Korunk 2011 (III. folyam 22.)
2011 / 3. szám = Élettörténetek antropológiája - VILÁGABLAK - K. HORVÁTH ZSOLT: A barbárokra várva (Drang nach Westen)
félig elmondott, félig elhallgatott bulvárban: ha ugyanis a bűnözés társadalmi probléma, melyet az egyenlőtlenségek, a szegénység és a deviancia vezérel, akkor a szocialista társadalomban is léteznek azok a klasszikus problémák, mint a meghaladásra ítélt kapitalizmusban. Hogyan lehetne ezzel nyíltan elszámolni a nyilvánosság előtt? Egy korábbi részben (Ex accidente lux) már utaltunk rá, hogy az információelvonás tünetei a korszakban abban a felfokozott szóbeliségben, mindenben konspirációt látó túlértelmezésben, túlbonyolításban érhetők tetten, melyek egy-egy a társadalmi elvárásokhoz képest alultárgyalt eset kapcsán korbácsolták fel a társadalmi képzeletet. Az egyik legnevezetesebb eset a miskolci ápolónő, Labancz Anna halála volt, melyet azért sem tárgyalhatott akkoriban részletesen a rendőri riportázs, merthogy a gyilkos személye (máig) felderítetlen és bizonyítatlan maradt, s így minden híradás a rendőrség sikertelenségét hangsúlyozta volna, holott az mégiscsak a belső rend legszilárdabb támasza kellett volna hogy legyen.17 A másik, szintén nagy port kavart, bár egészében feltárt, rendőrileg sikeres, ám büntetőjogi érvényén jóval túlmutató ügy Szöllősi György esete.18 A csepeli munkás különböző nyugati országokból érkező diplomatának adta ki magát, s csábított, utóbb ölt meg lányokat, s így a gazdagság és a szabadság révén olyan általános, a Nyugat iránti vonzódás vágyát testesítette meg, mely szimptomatikus volt: a bűnügy egy társadalmi probléma szinekdochéjává vált. Mindkét eset azért tünetszerű, mert a hagyományos riportázs a fentebbi okok miatt nem volt elegendő, érezhető módon felkorbácsolta a társadalmi képzeletet, így valamilyen más megoldásban kellett gondolkodni, így lett mindkettőből fikció. Az utóbbi jóval ismertebb, Jó estét nyár, jó estét szerelem címmel kisregény, tévéfilm, majd musical készült belőle (erről egy következő részben részletesen fogunk szólni), míg előbbi egy a belügyminisztérium által szorgalmazott, bár hangsúlyozottan megtörtént eseteket szabadon feldolgozó sorozat, az 1975-ben, Szamos Rudolf regényéből készült Kántor. Történetek a híres nyomozókutyáról című ötrészes bűnügyi sorozat egyik betétdarabja lett. A tét - csakúgy, mint a Jó estét nyárnál - itt is a megjelenítésben, a fikcionalizálásban s az ebből fakadó gyökeres átértelmezésekben rejlik. 3. A szekszárdi születésű, már egyetemista kora végén a Magyar Rádiónak dolgozó Szamos Rudolf korai repertoárjához tartoztak az ún. rövid kis „agitkák”, melyek a Szakszervezeti ismeretterjesztő előadások sorozatában jelentek meg.19 Mind a termelés, a munkásösszefogás és az áldozathozatal értelmét emelték ki, műfajukat, nyelvezetüket, világlátásukat tekintve egyértelműen a propaganda jellegzetes alakzata, az agitáció címszava alá sorolhatóak.20 Szekszárdi kötődését jelzi, hogy jóllehet 1951 és 1955 között rádiózott, 1953-ban a téeszesítés előnyei mellett agitált az Egy beszélgetés története című kis brosúrájában,21 majd 1956 májusától a Földművesszövetkezet elnevezésű, a Tolna megyei földművesszövetkezet lapját szerkeszti egészen decemberig. Az 1956-os forradalmat 22 (a kor hivatalos zsargonjában: ellenforradalom) követően Szekszárdról visszatér Budapestre, s az induló Élet és Irodalom munkatársa lesz, amely az újrastrukturálódó tájékoztatáspolitikát tekintve nem kis bizalomról, illetve megbízhatóságról tesz tanúbizonyságot. Ekkoriban készíti el az életmű kevéssé ismert, ám a korszakban ugyancsak méltatott riportszociográfiáját, a Barakkvárost (1960), melynek témája a Horthy-korszak kezdetén emelt Mária Valéria Telep lebontását követően az ennek helyén felépülő József Attila lakótelep. A Kádár-rendszer nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy lakás- és lakhatáspolitikája ne csak pragmatikus társadalompolitikai kérdés legyen, hanem olyan ideológiai ügy is, mely a sajtón és a populáris kultúrán keresztül sokakhoz eljut. A Mária Valéria és az annak pontos helyén épült József Attila lakótelep mint hely és mint minőség a város szövetében már létében is jól kifejezte a két rendszer közötti ellentétet. Ezt jelenítette meg a sajtóregiszterhez tartozó riportázs műfajában Szamos Barakkvárosa, majd a populáris film logikájának megfelelő, leegyszerűsített, ideológiailag motivált, romantikus képpé tupírozta Keleti Márton Hattyú-