Kortárs, 2018. január-június (62. évfolyam, 1-6. szám)

2018 / 6. szám - Molnár Ildikó: szeretni így tanít a kín, Anyám!" - Gérecz Attila kritikai kiadásáról (Gérecz Attila összes művei)

90 füzetben olvasható verzióban közöl, betűhív formában. Ezután a műfordításokat hozza, végül pedig a prózai szövegek és levelek következnek. A második rész a szerkesztői jegyzeteket tartalmazza, ez az a rész, amely az izgalmas életet, valamint a kéziratok történetét tárja fel a történész, az irodal­már és a filológus pontosságával. A harmadik részben eddig együtt soha nem látható képek, főként a kéziratmásolatok következnek. A mérnöki pontossággal megalkotott mű első részében Hajnal azt a különösen hasznos megol­dást választotta, hogy az egyes szövegekhez tartozó minden információt az adott szöveg végén he­lyezett el. Ezzel lassítja az olvasást, fölkelti bennünk a szöveg mögött rejlő történet iránti kíváncsiságot, érdeklődést. A szöveg végén a keletkezés helye és ideje olvasható, a jegyzete tartal­mazza a szövegforrást, a szövegváltozatokat és a tárgyi jegyzeteket is. Ez utóbbiak elhelyezik az adott verset Gérecz Attila életének eseményei közt, ugyanakkor a szövegre vonatkozó irodalmi uta­lásokat is magyarázzák, majd az egyes szavak mai helyesírás szerinti alakváltozatait is köztik. A so­rokat megszámozta, ezzel a szövegtest olvasásakor nem érzünk sehol a jegyzetek által megtört ol­vasmányélményt, ugyanakkor utólag könnyedén megtalálunk minden utalást az adott szöveghely­re. A József Attila-, Kosztolányi-, Reviczky-, Ady-kritikai kiadásokhoz képest újdonság, hogy a tárgyi jegyzeteket is elhelyezte a szövegek mellett hozott szövegforrás, szövegváltozatok mellett. A második rész a Szerkesztői jegyzetek címet viseli, és Gérecz Attila regényes élettörténetét foglalja össze felmenőinek foglalkozásától kezdve a hadapródiskolai képzésen és a francia hadifog­ság történetén át öttusázó pályafutásáig. Gérecz ugyanis 1949-ben lett a Magyar Öttusa-válogatott keretének tagja, pisztolylövésben, futásban, lovaglásban, vívásban, úszásban és versenyszerű síe­lésben is jegyezték. Ezt a magas ívű sportpályafutást törte derékba 1950. december 8-i letartóztatása hűtlenség vádjával. Az ügyben huszonnyolc vádlottból ötre halálos ítéletet hoztak, ebből hármat végre is hajtottak. Gérecz Attila elsőfokon tíz, majd 1951. augusztus 29-én másodfokon tizenkét évi börtönbüntetést kapott. De mit jelentett 1950-ben a hűtlenség vádja? Kikkel találkozott Gérecz Atti­la? A társaság, amelynek Attila is tagja volt, főleg ludovikás, azaz tisztiiskolás, főleg polgári szárma­zású, egyetemista, jó családból való, jólnevelt, szolid, értelmes fiatalokat jelentett, akikkel naponta egyszer találkozgatott, sétálgattak, beszélgettek. A társaság tagja volt Jakabfy Gyula és Bálint An­tal, egykori katonatisztek és jó barátok, akik átsegítettek embereket az egyre jobban bezáruló or­szághatárokon. Bálint Antal öccse, Gyula Gérecznek iskolatársa volt a Kölcsey Ferenc Gimnázium­ban, ráadásul egy háztömbben is laktak Géreczékkel. 1950 novemberében Bálint Antalt menekülés közben lelőtték a határon, a négy menekülő közül egy átjutott, kettőt letartóztattak. Az akkori politikai hatalom birtokosai szemében ezek a fiatalok jelentették az ellenséget, a hor­thysta, fasiszta, klerikális reakciósokat, akiket likvidálni kell, a munkásosztály eltipróit, akik azzal, hogy találkoztak, kémtevékenységet folytattak. Ezek az ügyek képezték a koncepciós perek alapja­it, így került rács mögé Hajnal Géza jogász édesapja is. Leggyakoribb vádpont a kritikát megfogal­mazó értelmiségiek ellen a kémkedés, tiltott határátlépés vagy annak kísérlete, összeesküvés, fel­­jelentési kötelezettség elmulasztása voltak. Gérecz Attila először a budapesti Gyűjtőfogházban raboskodott. 1952 áprilisában a váci börtön­be vitték, itt született első verse, az így bocskorosan a „füveskerti költők" biztatására. A füvesker­tieknek nevezett költők rabtársai voltak, többek között Béri Géza, Kárpáti Kamil, Szathmáry György, Kecskési Tollas Tibor és Tóth Bálint. Gérecz Attila 1954. július 18-án lefűrészlte az alagsorban lévő ablakrácsot, s az áradó Dunát tetőzésekor átúszva bravúros módon megszökött a váci börtönből, és eljutott Budapestre, ahol három nap bujkálás után elfogták. 1955 márciusában szökéséért további két év börtönt kapott. Ezt a látszólag enyhe büntetést annak köszönhette, hogy Sztálin halála után, 1953-tól 1956-ig ideiglenesen enyhült a terror, az ÁVH ritkábban használt fizikai erőszakot. 1954 jú­liusától 1955 márciusáig tehát ismét a Gyűjtőfogházban, majd újra Vácott raboskodott. Tiltakozásul éhségsztrájkba fogott, amitől szervezete legyengült, és a rabkórház lakója lett. Innen tudta először kijuttatni verseit. 1955 nyarán a kor legszigorúbb börtönébe, Márianosztrára szállították, ott szüle­tett meg költészetének legkiemelkedőbb darabja, a Sorsod művészete című, több mint hatszáz so­ros, prózabetéteket is tartalmazó verse, „hosszúverse", „poémája", „eposza", szökésének története. Rabságának utolsó időszakát ismét a Gyűjtőfogházban töltötte, innen szabadították ki a forradalmá­rok november elsején. Drechsel Máriával, ifjúkori szerelmével november 4-én jegyezték el egymást, november 5-én csatlakozott a szabadságharcosokhoz, november 7-én alkonyat előtt a Klauzál utca torkolatában álló szovjet tankból halálos lövések érték. KORTARS 2018/06

Next