Kortárs, 1997. január-június (41. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 5. szám - Czigány Lóránt: "Nyolc" évszázad magyar versei (Hét évszázad magyar költői)
fejet hajt imponáló szerénysége előtt. És az olvasó őszintén örült, amikor évekkel később, 1980-ban Nobel-díjat kapott. Ugyanígy rosszul értelmezett szerénység lett volna Lakatos Istvántól, ha saját magát kihagyja az antológiából. Ám a XX. században született költők közül csupán Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, József Attila szerepel bővebb válogatással, mint ő. Az élők közül senki! Reménykedjünk, hogy az egyik utolsó Baumgarten-díjjal induló költő (22 éves korában kapta meg) életművét a Nobel-díj bizottság is észreveszi majd alkalomadtán. Csemegézés I. (Egy kis statisztika) A gyűjteményben szereplő 60 év fölötti (tehát az 1936-ban és korábban született) költők életkor szerinti névsora így alakult a megjelenés évében (1996): Nyolcvan év fölöttiek: Károlyi Amy (87); Faludy György (86); Takáts Gyula (85); Hegedűs Géza, Kiss Tamás (84); Tóth Endre, Határ Győző, Ambrózy Ágoston (82); Békés Gellért (81). Hetven fölött: Szabó Magda (79); Mészöly Dezső (78); Jánossy István, Béky Halász Iván (77); Létay Lajos, Tóth Eszter, Hárs Ernő, Somlyó György, Tollas Tibor (76); Jobbágy Károly, Rákos Sándor (75); Kuczka Péter, Vidor Miklós (73); Major Ottó, Rába György (72); Láng Éva, Kautzky Norbert (71); Rozgonyi Iván, Vasadi Péter, Rab Zsuzsa, Bede Anna, Takács Imre, Hules Béla (70). Hatvanon túl: Obersovszky Gyula, Lakatos István, Balla László, Rubin Szilárd, Tornai József, Viola József, Lator László (69); Csokits János, Galambosi László, Juhász Ferenc, Ács Károly (68); Fodor András, Kányádi Sándor, Tímár György, Görgey Gábor, Tóth Bálint (67); Major Zala Lajos Csoóri Sándor, Kibédi Varga Áron, Beney Zsuzsa, Baránszky László, Mezei András (66); Eörsiiván, Gyurkovics Tibor, Czigány György (65); Csanády János, Albert Zsuzsa, Bihari Sándor (64); Makay Ida, Vitéz György, Horváth Elemér, Gergely Ágnes, Marsall László (63); Kabdebó Tamás, Gömöri György, Kalász Márton (62); Simon Lajos, Tőzsér Árpád, Bisztray Ádám, Bertók László, Makkai Ádám (61), Kiss Dénes, Csukás István, Tóth Judit, Orbán Ottó, Székely Magda, Székely Dezső, Buda Ferenc (60). (Egy kis magánstatisztika) A nyolcvan éven felüliek száma 9. Ebből bizony én csak 4-et válogattam volna be. A hetven éven felüliek száma 23. Ebből 11-et, 48-an vannak hatvan fölött. Ebből a korosztályból 28-cal is megelégedtem volna. Tehát 80 élő költőből 43, kicsivel több mint a fele, elég lett volna. Lakatos István nagyvonalúan válogatott, hiszen sokan vannak a névsorban, akik nem költők, csak verset is írtak olykor. Azért választottam a hatvan évet cezúrául, mert akiről addigra nem derül ki, hogy költő, nagyon valószínű, már nem is fog. Viszont aki költő és kimaradt, joggal megsértődhet, és az olvasó joggal kérheti számon kimaradásuk okát a kompilátoron. Én ezt nem teszem, hiszen az antológiával mást se csinálnak, mióta megjelent, csak centizik és dekázzák a beválogatottakat és a kimaradtakat. A „ha X igen, akkor Y miért nem" kezdetű társasjátékba nem szívesen megyek bele. Magam tudom a legjobban, milyen nehéz eligazodni, körültekintően mérlegelni, igazságot tenni a tengernyi anyagban, magam is írtam egy irodalomtörténetet a Halotti Beszédtől Hajnóczy Józsefig, egyetemi segédkönyvnek használják angol nyelvterületen. A magyar kritikák azt hányták szememre, hogy ha X-ről 10 sort írtam, Y-ról miért csak 8-at. Én sem készítettem előzetes nagyságrendi listát, annyit írtam mindenkiről, amennyit az adott keretek közt helyesnek tartottam. Nyilván Lakatos is így cselekedett. Én annak örültem a legjobban, amikor külföldi (tehát angol, amerikai, francia, német) kritikusok elismerték munkám hasznosságát. Mert minden (esetleg olykor pikírt) megjegyzésem ellenére rendkívül hasznos kézikönyvet tett le Kovács Sándor Iván és Lakatos István a közvélemény asztalára.