Korunk, 1940 (15. évfolyam, 1-9. szám)

1940-08-01 / 7-8. szám - SZEMLE, BÍRÁLATOK - Berkó Sándor: Dénes Zsófia: "Élet helyett órák"

Szemle, Bírálatok 713 •ügyigazgató arca kipirul az elége­dett elragadtatástól, hogy a felada­tot ilyen találékonyan sikerült megoldania. Szentne, a jeles tiszt­viselő büszkén viszi magával a győzelmi trófeát, tizenötéves hűsé­ges szolgálatának íme gyümölcse van, reá bizták a titkot s három napig neki kell óvnia kiváncsi te­kintetek elől. Az ördög azonban sohasem alszik. Szenthe a 40 éves, elnyűtt, puritán tisztviselő éppen ezen a napon vet szemet egy alá­rendelt irodakisasszonyra, aki há­rom hónapja dolgozik már keze alatt. Első dolga, hogy eldicsek­szik: a főnök rábízta a kinevezése­ket tartalmazó zárt boríték megőr­zését. A lány tudni szeretné, meg­kapta-e véglegesítését és megkéri Szenthét, mondaná meg. De Szent­he, a puritán nem hajlandó erre. Ettől a perctől kezdve Szenthe éle­tét a kisértések zaja árasztja el. Délután moziba megy a kisasz­­szonnyal és rájön, hogy gyűlöli a feleségét. A moziban — végtére a kitűnő Szenthe sem szent — átka­rolja a lányt, majd tiszta rajongás­sal hazakiséri, hol minden várako­zás ellenére az övé lesz. Nagy sze­relem lobog fel a példás férfiúban és másnap nem tiltakozik, mikor a lány kiveszi kezéből a borítékot, feltépi és megnézi a kinevezéseket. Nem véglegesítették, Szenthe vi­szont előlépett. A hölgy érthetően dühös és káromkodik. Szemébe vágja az ártatlan Szenthének, hogy utálja és csak azért dobta oda ma­gát, hogy kiszedje belőle még else­je előtt az igazat. Most azonnal közbenjárat befolyásos barátjával a minisztériumban, hogy pótlólag korrigálják kinevezését. Szent­e érzi, hogy elveszett. Szerelme pil­lanatok alatt a kiábrándultság tü­­zében hamvad el, tizenötévi mun­kája romokban. A főnök megtud mindent s oda a bizalom. Pokol! " A nemes hős ezek után gyorsan megbánta tettét, keserűen gondol rövid, bár eredményes szerelmére és elhatározza, hogy megöli a csá­bító nőt, de tervét nem hajtja vég­re. Kalandból kalandba sodródik, bűnhődik a bűntudat poklában és, hogy bűnhődése teljesebb legyen, felismeri, hogy ölt­hatatlan szere­lemmel szereti nejét, így köszönt rá a végzetes július elseje. Remeg­ve s megtörtén várja sorsa betelje­sülését. Ámde minden jóra fordul. A titok megsértése nem derült ki, a főnök tökéletesen elégedett Szent­­hével és személyesen közli vele megérdemelt kinevezését. íme: a bűn, a bünhödés és megbocsájtás csodálatos egysége a diadalmas iro­dalom feltárásában. Esztterhás István bölcselete és lélektana a kisebbik bűn, az igazi bünhödés kifejezője a kifejezés és elevenítés sivár lapossága, a plasz­tikus ábrázolás gyökeres hiánya és a tiszta vagy épen szép stílus he­lyett, a fecsegő magyartalanság. (Kár, hogy a mű nem fordítás, mert ez esetben a fordítót lehetne felelőssé tenni!) Szerző a regény­­írás elemi szabályai közül alig leste el a legszükségesebbet, így a pár­beszédek, helyzetleírások, lélekelem­zések, megszakítások, írásjelek köz­­beiktatása nélkül teljesen egybe­folynak, ami teljessé teszi a zavart. A megbocsájtás feltételei csak a szelíd lelkű olvasóban volnának fel­lelhetők. Szomorú fényt vet a magyar könyvtermelés hanyatlására, hogy ilyen dilletáns, színvonal alatti munkák előkelő kiadóra találhat­nak. Félő, hogy e mögött nem a bí­rálat elégtelensége, hanem célzatos irányelvek lappanganak. (Robotos Imre) D­énes zsófia: „jelet he­lyett URAK“. (Egy feje­zet Ady életéből. — Pantheon-ki­­adás, Bpest.) Dénes Zsófia könyve, minden rokonszenvünk ellenére sem tartozik a fokozottabb igényű élet­rajzi regények közé. Ezt nem az irónő hibájaként említjük, hiszen könyvének egész koncepciója amel­lett tanúskodik, hogy ő maga sem akart egyebet, mint az illetékes kor- és egy kicsit sorstárs élményein­ke­

Next