Korunk 1998 (III. folyam 9.)
1998 / 6. szám = Ifjúsági kultúrák - MIKLÓS KATALIN: Tizennégy éves diákok jövőképe
Miklós Katalin Tizennégy éves diákok jövőképe Hogyan képzeled a magad, a családod, a városod, az ország és a világ jövőjét 2020-ban? Nyolcadikos kolozsvári és székelyudvarhelyi, magyar és román diákok körében erre a kérdésre kerestem a feleletet 1997 tavaszán. Az empirikus adatfelvétel során megfogalmazott válaszokat elemzem egy olyan rendszer alapján, amely a vélemények csoportosítását és összahasonlítását egyaránt lehetővé teszi. A rendszeren belül három alpopuláció — kolozsvári román diákok, valamint kolozsvári és székelyudvarhelyi magyar diákok almintaalkot háromszöget. Meddig terjed a jövőről kialakított elképzelésük? Milyen tényezők befolyásolják őket abban, ahogyan a jövőről gondolkoznak? Mindennapi tapasztalataik, a jelenről szerzett ismereteik nagymértékben meghatározzák ezt. A saját jövőjüket illetően többnyire jelenbeli álmaik kivetítését írják le. „Én remélem, hogy minden álmom valóra válik, vagyis a szakmai eredményeim...” (18916) A magyar diákok, akik jövőbeli szakmájukat pontosan is megnevezték, a következőket írták: üzletember, művésznő, autóbádogos, autómechanikus, elárusítónő, informatikus, orvosnő, orvos, ügyvéd, tanítónő, tanárnő, tanár, saját cége vezetője, fotómodell, könyvelő, egészségügyi munkás, tudós, tervezőmérnök. A román diákok elképzelései: pszichológus, divattervező, modell, rendőr, informatikus, ügyész, ügyvéd, politikus, elállítónő, tanárnő, művész, tudós, autószerelő és pilóta. Beleszövődik a jövőképbe, hogy „én egy nagy művésztudós leszek, pontosabban a zene, a vallás és a történelem ismerője” (72ro) vagy hogy saját cégét tervezi, és gazdag lesz, „mint Onassis” (77ma). Az egzisztenciális környezet megteremtéséhez fűződő jövőperspektívák szervesen kapcsolódnak a saját családból hozott modellekhez, értékekhez. Nagyfokú családcentrikusság jellemző a válaszokra mind a magyar, mind a román almintában. Az arányok teljesen megfordulnak akkor, amikor az aktuális család jövőjét és a saját jövőjét tervezi. A román almintában 210 személy közül 131-en írtak a saját családjukról, és ebből csak nyolc diák nem tesz említést az aktuálisról. A magyar almintában a 158 kolozsvári diák közül 88 írt a családról, és csak tizenketten szövik bele a jövőképükbe az aktuális családot. Az udvarhelyi helyzet is hasonló: 135 diák közül 64 diák említi a családot, és ebből csak öt ír jelenlegi családjáról a jövőképben. Ez az a kor, amikor a diákok még a család felügyelete alatt vannak, ami nagymértékben befolyásolja a jövőről alkotott vélekedéseiket. De ugyanakkor egy nagyfokú önállósodásra való törekvés is jelen van már. Nagyobb a családtól való elszakadási hajlam, az önálló életre való törekvés a magyar almintában, amely a szabadon fogalmazott vélemények elemzése során már számszerűen is igazolódott. Hamarabb szeretnének saját családot alapítani.