Kortárs, 2006. január-június (50. évfolyam, 1-6. szám)
2006 / 4. szám
16 abban, hogy Kecskési éppen mint az egyik legjobboldalibb emigrációs újság szerkesztője tevékenykedne a magyar szervek embereként. Kannás megemlítette, hogy ő is csodálkozik, de nagyon sokan gondolkodnak így... A „jó szándékú” költőtársnak a börtönköltészet verseiből összeállított Füveskert-kötetről és azok hazai szerzőiről is volt mit mondania. Kannás szerint a versek egy részét elítélt társaitól lopta, másrészt olyan adata is van, hogy Kecskési a börtönben bizonyos előnyöket tudott „kiharcolni”. Ezért arra törekszik, hogy adatokat kapjon az otthon élő volt füveskertesektől, akiket A., B., C. stb. betűkkel jelöl könyvében. A könyv anyagát egyik rabtárs költő, Béri Géza anyja, Béri Gyuláné [akinek Kannás a címét is megadja] juttatta ki. Béri Gézán kívül tud még Tóth Bálint, Kárpáti (vagy Szathmári) Kamis nevű volt füveskertesekről. Annak a Bojár Jenőnek a neve is feltűnik a jelentésben, akivel már korábban, Kecskési Tibor perében találkoztunk. Említést tett arról, hogy Nyugaton megtalálta Kecskési beregszászi tetteinek egy tanúját. Az illetőt Bojár Bélának hívják [Jenő - J. L], jelenleg Bécsben él. Bojár leírta ezzel kapcsolatos ismereteit, amit szintén fel kíván használni könyvében.30 így is lett. Bojár visszaemlékezését másfél évvel később közölte a Münchenben megjelent Fekete füzet. Kísérlet Tollas Tibor kiszorítására a Politikai Foglyok Szövetségéből A hazai belügyi szervek - Kannás Alajos kívánságának eleget téve - Tollas Tibor lejáratása érdekében idejében kijuttatták az 1948-as Kecskési-per anyagát és az egyéb „bizonyítékokat”. A kiküldött kompromittáló anyaggal mindenekelőtt a Politikai Foglyok Szövetségében kívánták aláásni Tollas Tibor pozícióját. Erre jó alkalomnak kínálkozott a szervezet 1966 nyarán Bad Godesbergben megtartott közgyűlése, ahol Benkő Zoltán, volt recski rab, müncheni kereskedő átadta Széchényi György elnöknek a Kecskési Tibor elleni népbírósági ítéletet. Töttösy Ernő (Brüsszel) számon kérte Benkőn, hogyan jutott hozzá az ítélethez, mire Benkő lángvörös fejjel így válaszolt: Vedd tudomásul, hogy a magyarországi testvéremtől kaptam, aki egyébként nem is kommunista (dr. Töttösy Ernő 1968. május 21-én kelt nyilatkozatából). Ezzel kapcsolatban dr. Szarka Gábor koppenhágai lakos ugyancsak 1968 tavaszán a következő nyilatkozatot tette: Recskről való kiszabadulásom után, 1954-ben Benkő Zoltán összehozott bátyjának egyik barátjával, egy magas rangú ávós tiszttel. Az illető kilátásba helyezte, hogy hajlandó közbenjárni rendőri felügyeletem megszüntetése érdekében... Az illető a legaljasabb módon megzsarolt, és tekintélyes anyagi kárt okozott... Tételezzük fel, hogy tizenkét évvel később a Benkő fivér a hatalom bizalmát élvezve valóban megkaphatta a belügyi levéltárból a titkosított anyagot, és ő továbbította testvérének. Ennél azonban sokkal valószínűbb, hogy a titkos iratok a legbiztonságosabb diplomáciai úton, a bécsi vagy berni magyar követség közvetítésével jutottak Kannás Alajos és Benkő Zoltán kezéhez. Erre utalt Kannásnak az az 1965. június 23-i belügyi jelentésből már korábban idézett kérdése, hogy milyen anyagok vannak kint a követségen. Egy biztos: a Tollas Tibor lejáratását célzó iratok