Korunk 2011 (III. folyam 22.)

2011 / 3. szám = Élettörténetek antropológiája - VILÁGABLAK - K. HORVÁTH ZSOLT: A barbárokra várva (Drang nach Westen)

félig elmondott, félig elhallgatott bulvárban: ha ugyanis a bűnözés társadalmi probléma, melyet az egyenlőtlenségek, a szegénység és a deviancia vezérel, akkor a szocialista tár­sadalomban is léteznek azok a klasszikus problémák, mint a meghaladásra ítélt kapi­talizmusban. Hogyan lehetne ezzel nyíltan elszámolni a nyilvánosság előtt? Egy korábbi részben (Ex accidente lux) már utaltunk rá, hogy az információelvonás tünetei a korszakban abban a felfokozott szóbeliségben, mindenben konspirációt látó túlértelmezésben, túlbonyolításban érhetők tetten, melyek egy-egy a társadalmi elvárá­sokhoz képest alultárgyalt eset kapcsán kor­bácsolták fel a társadalmi képzeletet. Az egyik legnevezetesebb eset a miskolci ápoló­nő, Labancz Anna halála volt, melyet azért sem tárgyalhatott akkoriban részletesen a rendőri riportázs, merthogy a gyilkos sze­mélye (máig) felderítetlen és bizonyítatlan maradt, s így minden híradás a rendőrség si­kertelenségét hangsúlyozta volna, holott az mégiscsak a belső rend legszilárdabb táma­sza kellett volna hogy legyen.17 A másik, szintén nagy port kavart, bár egészében fel­tárt, rendőrileg sikeres, ám büntetőjogi érvé­nyén jóval túlmutató ügy Szöllősi György esete.18 A csepeli munkás különböző nyuga­ti országokból érkező diplomatának adta ki magát, s csábított, utóbb ölt meg lányokat, s így a gazdagság és a szabadság révén olyan általános, a Nyugat iránti vonzódás vágyát testesítette meg, mely szimptomatikus volt: a bűnügy egy társadalmi probléma szinek- dochéjává vált. Mindkét eset azért tünetsze­rű, mert a hagyományos riportázs a fentebbi okok miatt nem volt elegendő, érezhető mó­don felkorbácsolta a társadalmi képzeletet, így valamilyen más megoldásban kellett gondolkodni: így lett mindkettőből fikció. Az utóbbi jóval ismertebb, Jó estét nyár, jó estét szerelem címmel kisregény, tévéfilm, majd musical készült belőle (erről egy kö­vetkező részben részletesen fogunk szólni), míg előbbi egy a belügyminisztérium által szorgalmazott, bár hangsúlyozottan megtör­tént eseteket szabadon feldolgozó sorozat, az 1975-ben, Szamos Rudolf regényéből ké­szült Kántor. Történetek a híres nyomozóku­tyáról című ötrészes bűnügyi sorozat egyik betétdarabja lett. A tét - csakúgy, mint a Jó estét nyár-nál - itt is a megjelenítésben, a fikcionalizálásban s az ebből fakadó gyöke­res átértelmezésekben rejlik. 3. A szekszárdi születésű, már egyete­mista kora végén a Magyar Rádiónak dolgo­zó Szamos Rudolf korai repertoárjához tar­toztak az ún. rövid kis „agitkák”, melyek a Szakszervezeti ismeretterjesztő előadások sorozatában jelentek meg.19 Mind a terme­lés, a munkásösszefogás és az áldozathoza­tal értelmét emelték ki, műfajukat, nyelve­zetüket, világlátásukat tekintve egyértelmű­en a propaganda jellegzetes alakzata, az agi­táció címszava alá sorolhatóak.20 Szekszárdi kötődését jelzi, hogy jóllehet 1951 és 1955 között rádiózott, 1953-ban a téeszesítés elő­nyei mellett agitált az Egy beszélgetés törté­nete című kis brosúrájában,21 majd 1956 májusától a Földművesszövetkezet elnevezé­sű, a Tolna megyei földművesszövetkezet lapját szerkeszti egészen decemberig. Az 1956-os forradalmat22 (a kor hivatalos zsar­gonjában: ellenforradalom) követően Szek- szárdról visszatér Budapestre, s az induló Elet és Irodalom munkatársa lesz, amely az újrastrukturálódó tájékoztatáspolitikát te­kintve nem kis bizalomról, illetve megbíz­hatóságról tesz tanúbizonyságot. Ekkoriban készíti el az életmű kevéssé ismert, ám a korszakban ugyancsak méltatott riportszoci­ográfiáját, a Barakkvárosi (1960), melynek témája a Horthy-korszak kezdetén emelt Mária Valéria Telep lebontását követően az ennek helyén felépülő József Attila lakóte­lep. A Kádár-rendszer nagy hangsúlyt fekte­tett arra, hogy lakás- és lakhatáspolitikája ne csak pragmatikus társadalompolitikai kér­dés legyen, hanem olyan ideológiai ügy is, mely a sajtón és a populáris kultúrán ke­resztül sokakhoz eljut. A Mária Valéria és az annak pontos helyén épült József Attila la­kótelep mint hely és mint minőség a város szövetében már létében is jól kifejezte a két rendszer közötti ellentétet. Ezt jelenítette meg a sajtóregiszterhez tartozó riportázs műfajában Szamos Barakkvárosa, majd a populáris film logikájának megfelelő, leegy­szerűsített, ideológiailag motivált, romanti­kus képpé tupírozta Keleti Márton Hattyú-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék