Kortárs, 2000. július-december (44. évfolyam, 7-12. szám)

2000 / 7. szám - Beke György: Lenauheim

hajdani királyi város egyébként „rokoni kapcsolatban” áll a székelyföldi Erdőszentgyörgy falu­jával, mivel Sándor württembergi herceg innen választott feleséget magának 1835-ben, Rhédey Claudia grófnőt, és e frigy révén a székely Claudia egyik ősévé vált a mai angol dinasztiának. Württembergi „sváb országnak” is nevezhetnek, onnan települtek legtöbben Mária Terézia idejében a Bánságba és Szatmárnémeti környékére, és most, a visszaáramlásban, két és fél szá­zad múltán, a visszatérők legtöbbje itt kíván újra gyökeret verni. Jó szokás a stuttgarti magyarok között, hogy évente kétszer, tavasszal és télen, társas va­csorán adnak találkozót egymásnak. Eljönnek Erdély szülöttei a tartomány távolabbi városai­ból is. Egy kolozsvári ismerős családot üdvözölhettem, Karlsruhe környékéről autóztak ide a székely káposztáért - az volt vacsorára -, még inkább a társalgásért, a hazai hírekért, az együ­tt­­lét élményéért. Konthur Bertalan sebészorvos, akit a Hargita aljából hozott Stuttgartba nem annyira a hajdani történelem hídja - amelyen az erdőszentgyörgyi grófnő érkezett volt -, ha­nem a Ceausescu-diktatúra taszító önkénye, a magyar összejövetelen német vendégeket is bemutatott nekem. Erdélyi németeket, svábokat, akik néhány éve vagy akár évtizede vándo­roltak ki Németországba, de itt, „kinn” érezték meg a szükségét annak, hogy otthoni „magyar kapcsolataikat” felújítsák. Filipp László, aki egyik főszereplője volt Boltívek teherbírása című barangolókönyvemnek mint a szatmárnémeti Unió szerszámgépgyár kereskedelmi igazgatója, a társas vacsorán odaült mellém, és elmondta, hogy milyen meghurcoltatásban, mellőzések­ben volt része a könyvem miatt. Többé nem kapott útlevelet, pedig addig rendszeresen őt küldték külföldre szerződéseket kötni a gyár nevében. Újra meg újra beidézték az állambizton­ságra, és faggatták, hogy miért beszélt nekem a gyár magyar munkásainak gondjairól, keserű­ségeiről, egyáltalán, miért beszélt velem. - Öregkorára vett vándorbotot a kezébe, kedves Fillipp László? - Nem vándorbot, ha itt újra hazát teremtettem magamnak, erdélyi sorstársaim között. Ele­gem volt a szatmári hajszából, bizonytalanságból. Egyszerű stressz, mondta az orvosunk. Sellye János ezt a nevet adta neki. Igen, ő nevet adott, mi a vérünket. Emlékszik, hogy tizenegy alap­emberem esett ki, infarktus, agyvérzés, idegkimerülés... Nem vártam meg, amíg rám kerül a sor... Egyenesen anekdotikus annak a budakeszi sváb polgárnak az esete, akit 1946-ban kitele­pítettek Magyarországról, ennek ellenére magyar érzelmű maradt Németországban is. Olyan próbákon, mint a magyar-német világbajnoki mérkőzés bizonyította ezt, mikor a magyar csa­patnak szurkolt. Pedig „ellenségének” kellett volna tekintenie. Fiát, az 1948-ban született Jó­zsefet­­Joschka Fischernek keresztelte el. Ő pedig ezzel a névvel lett világszerte ismert politi­kussá, német szövetségi alkancellárrá és külügyminiszterré. Vállalja kiüldözött édesapja „ma­gyarságát”. Nikolaus Lenaut csecsemőként viszik magukkal a szülei, és soha többé nem látja bánsági szülőhelyét. Pedig bolyongásai során messzire eljut az osztrák birodalomban, Németország­ban és Amerikában. Fiatal emberként pozsonyi, magyaróvári és bécsi iskolákban tanul, bécsi kávéházak törzsvendége, családi örökségéből elutazik Stuttgartba, hosszasan időzik Württem­­bergben, a svábok ősi földjén, majd nyugtalan természete Amerika felé hajtja, Amszterdamban hajóra száll, Baltimore-nál partot ér, Ohio államban - említettem már - földbirtokot vásárol, de hamar felhagy a gazdálkodással, vissza Európába, ami most már Svábországgal azonos számá­ra, ahol Alexander württembergi herceg, a király unokatestvére hódoló verssel köszönti visz­­szatértét: Az én szeretett Nikolaus Lénáimhoz... Család, a mai Lenauheim, a szülőhely soha nem esik az útvonalába. Igaz, nem él ott sen­ki rokona, akihez mehetett volna. Nem vágyódott Család után? Vagy annyira az idegei mélyén, a zsigereiben élt az első - öntudatlan - élmény, hogy táplálta egész életében? Negyvenkét esz­

Next