Kortárs, 2006. január-június (50. évfolyam, 1-6. szám)

2006 / 4. szám

24 kivel kegyetlenül bántak volna. Sem tettese, sem részese nem volt ilyen cselek­ménynek. Ő éppen ellenkezőleg, elítélte a visszaéléseket, és el is helyeztette magát. Mindezeket nemcsak tiszttársai és legénye, hanem a deportáltak is igazolták. A törvényességi óvás, amit Györgyi Kálmán legfőbb ügyész írt alá, indítványoz­ta, hogy a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa állapítsa meg az ítéletek meg­alapozatlanságát, azokat helyezze hatályon kívül, és az elítéltet mentse fel az ellene emelt vád alól. Két hónappal később, 1991­ szeptember 2-án ez meg is történt. A bírósági határozatot semmibe vevő támadások Miután a magyar igazságszolgáltatás igazságot szolgáltatott Kecskési Tollas Tibor­nak, egy időre elhallgattak a vádaskodók. Ez a csend azonban nem tartott so­káig. Négy évvel a költő halála után újra megszólaltak ellenségei, akik immár nem őt, hanem az emlékét gyalázták. Az Egyesült Államokban megjelenő Magya­rok Vasárnapja című lap 2001. november—decemberi számának Akikre nem va­gyunk büszkék című rovatában Tollas Tibort állítja pellengérre Révffy László, fel­melegítve a Fekete füzet harmincöt évvel korábbi vádjait és szó szerint idézve Lévai Jenőnek az Új Élet című budapesti izraelita lapban közölt cikkéből. (A for­rást természetesen bölcsen elhallgatta a szerző, tekintettel a lap antiszemita olva­sóira.) Mindez számunkra már ismert és megvitatott anyag, amivel fölösleges is­mét foglalkozni. Csupán egyetlen bekezdést kívánok idézni az amerikai lap cik­kéből: .. .Kannás Lajos [sic. Alajos helyett], az emigrációban is elismert és nagy­szerű költő vagy 15 évvel ezelőtt barátjának a következőket mondta: „Az úgyneve­zett Bebádogoztak minden ablakot című verset nem Tollas Tibor írta, hanem a mártírhalált halt Gérecz Attila, akivel együtt voltak a váci börtönben”. 1955-ben így került kezébe a vers, amelyet saját neve alatt népszerűsített, miután Gérecz Attila a forradalom harcaiban mártírhalált halt. Mivel Kannás Lajos [sic!] ezt a tényt ismerte, az emigrációs életben Tollas Tibor mindig mellőzte a kitűnő költőt. Mint tudjuk, elsőként Kannás Alajos vádolta meg Tollas Tibort 1963 őszén a vele kávézó belügyi tiszt előtt azzal, hogy verseket lopott. Szólaljanak meg az egykori váci rabtársak. Elsőnek idézzük Fehérváry Istvánt, a Politikai Elítéltek Közössé­gének elnökét: Minden rosszindulatú és alaptalan vádaskodás ellenére, mint élő tanú kijelentem, hogy a Bebádogoztak minden ablakot c. verset Tollas Tibor írta. Sőt továbbmegyek. A verset először nekem és a gombüzem irodájában akkor ott tartózkodó rabtársaimnak, többek között Kovách Lászlónak olvasta fel... A fenti állítást hajlandó vagyok bármikor és ha kell, bíróság előtt, eskü alatt is bizonyíta­ni. (Részlet Fehérváry István 2004. szeptember 20-i nyilatkozatából.)41 A börtöntársak közül Tóth Bálint és Luka László tanúsítja, hogy jelen volt, amikor Tollas Tibor írta a verset; Csizmadia Zoltán, Pfitzner Rudolf és Papp Iván pedig, hogy ott volt, amikor a költő felolvasta a Bebádogoztak minden ablakot című alkotását. Végül álljon itt egy részlet az ismert költő és egykori rabtárs, Kár­páti Kamil 2004. december 13-i nyilatkozatából: Tollas Tibor költő, rabtársam, a

Next