Kortárs, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-6. szám)
1984 / 3. szám - FÓRUM-ÉLŐ MÚLT - Somlyói Tóth Tibor: Ármány és merény Kossuth ellen
Pár hét múlva a szívzűrt okozó grófné férjével Amerikába ment. Életük az Új Világban nem volt mentes a nélkülözésektől. Néhány év elteltével, férje elhalálozván, Dembinszkiné újra férjhez ment egy magyar emigránshoz. A mai történetírás ritkán tér ki személyiségalkotó motívumok bemutatására. Pedig Dembinszkiné gesztusait elsősorban ezek magyarázzák: elkényeztetett s ugyanakkor tapasztalatlan fiatal nő, amikor a nagy vihar elsodorja hazájától. Kezdetben izgatta az új környezet, a sokat dicsőített nagy férfiak társasága. Ám később egyre kevésbé viselte el a viszontagságokat és a kilátástalan jövőt. Félig-meddig gyerekésszel hallgatott Jasmaghy szédítő szavaira. Talán becsvágy is rejtőzött benne, valami nagy dologban szeretett volna résztvenni. Akár a körülmények miatt, akár saját megfontolásából vonta meg Jasmaghytól az utolsó pillanatban segítségét, később bizonyára boldogan nyugtázta, hogy így történt. Emlékirataiban meleg szeretettel beszél a száműzött Kossuthról. A sumlai merénylet híre nagy lármát okozott egész Európában. Az angol kormányt hevesen támadták, hogy miért nem fogta pártját jobban az emigránsoknak, így előbbutóbb elveszti őket az osztrák. Jasmaghy „csempészútja” (amint egyik ügynöktársa nevezte a sumlai vállalkozást) elég kellemetlenséget okozott tehát az osztrák kormánynak. Ám a kísérletek nem szüneteltek azért. Brussában egy horvát kereskedő hajóján akarták elrabolni Kossuthot. A horvát a brussai angol konzulnál szolgált korábban, megelégedésre, s éppen ezért vissza akarták hívni újra őket. Kossuth mindennapos vendége volt a brussai angol konzulnak. Jasmaghy - ezt tudván - rábeszélte a horvátot, vállalja el újra a szolgálatot, közben pedig álljon készen bárkájával. Még el sem ért azonban Brussába az osztrák kém, Kossuthnak tovább kellett vonulnia - a szultán parancsára - Kiutahiába. Ugyanakkor az emigránsok elővigyázatosságból testőrséget szerveztek Kossuth személyes védelmére. Minden nap más tisztekből álló kíséret vigyázott személyes épségére. Ennek ellenére mindenki újabb merénylettől tartott. Időnként gyanús idegenek tűntek fel az emigránsok negyedének környékén - Jasmaghy emberei állandóan cirkáltak Kiutahia és a tengeri kikötők között. Bach bizalmi embere 1850 őszén személyesen jelenik meg Kiutahiában és átadja a török parancsnoknak a Bécsből küldött aranyakat, azzal az ígérettel, hogy amíg a menekülteket őrzi, állandóan fogja fáradóságát kapni. Az emigránsokat felizgatja a hírhedt ember látása s követelik eltávolítását. Mindenki mérgezéstől tart. Kossuth szakácsa Brussában hirtelen meghalt - állítólag méregtől. Halála után mindig egy volt honvédtiszt főz Kossuthéknak. Bem is váratlanul meghal Aleppóban - s ott szintén járt Jasmaghy. Mindenki mérgezésről beszél. Kossuthban is bujkál a félsz. Jasmaghy távoztával kicserélteti szolgaszemélyzetét. 1851 áprilisában, amikor Kossuth szabadulása egyre nyilvánvalóbb lesz, a kiutahiai bennszülöttek közül többen meghalnak egy - az emigránsoktól is kedvelt - cukrozott ételtől. Wysocki lengyel emigráns tábornok környezetéből többen is ágynak dőlnek. A méregkeverés híre nem provinciális jelentőségű. A liberális sajtó szította hangulat hatására az angolok ösztökélik a török kormányt, hogy engedje szabadon Kossuthékat, ne törődjön az osztrák fenyegetéssel. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy ezeknek a mérgezéseknek semmi nyoma sem maradt a titkos ügyosztály aktáiban. Jasmaghy többször nyilatkozott úgy, hogy addig nem lesz Európában nyugalom, amíg Kossuth nem halott. Jelentéseiben is gyakran jut erre a végkövetkeztetésre. Ha célzásait nem intették le Bécsben, úgy bizonyára nem riadt vissza attól, hogy ilyen alattomos eszközökkel tegye csöndessé a magyar emigrációt. Amikor Törökország megtagadta a menekültek kiadatását, Ausztria nem törekedhetett már hivatalos úton arra, hogy Kossuthot török földön kézrekerítse. A konstanti 439