Korunk, 1940 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1940-08-01 / 7-8. szám - Berkó Sándor: A könyv ünnepén
583 Berkó Sándor: A könyv ünnepén csukva. Az Enciclopedia Britannica is ezt írta: „Mi a húst és vért előnybe helyezzük a gép fölött. Míg az elmúlt háborúban a repülőgépek és harcikocsik legénységének halálozási arányszáma 15-20 százalék volt, addig a mai háborúban, a védekezés technikájának tökéletesedése következtében 100-300 százalékkal kell számolni." Emeny a motorizált haderőt illetőleg azt írja (The Strategy of War Materials, New York, 1937), hogy offenzíva esetében, általános arányokat véve alapul, 835.000 gépkocsira van szükség, ez pedig évente 30-40 millió tonna hajtóanyagot használ, nem is említve a flotta fűtőanyagát, amely szintén 500-600.000 tonna évente. A tankok „elhasználódásának" arányszámát még nagyobbá tették ezek a hadierők: „Ha az amiensi tankcsata arányait vesszük, akkor évi három hasonló rohamot alapul véve, 96.000 tank szükséges. 250 százalékos veszteségi arányszám mellett ez évente 280 ezer harcikocsi". A hasonló könyvekben nyüzsgő számadatok egész oszlopait sorolhatnánk fel a gépfegyverek, kézifegyverek, ágyúk, drótsövény-mennyiség stb. elhasználódásának feltételezett mennyiségről. Éppen ez a feltételezés ásta alá a nyugatiak taktikáját. A hadiiróka_kivétel nélkül — a világháború tartamából kiindulva, a számokat mindenütt egy évi tartamra kalkulálták, egyáltalán nem gondolva arra a lehetőségre, hogy a „totális hadjárat" első rohamai eldöntik a csatát. Ezzel a lehetőséggel nem számoltak, mert a múlt tapasztalatain okulva úgy vélték, hogy a védekező fegyverek egy bármilyen erővel megingott támadást bizonyos ideig fenntartanak s ezáltal a támadófél hadi és emberanyagának óriási méretű elhasználódását okozzák. S nem számoltak, mint annyiszor jó, lélektani és egyéb természetű okokkal sem, amelyek úgy Lengyelországban, mint Franciaországban, a fegyvereknél is döntőbben befolyásolták a háború sorsát... A KÖNYV ÜNNEPÉN Írta: BERKÓ SÁNDOR Röppenj, te Szó! Roppant nyilad remegve hasítsa át a lélek közönyét! Hunyó pillánkból fekete brokátot sző szemünkre a póklábú Sötét, a szó kihagy, verése zsongva fáj még, tompa a zaj s a szín is megfakul, mint jéglepel alatt az alvó rétek, ködük a világ mellkasunk alul. Röppenj, te Szó! Tűzfarkú üstökösként rajzolj sivár egünkre új csodát! A te fényedben villanjon a sorsunk, ha rémisztenek szétlőtt koponyák. Én már csak benned bízhatom! Szivemben ragyoghatnak még a gyermekmesék, is hű törpécskéim legyőzték a sárkányt, mert minden zsarnok halva hull eléd.