Kortárs, 1982. július-december (26. évfolyam, 7-12. szám)

1982 / 7. szám - FÓRUM - Csanádi Imre: Mesterek és mesterkedők - Tallózás a XVIII-XIX. század rosszul ismert magyar költészetében (VII. rész)

FORRÓ, MINT A SZERELEM Emlékdalok de la Grange asszonynak - 2. sz. Forró, mint a szerelem, Tűnő, mint az álom, - Múlass, örülj még velem, Földi boldogságom! Fényes, múlt időben volt Ragyogó lakásod, - Az a fényes múlt idő Csak sötét rom már most. Elcsillapult a láng! Hamvában ég a fájdalom. S barnuló sírhalmod felett Végképpen elhangzott dalom. A jövendő messze van, S köd hullámzik rajta; Néha vet rá egy sugárt A reménység napja. Ki tudja, meglátom-e Nyájas arcod benne? Oh, ne szállj el, oh, ne menj! Oh, csak egy percig ne! Szivem csendes folyó, Mellyet megvágott a vihar; Most benne sziklát és habot kemény, rideg jéglap takar. Csókjaiddal szívemet Melegítsd föl végre, Rózsaszínű víg napok Visszatért emléke! 1850 ELCSILLAPÚLT A LÁNG Egy őszi táj vagyok, Mellyet vigasztal a bús napsugár. Piroslik még a fán egy-két level, S talán itt-ott virágot is nevel. Tavaszt színlel,­­ pedig tél várja már. 1852 ? Bozzai Pál (1829-1852) sokat ígérő költői tehetségére Petőfi és Arany egyaránt fölfigyelt. A sza­badságharc bukása után büntetésül az osztrák hadseregbe sorolták, Csehországból csak gyógyít­hatatlan betegen bocsátották haza. Halála jóbarátját, Lévayt is hogyne illette volna meg. Ké­sőbb (1886-ban) irodalmi hagyományait ő adta ki egy kis füzetben. (A Lévay József-fejezet II. része a következő számban)

Next