Kortárs, 1983. július-december (27. évfolyam, 7-12. szám)

1983 / 9. szám - Iszlai Zoltán: Az iram (diszkrét elbeszélés)

másod-harmadnap szoktam kiváltani a nekem (gyógyászatilag) rendelt medici­nákat. Lévén akkor megsértett influenzás, akinek nem elég a (nép)betegség, hanem még sorba is kell állnia a járvány kellős közepén - méghozzá nem ám „négyen”, hanem tökegyedül! - újra és újra és újra. Jóanyám nem az influenza, hanem J. (sógorom) 4. sz. sarja az E. (húgom) után ugyancsak E.-nek körösztölt leányka iskolai ügyei miatt kesereg. Az E. nevet mellesleg már E. (húgom) az én kezdeményezésemre nyerte el, Körösztség útján, 1943-ban. Nem annyira - az akkoriban is divatos - hun­­hazafiságból, mint amennyire K. G. délibábos osztálytársam hatására választot­tam neki a hun-magyari ősanya nevét, mely immár másodsziglen szállt tovább a saját kis családja­­ egyetlen­­ nőnemű tagjára. E. (húgom) 14 éves leánya, a 4. sz. E. szóbelileg felvételizett. Angoltagozatos gimnáziumba. - Politikai kérdéseket is kapott - adja érzésemre az anyám. - A tokiói csúcs előzményeiből. Légy szíves, mondd meg nekem, melyek a tokiói csúcs előzmé­nyei? Kíváncsi vagyok. De szocialista viszonylatban? ~ (?) * - Aha. És a Salt II.? Mi az, hogy Salt? Oldd föl. De precízen! Na? és az OPEC? Az minek a rövidítése? - Organization... izé Strategic Armies... - És a W. H. O.? - Valami World. Az biztos, hogy World... Organization... - World. Jó vicc. World. Mehetsz a másik gimnáziumba. Pedig én - Jóanyámmal - sohase mertem - se jól, se rosszul - viccelni. De hát­­ sem a kesergés, sem a „szúrópróbaszerű” keresztkérdések nem nekem szóltak. Hanem annak, hogy nem elég, hogy ennek a szegény kislánynak nincs semmi protekciója. És nem elég, hogy így van az apja. Most még, ha ezek miatt a politikai dolgok miatt nem veszik föl, akkor még a csalódás is... Érzem a lelkifurdalást. Mert - nevéhez méltón - a jó anyai keserűség a lelkemet furdalja. Segíteni azonban nem tudok. Legalábbis: halvány segédfogal­mam sincs, miként foghatnék hozzá. A szocializmushoz vezető út felé tájéko­­zódtamban elmulasztottam kitapogatni a korrupcióhoz és protekcióhoz vezető utakat? Jóanyámat - nem úgy, mint időnként az utasszállító repülőgépeket - hat ökörrel sem lehet eltéríteni a felvételi - világnézeti szempontból is kényes - témájától. Megjön azonban apám a szintén „idzedziv báthájával”. - Rég dids lázad - monja dáthásan köszönés helyett - de bár dids bessze. Igyegszed begelőzdi. A begelőzés déha beválig. Orvosság és orrcsöpp-csipegetés közben beszélgetésünk óhatatlanul J. só­goromra terelődik. Furcsa módon - idősebbek mindig a jövőben élnek - nem az életveszélyről, hanem a lakáscseréjükről elmélkedünk. Gyakorlatilag őrült társbérlőik, a leszázalékoltan maró- és verekedő(kodó) alkoholisták markában vannak. E házaspár a maga­­ szobájába - állítólag - már 7 családtagját jelentette be. - Hogyhogy?

Next