Korunk 1998 (III. folyam 9.)
1998 / 6. szám = Ifjúsági kultúrák - GÁBOR KÁLMÁN - VÍZER BALÁZS: A Diáksziget az új középosztályért
tekintjük, hogy meghatározzuk, melyek ezek a rétegek, és kik azok, akik viszont elmennek, és mi a lényegi különbség a két csoport között. Bevezetés Elöljáróban fontos leszögeznünk, hogy a Sziget-kutatást egy jövőbeni kutatási programcsomag előkészítő vizsgálatának szántuk, amely támpontul szolgálhat egy átfogóbb kutatás alapelveinek kidolgozására. Vizsgálatunkat Nyugat-Európában a hatvanas években, Magyarországon a hetvenes-nyolcvanas évektől és különösen a rendszerváltás után kibontakozó igen fontos mozzanat, az ifjúsági kultúra látványos megjelenése indokolta, amely szorosan kapcsolódik a fogyasztói kultúra elterjedéséhez. Ezt a kérdéskört a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a Birminghami Iskola fogalmazta meg: kiindulópontjuk az volt, hogy a II. világháború után kialakuló “emberarcú kapitalizmusban” az állami támogatások révén a válsághelyzetek kiiktatódnak, és a fogyasztásnak egyre szélesedő társadalmi rétegek, így a fiatal generáció is részévé válik. Az iskola képviselői számos kísérőjelenségre hívták fel a figyelmet, többek között arra, hogy a “bőség társadalmában” megváltoznak a szabadidő-eltöltés, a szórakozás feltételei. (Kedvenc példájuk a labdarúgás szabadidő-eltöltési funkciójának megváltozott jellege: míg a II. világháború előtti Angliában a futball amatőrök, szűk kiscsoportok, szomszédokból, barátokból álló rajongók kötetlen, felszabadult szabadidő-eltöltési tevékenysége volt, a hatvanas években a népszerű labdajáték a szórakoztatóipar egyik húzóágazatává vált, amelyben a versenyszellem, a teljesítmény-orientáltság dominált.) A változás lényege, hogy a szórakozás, szabadidőtöltés, de a fogyasztói társadalom más területein is fellazulnak az emberi kapcsolatok, a fogyasztói ipar szórakoztatási szolgáltatásai pedig a személyközi kapcsolatok létrejöttének megváltozott kereteit nyújtják. A fogyasztói társadalomban — vélik a Birminghami Iskola képviselői — az ifjúság nem veszti el osztálytagoltságát, hiszen a fogyasztási javakból történő részesedés differenciálóan hat a fiatalokra. (A differenciálódási folyamat “nyertesei” Angliában a középosztály fiataljai, a “kizártak” közé tartozik a munkásfiatalok jelentős része. Ez utóbbiak egy más típusú, munkástradícióra építő, agresszívebb — lásd a skinheadeket — ifjúsági kultúra letéteményesei a hetvenes évek elején.) Számos adat bizonyítja, hogy Magyarországon és Kelet-Európában, különösen a rendszerváltás után, a fogyasztásnak kiemelt szerepe van a fiatalok körében, és a fogyasztási javakkal való rendelkezés, illetve az ezekből történő részesedés generációs jegyeket hordoz. A fogyasztási javak ’60-as évek óta folyamatos térhódítására mutat rá a KSH ifjúságstatisztikai felvétele. 1984-ben és 1995-ben is kimutatható, hogy a fiatalabb korcsoportokban jóval alacsonyabb azoknak a hányada, akiknél a vizsgált életmód-elemek közül egy sem fordult elő. így például abban a korcsoportban, amelyik a 60-as évek végén volt 10—14 éves (1984-ben 25—29 évesek), közöttük 46%-ot tett ki azoknak az aránya, akiknél az egyik életmódelem sem fordult elő, akik viszont a 80-as évek végén, a 90-es évek elején voltak 10—14 évesek (1995-ben 15—19 évesek), közöttük mindössze 7% a megfelelő érték. A kapott értékek viszonylag jól érzékeltetik az egymástól több mint két évtizednyire levő generációk között a “modernizációs távolságot".3