Korunk, 1939. január-június (14. évfolyam, 1-6. szám)

1939 / 4. szám - Berkó Sándor: Ének a Tátra alján

Berkó Sándor: Ének a Tátra alján 311 lyek alaposabb és megindokoltabb kifejtésre szorulnának) nem egyéb, mint politikai racionalizmus... kisérlet a politikai valóság s a „józan“, a „kritikai“ ész követelményeinek összhangba hozatalára. A demokrácia a montesquieui perzsa a politikában. A demokráciában tehát, épp mert küz­delem a hamis egységek s látszatok megszüntetésére, — a bírálatnak, s igy a nevetésnek... a szellem szabadságának!__fontos funkciója van. A tréfa, még az igazságtalan tréfa is, hasznosan tépázza a tekintélyeket, a hagyo­mányokat; vigyáz, hogy semmi se merevedjen meg, senki se fuvalkodjék fel, a pathetikus, vidékies, barbár gesztusok levetkezésére, egyszerűbb, termé­szetes viselkedésre nevel... A nemzeti szocializmusba épp­olyan kevéssé illik a tréfa, mint vezére ar­cára a nevetés. A nácizmus az a szellemi magatartás, amely a racionális­demokratikus „ellentéteket“ s „ellenmondásokat“ parancsszóval és részben egy új, — vagy ha akarjuk, atavisztikus­ magatartásnak, irracionális ma­gatartásnak felidézésével szünteti meg. A nácizmus nem elemzi az ellenté­­­teket, nem neveti ki a nevetségeset, hanem lelkes elragadtatással s komoly­sággal ünnepli, imádja. Az ember, aki nyerít, a ló, aki ugat, az őrmester, end orvost korbácsol ,a munkás, aki önmagát pofozza, a soffőr, aki ágyút reggelizik vajaskenyér helyett, a hódító, aki, mint egy óriáskígyó képtelen megemészteni hódításait; mindez a képtelenség nem, mint képtelenség (a credo quia absurdum, már egy kétségbeesett racionalista felkiáltása!) ha­nem, mint természetesség, mint legtermészetesebbség, fejezi ki a nemzeti szocializmus világát. Ez a világ nem tragikomédia, hanem felkelt vitus­­tánc. Ez a világ nem nevetséges (hívői szemében), hanem csodálatos. A d­e­­mokrata humorizál, a náci megilletődötten lelkesedik. A náci tekintély olyan, mint az Ember Tragédiája istene: hódolat illeti, nem bírálat. Göb­­bels teljes joggal nézi le Vilmos császárt, aki tűrte, hogy a Simplicissimus nevetségessé tegye figuráját. Milyen kontár volt a Hohenzeillern Kaiser az irracionalizmusban! Göbbelsnek igaza van. Quod erat demonstrandum. ÉNEK A TÁTRA ALJÁN Irta: BERKÓ SÁNDOR I. Hegyek... hegyek... amerre szem lát, a bárányfellegek puha pihéi közé fúrják­­ ragyogó fejüket. Sűrű fenyvesek árnya lomhán úszik a zöld tavon, ringat a táj s friss harmatával lemossa homlokom barna faláról mind a szennyet, mit a hétköznapok paskoltak rá, s akár az erdők száz színben csillogok... Fekszem elnyúlva a gyepen és

Next