Korunk, 1940 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1940-01-01 / 1. szám - SZEMLE, BÍRÁLATOK - Berkó Sándor: Földi Mihály: Menekülők - Köves Miklós: Nagy István: Vékony az ajtó
"új___________________ Szemle, Bírálatok PÁLDI MIHÁLY: MENEKÜLÖK. (Athenaeum-kiadás). A mai városi értelmiség érzelmi és eszmei zavarosságának szemléltető példája ez a jól megírt könyv. Tulajdonképpen nem is a fő- és mellékes ősök sikerült vagy kevésbé sikerült megrajzolásáról s az érdekesen pergő történet fordulatos meseszövésé- ről van benne szó; a regény két ,,menekülője“ nem személyével, nem egyéni életével hat ránk, hiszen maga az író is jelképnek szánta őket, két társadalmi osztály szimbólumának. A kis Hegyi Eszter és a nagyvilági pénzvezér, Jánosi Mihály találkozásában, súrlódásaiban, összecsapásaiban próbált Földi Mihály mai társadalmi helyzetünk visszásságaira mutatni. A leány, akinek apját öngyilkosságba kergeti a kíméletlen felmondás, a cég legfőbb tulajdonosának, a milliomos Jánosi Mihálynak életébe sodródik. Az érett, családos férfit gondolkodásra készteti Eszter helyzete, a lesújtott kispolgár tragédiája, aki oly kíméletlenül vergődik a tőke karmaiban , s oly lelkiismeretfurdalása támad, amely rövid időn belül nemcsak a világgal, de egész lényegével ellentmondásba kergeti. Inkább az érzelmek embere, mint a hűvös eszé; mi mást tehet, mint, hogy menekülni akar ebből az erkölcstelen társadalomból s maga sem tudja, hová? A szép Hegyi Eszter is „menekül“. Látja, hiába harcol önnön tisztaságáért és becsületéért, mindenért fizetség, ellenszolgálat jár, még legjobb barátai is becsapják, kihasználják. s miért éppen ő legyen az „ártatlan bárány“ ebben a szennyes akolban? Az első jöttmentnek odaveti testét és lelkét, pénzért, ruháért, életmódért s az ő „külön“ tragédiája, hogy ebben a társadalmi „emelkedésben" is a lecsúszást és a lejtő legalját látja. Hova juthat ő, akit minden ereje elhagy s az egyensúlyt el nem érheti? Egy rosszul sikerült öngyilkosság után végképp lemond a tiszta élet lehetőségéről, mígnem a mindennel meghasonlott Jánosi Mihály magával viszi őt egy istenháta mögötti vidékre s örökre elmenekülnek mindenből, ami a világhoz köthetné őket. Földi Mihály könyve igy válik negativ értelemben egy kilátástalan sorsú társadalmi réteg egyedül lehetséges utjának megmutatójává. (Berkó Sándor.) ]VAGY ISTVÁN: VÉKONY AZ X ’ AJTÓ. (Három elbeszélés. Munkás Athenaeum kiadása, Kvái 1938.) Mint igazi szatirikusnak, Nagy Istvánnak témája mindig egy és ugyanaz: a társadalom. Bármilyen részlethez nyúl, mindig az egészről van szó és ha hellyel-közel a részletmegirásban valóságérzékünk túlzásról panaszkodik, vigasztal igazságtudatunk, miután felfogtuk, hogy az általános síkon mégis csak így van ez. Az igazi szatírának épp ez a jellegzetessége: a konkréten valóságoson túlmenően figyelmeztet arra, ami társadalmilag lehetséges. Kiindulópontja az az alapérzés, hogy ha nincs is éppen így, ez mégis lehetséges, elképzelhető — és ez is éppen elég. Jonathan Swift ezen a határon is messzi túlment, amikor a munkanélküliség és tömegnyomor enyhítésére azt ajánlja: engedtessék meg a gaz ingóknak, hogy gyerekhúsból süttessenek pecsenyét és a szegényeknek hogy gyermekeiket e célra eladhassák, a gazdagoknak kellemesebb lesz, biztosítja az író, a szegények is hozzájutnak a kívánt keresethez és a társadalom is megszabadul a felesleges szaporulattól... Abszurd elgondolás — és mégis az igazat mondja meg az akkori társadalomról, amelyben a szegény angol nép milliói útszélen pusztultak, csak azért, hogy a felső rétegnek „kisz kellemesebb“ legyen az élet. Nagy István nem megy el idáig (az abszurdumig) a példálózásban De történetei mégis reflektor-példák, amelyeken át megismerhetjük társadalmunkat, egész mai korunkat. íme: Jani, a munkáslegény (a Vékony ajtó c. elbeszélésben) elveszi M.