Korunk 1993 (III. folyam 4.)
1993 / 6. szám = Irodalmunk határai - TÉKA - PÁLFFY ZOLTÁN: Versfogyatkozás
TÉKA olyat tűri meg, amelynek szándékoltan hangsúlyos — azaz: ideologikus — előjelei eleve megkérdőjelezik tényleges kritika voltát. Eszménye — és eszményi közönsége — nem az eszméle, hanem a helytálló ember. A helyben maradás és helytállás szempontja viszont végső soron mennyiségi szempont. E szempontot hangsúlyozva ismételten ellentmondásba kerül önmagával az ún. szellem- és morálközpontú ideológia. Vezetőt igénylő, amorf (véleménytelen) tömeget feltételez, melynek nem objektiválható belső értékei által (önállóságával), hanem számszerű jelenlétével kellene meggyőzőnek lennie. Az ideál nem minőségében, hanem az őt vallók sokaságában kíván jellemződni. A másság puszta deklarálása („a magyarság megvallása...”) elidegeníti az élettől, a lehetséges valóság taligáról a mítosz talapzatára emeli a „sajátosság méltóságát”, mintegy intézményesíti azt. Egy mítosznak azonban (főleg ha jelenkori) nem a gondolat, de sokkal inkább a hit (vagy a tagadás) a jellemző megközelítési eszköze. Önmagunk vélt vagy valós értékeinek szobra mindig az eszmélés útját elzárva emelkedik a magasba. Alapállásából következően ez az irodalom fokozott nyelvi emelkedettségre törekszik. Öntetszelgő mívességében nem hajlandó tudomásul venni, hogy az irodalmi beavatottság szűk körén kívül rekedt túlnyomó többség nyelve folyamatosan sorvad, élettartalmai pedig ritkán esnek egyben az önámító/mitizáló ideállal. A szenvedésközpontú líra szükségszerűen didaktikus és leereszkedő modorú. Az anyanyelven beszélést fokozatosan egyenlővé teszi az anyanyelven való beszélésnek egy bizonyos módjával, közelebbről, ezzel az emelkedettséggel. Más szóval: hegemonizálni igyekszik az anyanyelvi megszólalás móduszait, uniformizálja ezeket. PÁLFFY ZOLTÁN JEGYZETEK 1. Cs. Gyímesi Éva: Gyöngy és homok. Egy jelkép ideologikuma. Korunk, 1991. 10. 2. Cs. Gyímesi Éva: I.m. 3. Tompa Gábor: Óra, árnyékok. Kriterion, Buk., 1989. 4. Balla Zsófia: Szóbeszéd. Látó, 1991.10. 5. Csíki László: Az Erdély-tudat változásai. Korunk, 1991. 10. 6. Cs. Gyímesi Éva: Romániai magyar irodalom 1970—1990. Látó, 1991. 2. 7. Bertha Zoltán: Erdélyi magyar irodalom a nyolcvanas években. Helikon, 1990. 48. 8. Csiki László: I.m. 9. Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 1970—1990. Látó, 1991. 2. 10. Csíki László: I.m. 11. Cs. Gyímesi Éva: Romániai magyar irodalom 1970—1990. Látó, 1991. 2. 12. Visky András: Otthon vagyok. Látó, 1991. 5. 13. Egyed Péter: A szenvedés kritikája. Facla, Temesvár, 1980. (A könyv címe jelzi a szerző filozofikus kételyeit a transzszilván típusú alkotásmítoszokkal szemben.) 14. Visky András: Szolgálni és (ki)szolgálni. Korunk, 1991. 5. 15. Uő.: I.m. I.h. 16. Uő.: Otthon vagyok. Látó, 1991. 5. 17. „Öntudatlan gyümölcsben virraszt a mag.” (Markó Béla: Belőlem nem nő semmi más. Látó, 1990. 11. 18. Molnos Lajos: Hangulat. Helikon, 1991. 32. 19. Tollas Tibor: Tavaszi üzenet. Helikon, 1991. 24. 20. Bágyi Bence Jakab: A szavakat kereső szarvasok. Helikon, 1991. 38. 21. Farkas Árpád: Egyszer majd arcom is elkészül. Látó, 1991. 1. 22. Lászlóffy Aladár: Csoóri Sándornak. Látó, 1991. 3. 23. Magyari Lajos: De prostundis. Helikon, 1991. 43. 24. „Az értelem és az érzelem kritikája, a spontán reakciók tudatossá tétele: ez az értelmiségi, a művész feladata.” (Egyed Péter: Az eltűnt ész nyomában. Korunk, 1991. 5. 122