Korunk 2008 (III. folyam 19.)
2008 / 8. szám = Művek, világok - FARKAS JENŐ: A román irodalom magyar recepciója
ivan és rosszul kezelték. Kétségtelenül túlzóak Eminescu állításai, viszont a kor publicisztikájában ez elég gyakori jelenség. Ebben az időszakban a magyar lapok is rendkívül élesen támadták a románokat, a kontinuitáselméletet, a görögkeleti egyház propagandáját. Ahhoz, hogy jobban megértsük Eminescu politikai nézeteit, hosszasan kellene elemeznünk a medgyesi szász pap, Stephan Ludwig Roth 1842-ben kiadott Der Sprachkampf in Siebenbürgen (Nyelvháború Erdélyben) című írását, a cseh-német Franz Schuselka politikai cikkeit, az 1848-49-es magyar-román ellentéteket, a magyar és a román emigráció vitáit, az erdélyi román nacionalizmus alakulását (lásd még a 7. jegyzetet). Vitán felül áll, hogy Eminescu, a politikai újságíró, rendkívül tájékozott volt ezekben a kérdésekben.* A 19. század végén a román irodalom magyar recepcióját a Pallas Lexikon (1893-1897) tudományos igényességgel hajtotta végre. Aránylag széles olvasóréteg juthatott be információkhoz a románok történelméről, földrajzáról, irodalmáról, nyelvéről. A lexikon főmunkatársa Alexics György (Gheorghe Alexici), a budapesti Román Tanszék tanára volt,14 aki a legfrissebb román irodalomkritika alapján elemezte a román írók életrajzát és műveit, állást foglalt erdélyi „latinoskodókkal” kapcsolatban is (i. k. 193.), akiket Titu Maiorescu vagy Mihai Eminescu is bírált túlzásaik miatt. Hasdeuról szóló cikkében kiemeli, hogy a román nyelvész magyarokra vonatkozó elméleteit Hunfalvy Pál gyakran cáfolta és bizonyította az ellenkezőjét. Alexics románságképe nem mindig pozitív, emiatt például Ioan Slavici élesen támadta nagyszebeni lapjában (Tribuna, 1884), megkérdőjelezve Alexics felkészültségét, sőt románságát is. Később Costa János (Ioan Costa) vette át a román szócikkek írását. Általában a szócikkekben gyakori utalásokat találunk magyar fordításokra, így a 14. kötet Erzsébet román királyné (Carmen Sylva) mintegy tucatnyi regényét és elbeszéléskötetét említi, amely magyar nyelven is napvilágot látott. Viszont azt már kevesebben tudják, hogy Párizsban Justh Zsigmond igen közeli barátságba került Carmen Sylvával. A román királyné Erzsébet császárné (Sziszi) közeli társaságához tartozott. Tehát nem véletlen, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem doktori címet adományozott Carmen Sylvának. Sőt még az is feltételezhető, hogy az Akácos út Carmen Sylva versére íródott. Ellenben Ady gúnyosan ír a királyné regényírói tehetségéről (Ducika Dumbrava, Budapesti Napló, 1907.), annál nagyobb elismeréssel illeti viszont a Párizsban élő, szintén román származású írónőt, Anna de Noailles-t: „Ez az asszony az új, francia irodalom egyik legbiztosabb, legerősebb tehetsége és valakije.” (Egy poéta-grófné, Budapesti Napló, 1908.) A Révai Lexikon (1911-1935) román szócikkeit is Alexics György írta. Ezekben még jobban nyomon követhető a román irodalom fejlődéstörténete, hiszen a szerző alaposan ismerte a témát. Külön ki kell emelnünk, hogy a román szócikkek megbízható, pontos adatokat tartalmaznak a fordításokról, a szerzők magyar vonatkozású tevékenységéről. 2.2. A Trianon utáni három időszak ■ Az új történelmi helyzetben a román irodalom magyar recepciója gyökeresen megváltozott. Budapest elveszítette vezető szerepét, a hangsúly áttevődött Erdélyre (leginkább Kolozsvárra és Marosvásárhelyre). Ez az időszak három részre osztható: az első 1920-tól 1948-ig, a második 1948-tól 1990-ig terjed, míg a harmadik 1990-től napjainkig tart. 2.2.1. Az 1920 és 1948 közötti időszak ■ Ebben az időben látványos gyorsasággal jelentek meg a különféle román nyelvtanok, tankönyvek, ezenkívül nyolc gyűjteményes verseskötet, köztük sok kiváló sor.