Kortárs, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 3. szám - FÓRUM - Zalán Tibor: Kényszerű egyensúly, egyensúlykényszer

színvonalon műveli. Verseinek néha túlzott fegyelmezettsége nemcsak a nagyobb hullámvöl­gyektől óvja meg a szerzőt, de esetenként a kiugró teljesítmény gátjává is válik. Sulyok Vince ta­lán a legromantikusabb nyugati magyar lírikus. Egyedülálló tájköltészete, mely az északi világ zamataival telt, elkülöníti világát legtöbb társáétól. Áradó, hömpölygő sorai a harmónia igényé­vel, a szépség igézetében formálódnak. A Hollandiában élő Dedinszky Erika az antológiák egyetlen igazi női költője. A többiek, Csiky Ágnes Mária, Saáry Éva, Gyarmati Erzsébet, Földes Judit, Kristóf Ágota, Forrai Eszter és Gerenday Mária, bár írnak „tiszta verseket”, lírájuk mégis elég súlytalan, a szó negatív értelmében. Formáik vannak, megtöltő üzenetük azonban már kevesebb. Dedinszky szilajabb, szürrealizmusba hajló valósága érdes és érdekes. Nyár a vörös szigeten című verse igazán kiváló alkotás. Makkai Ádám új csapások felé halad. Költészete a szövegköltészet felé tart. Abban azonban még nem elég otthonos, nem elég meggyő­ző. Hullámzók a versei, csakúgy a teljesítménye, akár egy-egy művön belül is. Sári-Gál Imre a Szépfalusi-antológiában kísérletező költőként meggyőzőbb. Nyéki Lajos szokatlanul kevés verse igyekvő költőt, avagy költői igyekezetet demonstrál. Csalódások Lökkös Antal rigmusai. Többet tud, mint az antológiákból kiderül. Kannás Alajos Béládinál kissé gyermeteg. Kemenes Géfin azonban, ki jelentős versciklusából, a Kormos kövekből ad válogatást, drámai arcélű költőt mutat fel személyében az olvasóknak. Keszei István is színvonalán alul szerepel a válogatások­ban. Nagyobb igényű, jobb költő ő, mint az antológiákból kitűnik. Major-Zala Lajos inkább érdekes, mint jelentős versekkel szerepel. Baránszky László a költői spekulációk és a valódi modernség között bolyong, attitűdjei nem mindig megtaláltak. Izgalmas jelenség Zend Róbert, aki sajnos a Vándorénekben nem szerepel. Szabadverseinek friss szemlélete és lendülete ígéretes költő jelentkezését tudatosítják. Béky-Halász Iván, Szente Imre és Bebek János antológiákban közölt versei kevésbé meggyőzőek társaikéinál. A két antológia együttesen 47 költő műveit közli. Közöttük nagy formátumú és ígéretes tehetségű alkotókét is. Megnyugtató, hogy dilettáns munkákkal elvétve találkoztunk a válogatások lapjain. A nyugati költészet változatosnak és izgalmasnak mutatja magát. Egyes versek európai szellőssége vonzó, de nyomasztó más költe­mények szűk horizontja. Nem ellentmondásmentes líra az emigrációé, ahogy nem az a hazai sem. Legjobb teljesítményei hazai mércével is „a” legjobb teljesítmények, a középszint a magyarországi lírában is erős középszint lenne. Számolnunk kell ezzel a költészettel, mert érdemes a megismerésre: színvonalát tekintve ezt az ismertséget joggal követeli magának. Gond

Next