Kortárs, 1997. január-június (41. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám - 1956 az irodalomban (Bodnár György, Standeisky Éva, Gömöri György, Kenyeres Zoltán, Lengyel Balázs, Pomogáts Béla, Czigány Lóránt és Rónay László írásai)
szerte kezdet és poétikai forradalmi fordulat is. A tékozló ország után Juhász Ferenc legfontosabb versei a makacs visszatérés dokumentumai, fő motívumainak, gondolatainak, képvilágának és műfajának újrafeldolgozásai. Ezeknek adott szabad és éltető teret az Új Hang. 1955-ben és 56-ban a folyóiratnak alig van olyan száma, amelyből hiányozna Juhász Ferenc. Itt jelentek meg nagy polifonikus versei, amelyek zárótétele az 1963-as Babonák napja... immár a forradalom leverése utáni korhangulat kifejezése, a tragikus alternatíva végiggondolása, a szerelem és a hazaszeretet, s a halál és a halállal való perlekedés verse. S hogy milyen mélyen hatott a nagy történelmi élmény Juhász Ferenc Új Hang-beli nagy polifonikus versei mögött is, azt a költő 1993-as eposzi visszatekintése bizonyítja. A Krisztus levétele a keresztről a Babonák napja... eposzi párja, amelyben a bibliai motívum a világ jelképe, a költő egyéni és történelmi számvetésének mitologikus megfogalmazása. A folyóirat irodalomtörténeti szerencséje volt, hogy az 1956-ot megelőző forradalmi idők ugyanúgy párosan hívták elő a költőket, mint száz-egynéhány évvel korábban Petőfit és Aranyt. Juhász Ferenc története mellett az Új Hang egy párhuzamos életrajz fontos fejezetét is végigkövethette. Nagy László volt ennek a hőse, aki ugyancsak költői önfelszabadítását fejezte ki ekkor, s egyidejűleg válaszait az idők feszültségére és távlatos kérdéseire. Nincs itt tér most még ahhoz a vázlatos összefoglaláshoz sem, amelyet Juhász Ferenc Új Hang-beli szerepéről adhattam. Mint ahogy csupán utalni tudok a folyóirat másik nagy erőforrására, az 1953 és 56 közötti fiatal prózaíró-nemzedék jelenlétére. Tény, hogy Sántától Moldováig a mi folyóiratunkban találtak éltető műhelyre azok a harmincas éveikhez még csak közelítő novellisták, akik egyszerre fejezték ki a maguk külön világát, a független fiatal nemzedék korérzését és az izgalmas műfaj- és stíluskeresést. De a folyóirat sohasem akart csupán nemzedéki fórum lenni. Megérezte, hogy a fiatal írók értéke is hitelesebben mutatható be az egész magyar irodalom egyetemes mértéke mellett. De tudott az immár klasszikus nemzedék várakozásáról is. Ezért lehetett az Új Hang Illyés Gyula költői újramegszólalásának közvetítője. Ha valaki összeveti a Kézfogások és az Új versek anyagát az Új Hangban közölt Illyés-versekkel, hamar felfedezheti a gazdag azonosságot. De a Rákosi-korszakban a csupán műhelyének dolgozó költő, Vas István is a mi folyóiratunkban talált ismét szabad teret. És Déry Tibor is hamar felfedezte, hogy az autonóm irodalmiságért újra küzdő folyóirat történelmi szerepet is vállal. Ezért adta az Új Hangnak Niki című kisregényét, amely már közvetlenül is szólt a diktatúra bűneiről és a forradalmi indulat felhalmozódásáról. De a Nikit sem csupán témája teszi fontossá az Új Hang rövid történetében, hiszen benne azt a reflexív elbeszéléstípust élvezhette a kor olvasója, amelyet a mai modernség is időálló mértéknek tekint. Emlékezhetünk rá, hogy a korábban hallgató írók megszólaltatása volt a kor magyar irodalmának egyik energiaforrása. Ezért örült az Új Hang Szabó Lőrinc vagy Németh László szórványos megjelentetésének is. Távlatos koncepcióját pedig olyan elhallgattatott fiatal írók újramegszólaltatása jelezte, amilyen Lator László. Én személy szerint kísérletet tettem az Új Hang és az Újhold íróinak szellemi közelítésére is, sajnos, a kölcsönös gyanakvás megakadályozta magánízlésem érvényesítését. De lehetséges, hogy először az irányzatosság jogát is helyre kellett volna állítani a magyar irodalomban és folyóirat-szerkezetben. Amire a történelem akkor nem hagyott időt. A frissen tájékozódó szellem nyilatkozott meg az Új Hangban akkor is, amikor rendszeresen kitekintett a társművészetek világára, s e programját nemcsak a rendszeresség szolgálta, hanem a ritkább felfedezés is. Az 1955-ös Bartók-évfordulóra egy gazdag kompozícióval a magyar irodalom számára is példát akart felmutatni, s például Colin Mason-tanulmányában igyekezett áttörni a szocializmus korszakában eluralkodó konvencionális szemléletet. Bartók idézett angol kutatója valósággal provokálta ezt az ízlést, midőn Schönberg és Sztravinszkij élet