Korunk 2002 (III. folyam 13.)
2002 / 3. szám = Tudomány - hatalom? - MŰ ÉS VILÁGA - SZÁNTAI JÁNOS: Fény hull arcodra, erdélyi magyar film? (Filmszem)
111 pontosabban elfilozofál azon, hogy vajon igen, vajon nem, s ha igen, miért nem. Úgy gondolom, ilyen alapállásból kiindulva nemigen lehet megközelíteni a dolgot, ugyanis már a kérdés feltevésének pillanatában vissza lehetne kérdezni, hogy igen, kérem tisztelettel, no de vajon létezik-e olyasmi, hogy Jakab-Benke Nándor? Vagy csak karok, lábak, egyéb testrészek és belső szervek összessége az, amiről szó lehet. Nos, ha a statisztikai adatokat vesszük alapul, akkor az említett két filmes rekordtermés alapján kellene az erdélyi magyar film fogalmát meghatározni. Ezek szerint tehát akkor erdélyi magyar egy film, ha erdélyi magyar a rendezője és a forgatókönyvírója, erdélyi magyar színésszek játszanak benne erdélyi „magyar” tájakon? Vagy ha magyar a rendezője, erdélyi magyarok a színészek és a tájak, erdélyi magyar az író, a forgatókönyvíró, az egyik producer és magyar-román a pénz? Ha nagyon szigorú akarnék lenni, azt mondhatnám, csak akkor van értelme erdélyi magyar filmről beszélni, ha valahol Erdélyben létezne egy filmstúdió, ahol játékfilmek készülnek. Ahogy például léteznek Erdélyben dokumentumfilm-stúdiók, ahol erdélyi magyar dokumentumfilmek készülnek. (Számomra némileg ismert példaként álljon itt a kolozsvári Videopontos Stúdió esete.) Ez lenne tehát az erdélyi magyar film meghatározása, amely mondjuk szócikként bekerülhetne egy filmlexikonba. Szőts Istvánnak is valami hasonló foroghatott a fejében, amikor a negyvenes-ötvenes években több ízben tárgyalt Gróza Péterrel egy kolozsvári magyar-román filmstúdió létrehozásáról. (Az persze jelen pillanatban kevésbé fontos, hogy ez a projekt, Szőts István annyi tervéhez hasonlóan, annak idején dugába dőlt.) Ha tehát ezt a meghatározást vesszük alapul, akkor Jakab-Benke Nándornak tulajdonképpen igaza van, amikor azt feltételezi, hogy erdélyi magyar film tulajdonképpen nincs, csak Erdélyben, erdélyiek részvételével készült filmek léteznek. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy az annak idején Kolozsváron megszületett erdélyi magyar film hetven év alatt saját maga árnyékává vált. 2. Fény hull arcodra Király László 1974-ben írt novellája, a Fény hull arcodra, édesem tömörségében balladisztikus, hangulatában szürreális alkotás. Történeti időn és téren kívül kirajzolódó vagy pontosabban alakuló állapotok részben egymásra tevődő rétegeiből áll össze a kép, amely vajmi kevés teret enged a cselekményességnek. Adott egy falusi tanító, aki önként eltemetett világának koporsójában él, az idő megszűnt számára létezni, legalábbis mint olyan dimenzió, amelyben a történések egymásutániságának kitüntetett szerep jut. A tanító lassan üregesedő szemében az idő csak annyira fontos, amennyire egy barlangmélyi cseppkőnek a víz, a mindennapi tapasztalás számára érzékelhetetlen telés (lásd múlás) mérőeszköze. Ebbe a megkövesedett tér-időbe lovagol be valahonnan a hegyek közül egy menekülő (első?) ember- vagy angyalpár, hogy egy éjszaka alatt exhumáljon mindent, amit a tanító oly rég eltemetettnek vélt. A tanító szeme láttára változik meg a világ, a tér-idő hirtelen valóban telni kezd (lásd kiteljesedés), az istállóban fejüket lógató hegyi lovacskák igazi hátasokká (táltosokká?) válnak. A tanító lóra kap, és az ismeretlen céljukat egyre hajszolok nyomai mentén tovavágtat. Őket követi, vagy csak velük párhuzamos irányban halad valameddig, hogy aztán más ösvényre térjen? Nem tudni. Király László majd minden biztos vonatkoztatási pontot eltöröl az olvasó elől. És mégis, a novella így válik teljes, összhangban működő egésszé. Gulyás Gyula filmrendezőnek, Csíki László (forgatókönyv)írónak és Kántor László producernek tehát alaposan neki kellett gyürkőznie, hogy a Király-féle majd moccanatlan vízióból működőképes vizuális produktumot hozzanak létre. A novellát olvasva azonnal világossá válik, hogy az anyagból nehezen lehet 90 perces mozgóképsort összehozni. A filmkészítők (elsősorban a két forgatókönyvíró, Csíki László és Gulyás Gyula) te- Mt és világa