Kortárs, 1984. július-december (28. évfolyam, 7-12. szám)

1984 / 9. szám - MŰHELY - Vargha Balázs: A metatézis körül

Gazsi lesz így, Gazsiból Zsiga. De Lali már lila lesz (a méregtől?), ha me­gfordítják a nevet. Mari meg éppenséggel rima. Arra pedig gondolni se jó, hogy Nagy Árpi nevéből mit hoz elő egy röpke megfordítás, vagy ami ezzel azonos következményű: a sokszoros ismétlés. írói nevét rendszerint maga választja mindenki. De nem mindig szerencsésen. Köl­csey Ferenc Cselkövi­re fordította ki a nevét, alkalmat adva irodalmi ellenfeleinek, hogy cselesnek, cselszövőnek mondják. Karl Maria Benkertet, a magyar költészet buzgó, de nem elég jó kvalitású német fordítóját is epés megjegyzésekkel illették Kertbenyre magyarosított nevéért. Nemegy­szer kiutasították a magyar irodalom Ferijéből. Jókai Mór egyik novellájában kegyetlen kalandokba bonyolódik két ember, akik­nek neve csupán egy betűcserével különbözik egymástól. „Volt nekem két ismerősöm; az egyiket hitták Jaska Ferencnek, a másikat Jaksa Ferencnek (...). Ez a két becsületes ember az egész életét megkeserítette egymásra nézve azáltal, hogy a neveik oly fataliter hasonlítottak egymáshoz.” Egy jelenet a novellából: Mi van ott írva a táblán? - Uraságod becsületes neve. - Hozzák be! Olvassa ön. Silabizálja egyenkint. J, A, K, S, A, Jaks! Most silabizálja a váltó alá írt nevet: J, A, S, K, Jask! Hát egy dolog ez?” Nevek összekeverése, kiforgatása nem a legmagasabb foka a humornak, de baráti körben csakúgy, mint vicclapokban, folyamatosan virul. Justh Zsigmondtól is tudjuk, hogy Podmaniczky Frigyest Fridmaniczky Poczinak emlegették. A Borsszem Jankó így tréfálkozott 1870. január 16-án: „Ha Rónay Menyhért lemond az akadémiai elnökségről, akkor Lónyay Jáczint lesz helyébe alelnök.” Mester­házi Lajos Endokrincia című elbeszélésében egy bizonyos Popovics Hubát, ezt a „fontos­kodó mitugrászt” Hubavics Popó néven tisztelik. Zitterbarth Mátyás, a jeles pesti építész rejtett hangcserélő kapcsolatban van a zartbitter csokoládéval. Ravasz névbújósdi Weöres Sándor Óda a kispolgárhoz című versében: „átszöktem Kesetéékhez, Szabikékhoz, Varvácshoz és Kogához.” Szerzői jogdíjat vagy kártérítési pénzt lehet megtakarítani egy ügyes hangzócserével. Ezért szerepel egy francia filmsorozatban Herlock Solmes­­ Sherlock Holmes helyett. „Ami engem illet - mondja Boris Vian Tajtékos napok című könyvében valaki -, én Jean-Lol Partre művein kívül nem nagyon olvasok semmit.” Mint a mesében az okos lány, említi is Sartre nevét, nem is. Tóth Bélának egy szójátékát az éber korrektor rontotta el. Magyar anekdotakincsé­ben emleget egy tréfacsinálót, egy bizonyos Marcit, „...akit én Garibaldi formájára Garibaldinak neveztem el”, így Tóth Béla eredeti szövege. De a könyvben már helyesbít­ve - elrontva - olvasható: „...akit én Garibaldi formájára Garibaldinak neveztem el.” Nincs hangugratás, nincs vicc, győzött a rend. Házak - hazák Az első fennmaradt magyar versnek, az Ómagyar Mária-siralomnak világ-virág ríme végigkíséri a költészetünket, József Attiláig (Ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág), és még tovább. A középkori fordító (!) volt az első, aki beleámult a két szó összecsengésének rejtélyébe. Bár a Siralom évszázadokon át rejtőzködött, bárki magyarnak közben is eszébe juthatott ez a csudarím. Gyereknek, felnőttnek, tudósnak, párnak. Hasonlóan tenyésző, lépten-nyomon kibukkanó rímünk: házam-hazám. Mielőtt

Next