Korunk, 1940 (15. évfolyam, 1-9. szám)

1940-08-01 / 7-8. szám - Berkó Sándor: A könyv ünnepén

583 Berkó Sándor: A könyv ünnepén csukva. Az Enciclopedia Britannica is ezt írta: „Mi a húst és vért előny­be helyezzük a gép fölött. Míg az elmúlt háborúban a repülőgépek és har­cikocsik legénységének halálozási arányszáma 15-20 százalék volt, addig a mai háborúban, a védekezés technikájának tökéletesedése következté­ben 100-300 százalékkal kell számolni." Emeny a motorizált haderőt ille­tőleg azt írja (The Strategy of War Materials, New­ York, 1937), hogy offenzíva esetében, általános arányokat véve alapul, 835.000 gépkocsira van szükség, ez pedig évente 30-40 millió tonna hajtóanyagot használ, nem is említve a flotta fűtőanyagát, amely szintén 500-600.000 tonna évente. A tankok „elhasználódásának" arányszámát még nagyobbá tették ezek a hadierők: „Ha az amiensi tankcsata arányait vesszük, akkor évi három hasonló rohamot alapul véve, 96.000 tank szükséges. 250 százalé­kos veszteségi arányszám mellett ez évente 280 ezer harcikocsi". A ha­sonló könyvekben nyüzsgő számadatok egész oszlopait sorolhatnánk fel a gépfegyverek, kézifegyverek, ágyúk, drótsövény-mennyiség stb. elhasz­nálódásának feltételezett mennyiségről. Éppen ez a feltételezés ásta alá a nyugatiak taktikáját. A hadiirók­a_kivétel nélkül — a világháború tartamából kiindulva, a számokat mindenütt egy évi tartamra kalkulál­ták, egyáltalán nem gondolva arra a lehetőségre, hogy a „totális hadjá­rat" első rohamai eldöntik a csatát. Ezzel a lehetőséggel nem számoltak, mert a m­últ tapasztalatain okulva úgy vélték, hogy a védekező fegyve­rek egy bármilyen erővel megingott támadást bizonyos ideig fenntarta­nak s ezáltal a támadófél hadi és emberanyagának óriási méretű elhasz­nálódását okozzák. S nem számoltak, mint annyiszor jó, lélektani és egyéb természetű okokkal sem, amelyek úgy Lengyelországban, mint Francia­­országban, a fegyvereknél is döntőbben befolyásolták a háború sorsát... A KÖNYV ÜNNEPÉN Írta: BERKÓ SÁNDOR Röppenj, te Szó! Roppant nyilad remegve hasítsa át a lélek közönyét! Hunyó pillánkból fekete brokátot sző szemünkre a póklábú Sötét, a szó kihagy, verése zsongva fáj még, tompa a zaj s a szín is megfakul, mint jéglepel alatt az alvó rétek, ködük a világ mellkasunk alul. Röppenj, te Szó! Tűzfarkú üstökösként rajzolj sivár egünkre új csodát! A te fényedben villanjon a sorsunk, ha rémisztenek szétlőtt koponyák. Én már csak benned bízhatom! Szivemben ragyoghatnak még a gyermekmesék, is hű törpécskéim legyőzték a sárkányt, mert minden zsarnok halva hull eléd.

Next