Korunk 2010 (III. folyam 21.)
2010 / 6. szám = Látképek Szerbiából - HISTÓRA - SÁPY SZILVIA: Tinódi Lantos Sebestyén, a literátus műveltségű énekmondó
m 2010/6 század végéig. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet, Kváz, 1946. 14-15,119. Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. Kriterion Könyvkiadó, Bp., 1982.124-129. Kolozsvár: Transylvania Képeskönyvek. A kötetet Kelemen Lajos írásaiból összeállította, szerkesztette és kiegészítésekkel ellátta Bálint István János. Polygon Könyvkiadó, h.n. [1989]. 33, 136-137. 10. Lásd a dolgozat végén levő térképet a korabeli Kolozsvár óvárosáról. 11. Haskó Ferenc: Kolozsvár története. Bp., 1888. 1. Tábla „Szabad királyi Kolozsvár városának és körül levő várfalainak rajzolatja 1831”. 12. B. Nagy Margit: Stílusok, művek, mesterek. Művészettörténeti tanulmányok. Kriterion Könyvkiadó, Buk., 1977. 128-131. 13. Kőváry László: Erdély régiségei és történelmi emlékei. Új kiadás 30 fametszvénnyel. Horizont Kiadó, Bp., é.n. 74-75. 14. Az előbbi szerzők mellé sorolhatnék Gyarmati Zsolt: Nyilvánosság és magánélet a békeidők Kolozsváron. Séták a Monarchia-beli Kolozsváron. Komp-Press Kiadó, Kvár, 2005. 41-64. 15. Bernard Lepetit: Une hermeneutique des villes est elle possible? In: Lepetit - D. Pumaine (coord.): Temporalités urbaines. Paris, 1993. 288, 292. 16. Hanák Péter: Társadalmi struktúrák a 19. századi Közép-Európában. Történelmi Szemle 39:2. 1997. 159-177. 17. Uő: A világváros útján. Budapesti Negyed VI. évf. 2-3 sz. 1998. 109-111. http://bfl.archivportal. hu/id-292-v_r_s_karoly_vilagvaros_utjan.html Letöltés ideje: 2010. március 30. 18. Vörös Károly: Hétköznapok a polgári Magyarországon. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 22. MTA Történettudományi Intézete, Bp., 1977. 21-28. 19. Tóth Árpád: Önszervező polgárok. A pesti egyesületek társadalomtörténete a reformkorban. L’Harmattan, Bp., 2005. éles szemmel vizsgálja és rekonstruálja a 19. század első felében nagy számban megalakult egyesületek, társaságok szerveződését, elemzi az átalakuló társadalom bizonyos csoportjainak sokféle törekvését. Megállapítja, hogy az egyletek legnagyobb számban és céljaikat tekintve a legnagyobb változatossággal Pesten szerveződtek, de egyes típusaik viszonylag rövid idő alatt az ország számos más városában is megjelentek. 20. Halmai Gábor: Az egyesülés szabadsága. Az egyesülési jog története. Atlantisz, Bp., 1990. 17. 21. Hanák Péter: A Kert és a Műhely. Gondolat, Bp., 1988. 17-18. 22. Uo. 24. 23. Vörös Károly: A világváros útján. Budapesti Negyed VI. évf., 2-3 sz. 1998. 107-108. 24. Hanák, i.m. 37. 25. Uo. 51. 70 TINÓDI LANTOS SEBESTYÉN, A LITERÁTUS MŰVELTSÉGŰ ÉNEKMONDÓ ■ Tinódi Lantos Sebestyén gyermekkoráról, ifjúkoráról keveset tudunk. Arról sincsenek pontos ismereteink, hogy hol végezte a tanulmányait. Feltehetően Pécsett, valamelyik káptalani iskolába járhatott, ez a hely esett ugyanis legközelebb a szülőfalujához, a Baranya megyei Tinód községhez. Ebben a korszakban a fiatalok vagy papi pályára készültek, vagy olyan ismereteket sajátítottak el, amelyeket a világi életben is hasznosíthattak - íródeákként, gazdatisztként, jegyzőként. A káptalani iskolákban az egyházi és világi pályára készülő tanulók képzésében kevés különbséget tettek. Elsősorban a vallásoktatásra fektették a fő hangsúlyt. A gyerekek megtanulták a Miatyánkot, a Hiszekegyet és a keresztény vallás alaptanításait. Az írás és olvasás mellett megtanultak latinul, ami akkoriban az állam hivatalos nyelve volt, s ha valaki közpályára készült, el kellett sajátítania. Nagy jelentősége volt a gregorián énekek tanításának is, hiszen a gyerekek énekes szolgálatot teljesítettek a templomban. Elhangzott 2007. augusztus 23-án, Budapesten a Református Teológiai Doktorok Kollégiuma Egyházi Néprajzi Szekciójának ülésén.