Kortárs, 2005. január-június (49. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 5. szám

124 Klinker hátradől, a nemlétező karjára könyököltében fejét beleveri a moni­torba. A nő ajka élvetegen rándul, most Klinker pályázatára vonatkozó keresztkérdé­sekkel hozakodik elő, azonnal a közepébe vág, és nemlétező önellentmondásra igyekszik felhívni Klinker nemlétező figyelmét. A kihallgatók általában végzett pszichológusok, sőt, a legprofibb fejvadászok pszichiátereket is szívesen alkalmaznak. Klinker pár éve egy ruhaipari cég sze­mélyzetisének jelentkezett, ekkor a kihallgatója, kudarcba fulladván a lábszétte­­véssel kombinált dekoltázszárásban, hipnózissal próbálkozott. Klinker kétségbeesetten tapasztalja: arcán önelégült vigyor terül megállíthatat­lanul, már fölső pofaizmait is elérte. Megint az arca elé kapja a kezét, és köhint. Ha nem néz a nőre, hanem tekinget, meg az ablakon át bámulja a szomszé­dos irodaház 1954-ben kijevi zöldre mázolt tűzfalát, akkor alapvető tárgyalás­­technikai hibákat követ el. Ráadásul percenként kétszer változtat üléspozícióján, és már huszonhatszor ért ujjaival az arcához. A nő persze hipnózissal próbálkozik. Érzi is Klinker a forró, arca előtt szétvá­ló hullámokat. Tudata rendíthetetlen — ám mintha valami teher ereszkedne fejé­re, melyet egyensúlyoznia kell. Nincsen mit tenni: számlálgatni kezdi a szemköz­ti tűzfal teveit - majd hirtelen elismétli egy félórával korábbi kijelentését, hogy bebizonyítsa, még mindig nincsen önellentmondásban. Tulajdonképpen föl kellett volna már állnia: a tét tárgytalan. A nő sem akar már többet­ legyűrni a vidéki tahót. Klinker azonban túlságosan is jólnevelt ahhoz, hogy gyengítse a nő szakmai önérzetét. Ism.: A nőkkel jóba kell lenni. Talán mégis berakja tölteléknek a kö­vetkező fordulóba, személyesen találkozhat a cég embereivel, és ott, a tét-tárgya­láson, mint már annyiszor, riadalmat arathat a jó fogalmazókészségével és gördü­lékeny előadásmódjával. A nő kéjesen elnyújtja a végén a kötelező lealázó procedúrát, még az sem za­varja, hogy harmadjára kerít rá Klinker lehetetlen nyakkendőjére. Klinker dühös. Egy negyedóra járásra van a szerkesztőség, ahol mindjárt el­kezdődik a fogadó délután­­ és még az autóban át kell öltöznie. A tárgyalás utolsó öt percében harminchét hibát követ el, mire a nő elengedi. Orosz Éva temetése Orosz Éva már elköltözött rég a faluból, ahol Klinker él. Magas, lócsontú, széles farú ötvenes nő volt, adminisztrátor a gépgyárban. És költőnő is. Mint minden falujabéli jobb alakú és csinosabb arcú lány, ő is próbálkozott néhány éven át a pestezéssel - tehát a hír szerint ő is összeszedett egy négergyereket. Orosz Éva élete utolsó évtizedében komoly, három­„kötetes” költőnő lett. Két jelentősebb „irodalmi” társaságnak is tagja volt. Klinker is „kötetes” költőnek szá­mít, de neki csak két „könyve” van. Klinker semmilyen társaságnak sem tagja.

Next