Kortárs, 2006. január-június (50. évfolyam, 1-6. szám)

2006 / 4. szám

. Súlyos sebesülésével mindössze hat hétig maradt kórházban, és amikor már­cius 20-án a veszprémi hadikórház betegeit Passauba irányították, ő nem tartott velük. Roncsolt kézzel önként a százada élére állt, és harcolva vonult vissza az ország­határig. Hazáját azonban nem volt hajlandó elhagyni. Március 28-án Horvátzsidánynál letette a fegyvert, majd miután a tömördi orosz parancsnokság szabad elvonulást biztosított százada számára,­ visszaindult egységével az ország belseje felé. Ennyit azokról az eseményekről, amelyek lidércként kísérték a fia­tal csendőrtiszt életét két szomorú dátum, 1944. március 19­ és 1945 április 4. között. A honvédség főhadnagya Kecskési Tibor háború utáni katonai pályafutása mindössze másfél évig tartott. 1945 áprilisában szolgálatra jelentkezett az akkor szervezett új magyar honvéd­ségbe. A csendőröket „átvilágító” rendkívüli igazolóbizottság elé csak azokat bocsátották, akik igazolni tudták náciellenes beállítottságukat. Kecskési Tibor volt a hetedik csendőrtiszt, aki ennek a követelménynek eleget tudott tenni. De­mokratikus magatartását a muraszombati zsidó hitközség elnökéhez hasonlóan a helyi jugoszláv önkormányzat és szülőfalujának, Nagybarcának az elöljárósága is igazolta. Igazolása után előbb a 7. miskolci honvéd kerületbe osztották be, majd Réder Jenő vezérőrnagy vette maga mellé a Honvédelmi Minisztérium Igazgatási Bizott­ságának főtitkárságára, végül 1946 elején Pápára helyezték, az 1. lövészhadosz­tályhoz, amelynek Király Béla volt a vezérkari főnöke. A tábornok visszaemléke­zésében arról ír, hogy a kommunista párt a politikai és az elhárító („D”)­tiszteken keresztül mindent megtett azért, hogy a nemzethű tiszteket koholt ügyek alapján eltávolítsa a hadseregből. Példának hozza fel Tollas Tibor esetét, aki ellen egy hadosztályparancsnoki gyűlésen már 1946 nyarán hevesen kirohant a politikai osztály vezető tisztje, a kommunista Elek Tibor.4 Idézünk Király emlékiratából: Sok tiszt magatartását bírálta, de a hadosztály egyik tisztje, Tollas Tibor főhad­nagy ellen különös szenvedélyes gyűlölettel szólt, az összeesküvés és a szabotázs szavakat is használva vele kapcsolatban.5 1946 júniusában közvetlen elöljárója még jó minősítést adott róla, szeptember 17-én azonban már úgy döntött a vizs­gálati bizottság, hogy a tényleges szolgálatból el kell bocsátani. Ennek oka nem lehetett Kecskési főhadnagy csendőrmúltjának beregszászi időszaka, hiszen eb­ben az esetben nem szolgálhatott volna tovább a rendőrség kötelékében mint oktatótiszt. Az egyértelmű ok az a futárszolgálat volt, amit közvetlen elöljárója megbízásából az ország keleti határán, a Tiszaháton végzett. Ezt a területet jól ismerte, hiszen csendőrszakaszával már 1944-ben itt teljesített szolgálatot. Kecskési főhadnagy 1945 tavaszán Tiszabecsen szerzett tudomást arról, hogy Ukrajna a Tisza bal partján fekvő magyar községek okkupációjára készül, és hogy ezekben a falvakban már be is vezették a szovjet közigazgatást. Három Ti­szán innen fekvő községet, Tiszabecset, Uszkát és Milotát már korábban a túlsó

Next