Kortárs, 2005. január-június (49. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám
124 Klinker hátradől, a nemlétező karjára könyököltében fejét beleveri a monitorba. A nő ajka élvetegen rándul, most Klinker pályázatára vonatkozó keresztkérdésekkel hozakodik elő, azonnal a közepébe vág, és nemlétező önellentmondásra igyekszik felhívni Klinker nemlétező figyelmét. A kihallgatók általában végzett pszichológusok, sőt, a legprofibb fejvadászok pszichiátereket is szívesen alkalmaznak. Klinker pár éve egy ruhaipari cég személyzetisének jelentkezett, ekkor a kihallgatója, kudarcba fulladván a lábszéttevéssel kombinált dekoltázszárásban, hipnózissal próbálkozott. Klinker kétségbeesetten tapasztalja: arcán önelégült vigyor terül megállíthatatlanul, már fölső pofaizmait is elérte. Megint az arca elé kapja a kezét, és köhint. Ha nem néz a nőre, hanem tekinget, meg az ablakon át bámulja a szomszédos irodaház 1954-ben kijevi zöldre mázolt tűzfalát, akkor alapvető tárgyalástechnikai hibákat követ el. Ráadásul percenként kétszer változtat üléspozícióján, és már huszonhatszor ért ujjaival az arcához. A nő persze hipnózissal próbálkozik. Érzi is Klinker a forró, arca előtt szétváló hullámokat. Tudata rendíthetetlen — ám mintha valami teher ereszkedne fejére, melyet egyensúlyoznia kell. Nincsen mit tenni: számlálgatni kezdi a szemközti tűzfal teveit - majd hirtelen elismétli egy félórával korábbi kijelentését, hogy bebizonyítsa, még mindig nincsen önellentmondásban. Tulajdonképpen föl kellett volna már állnia: a tét tárgytalan. A nő sem akar már többet legyűrni a vidéki tahót. Klinker azonban túlságosan is jólnevelt ahhoz, hogy gyengítse a nő szakmai önérzetét. Ism.: A nőkkel jóba kell lenni. Talán mégis berakja tölteléknek a következő fordulóba, személyesen találkozhat a cég embereivel, és ott, a tét-tárgyaláson, mint már annyiszor, riadalmat arathat a jó fogalmazókészségével és gördülékeny előadásmódjával. A nő kéjesen elnyújtja a végén a kötelező lealázó procedúrát, még az sem zavarja, hogy harmadjára kerít rá Klinker lehetetlen nyakkendőjére. Klinker dühös. Egy negyedóra járásra van a szerkesztőség, ahol mindjárt elkezdődik a fogadó délután és még az autóban át kell öltöznie. A tárgyalás utolsó öt percében harminchét hibát követ el, mire a nő elengedi. Orosz Éva temetése Orosz Éva már elköltözött rég a faluból, ahol Klinker él. Magas, lócsontú, széles farú ötvenes nő volt, adminisztrátor a gépgyárban. És költőnő is. Mint minden falujabéli jobb alakú és csinosabb arcú lány, ő is próbálkozott néhány éven át a pestezéssel - tehát a hír szerint ő is összeszedett egy négergyereket. Orosz Éva élete utolsó évtizedében komoly, három„kötetes” költőnő lett. Két jelentősebb „irodalmi” társaságnak is tagja volt. Klinker is „kötetes” költőnek számít, de neki csak két „könyve” van. Klinker semmilyen társaságnak sem tagja.