Korunk, 1940 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1940-09-01 / 9. szám - SZEMLE, BÍRÁLATOK - Berkó Sándor: Három külföldi regény
Szende: Bírálatok könyvkiadó vállalatok érdeklődése ismét az orosz irodalom felé fordul, hamarosan nemcsak az orosz klasszikusok kerülnek új kiadásra, hanem a mai orosz iro-dalom legjava termése is megjelenik német fordításban. Ezzel a hírrel egyidőben látott újra napvilágot a Rowohlt cég kiadásában Gogoly Holt lelkek című regénye, valamint a szovjet írók szatirikusainak egy antológiája Schlaf schneller Genosse címmel Grete Willinsky fordításában és utószavával. A csinos kiállítású, 200 oldalas könyvet érdeklődéssel forgatja az olvasó, hiszen azonkívül, hogy kultúrtörténeti dokumentum, egy évtizede sincs, hogy e kötet szerzői eltűntek a Birodalom könyvespolcairól. Tudjuk jól: e kis kötetnek s a bejelentett új orosz fordításoknak a német-orosz gazdasági szerződés nyitott kaput. A Nagy Péter film ama jelenetére emlékeztet ez, amikor a fiatal cár feltépi dohos birodalma nyugati ablakait, hadd áradjon be rajta a friss levegő! Azóta fordult egyet a világ s aki friss levegőt akar, annak úgy- látszik kelet felé kell kitárnia ablakait. „Az olvasó — mondja a kiadó a könyv belső borítékhajtókáján — e mű révén először vesz újra részt az új Oroszország mosolyában és szelemi életében“, és ezzel bizony nem keveset mond a nyugati embernek, akinek saját körülményei közepette legkevesebb az ok a mosolyra, legcsekélyebbek a feltételei a szellemi életre! Ám ha itt nem, de legalább a kötetet záró utószóban szívesen vettük volna, ha a fordító megjegyzi, hogy a szatírák legfrissebb darabja is több, mint tíz évvel ezelőtt íródott, sőt többségük még régebbi, s a mai új Oroszország legelső éveiben kelt. Korántsem jelentéktelen ez a körülmény. A szatírák realizmusán indulva erősen tévedne az, aki ezekről a mai Oroszországra következtetne. A kötetben különben a jól ismert kedves szerzők vonulnak fel: Zoscsenko, Katajev, Romanov és Vjasztiszlav Siskov. Úgy Zoscsenko és Katajev, mint Romanov és Siskov elbeszélései főleg az első évekbeli Oroszország életét, mulatságos és fonák, kialakulatlan vagy alakuló mozzanatait elevenítik meg a klaszszikus szatíra mindig változtatásra ingerlő magatartásával. A kötet szerkesztőnője meg is említi utószavában, hogy ezek az írók derűs és falánkos szatírájuk révén az irodalom és a bírálat eszközeivel az építésből veszik ki részüket. Mi is, akár a mai német olvasó, önfeledten szórakozunk e kötet történetein. Zoscsenko bája, Katajev harapóssága, Romanov élvezetes realizmusa hamarosan feledtetik velünk a könyvecskét körüllengő játékot, feloldódunk az igazi és jó irodalom élvezetében. Érthető, ha a kötetből máris három kiadás fogyott el. (Médiusz József) Három külföldi regény. Ha meg akarjuk tartani a minőségi sorrendet, legelőször Virginia Woolf „Évek“ című regényéről (Franklin-kiadás) kell beszélnünk. Első magyarul megjelent könyve ez a, kitűnő angol írónőnek, telve az újítók és formabontók szeszélyeivel, kalandozásaival, ámbár az „Évek“, Schöpflin Aladár előszava szerint, már jóval „higgadtabb“, mint az írónő előbbi munkái. Budapesten nem aratott közönségsikert s ha figyelembe vesszük, hogy Proust nagy regényciklusa se járt szerencsésebben, inkább „a“ közönségben, mint a regényben keressük a hibát. Nem könnyű olvasmány, az biztos. Aki nem érez magában annyi „bátorságot“, hogy máról-holnapra félredobja mindazt, amit eleddig a regény legfőbb alapelemének tartott az ne vegye kezébe ezt a könyvet, mert hallatlanul unatkozni fog. Se tartalom, se egység, se cselekmény, sőt még párbeszéd is ritkán: nos, mi ez? — csodálkozunk az első kötet közepe táján — sznoboskodó gicc* vagy remekmű? Nem, nem sznoboskodó. Már az első kötet befejezése után magával ragad valami megmondhatatlan. va 1 07