe épp úgy meglátogatott bennünket, mint Zaharia Stancu, Scsipacsov, Mihail Beniuc, Broniewski, Parlament, Pablo Neruda, Erskine Caldwell, Leonov és Nazim Hikmet. KL: - Ahogy most itt lapozol a könyvben, hadd áruljuk el, hogy ez tulajdonképpen egy emlékkönyv, amelybe fiad számára gyűjtöttél akkoriban írói aláírásokat, emléksorokat. BT: - Igen, ez valóban emlékkönyv, amely megőrizte a látogatók hosszú sorát. Amado, Martinov, Leonidze, Krleva is itt járt nálunk. Nem győzöm felsorolni őket. S ki mindenki próbálta leróni háláját, kegyeletét a nagy évfordulón, Petőfi Sándor emléke előtt! KL: - De ti is jártatok külföldön, igyekeztetek barátokat szerezni a magyar irodalomnak, emlékezetes például bulgáriai utazásotok. BT: - Igen, 1947-ben Illyés Gyulával és Fodor Józseffel Bulgáriába mentem. Az volt a feladatunk, hogy bemutassuk a magyar irodalmat, és még fontosabb, hogy a