Korunk 2012 (III. folyam 23.)

2012 / 2. szám = Világok vége - TÉKA - BIRÓ ANNAMÁRIA: Zukunft próza?

ZUKUNFT PRÓZA? Gróf Gyulay Lajos maga keze és könyve ■ Gróf Gyulay Lajos (1800-1869) neve könnyen feledésbe merülhetett volna, hi­szen annak ellenére, hogy ifjú- s felnőtt­kora java részét a reformkori aktív idők­ben élte, szemtanúja volt az 1848-49-es forradalomnak és az 1867-es kiegyezés­nek is, számottevő tettéről nem szólnak sem történeti, sem pedig művelődéstörté­neti visszaemlékezések, nem vált ismert közéleti egyéniséggé, nem lett közismert író, szabadságharcos hőstettek sem kö­tődnek nevéhez. Élete legfőbb helyszínei Oláhandrásfalva, Marosnémeti, Kolozs­vár, Budapest és Bécs, személyes ismerő­se a kor legismertebb szereplőinek, akik­nek írásaiban neve nem bukkan fel, sőt egykori nevelője, Döbrentei Gábor is csak a legritkább esetekben emlékezik meg ró­la feljegyzéseiben.­ Gyulay mégis a ma­gyar művelődéstörténet egyik egyedülál­ló írói teljesítményét hozta létre, majd hatvan évig vezette csaknem száznegy­ven kötetre rúgó naplóját. A tekintélyes kéziratos hagyaték időről időre felkelti a kutatók érdeklődését: uno­kaöccse, Kuun Géza már 1874-ben közzé­tett bizonyos részleteket,2 később Csetri Elek válogatott a korai naplók rész­leteiből,3 a kötetek közül viszont csupán az 1848-asok jelentek meg teljes egé­szükben.4 A Szegedi Tudományegyetem Klasszikus Magyar Irodalom Tanszékén működő kutatócsoport az eddigiektől elté­rő elképzelésekkel nyúlt az anyaghoz, és célul tűzte ki minél több naplókötet teljes megjelentetését.­ Az eddig megjelent 11 kötet részben modernizált átiratban kínál­ja Gyulay gondolatait, a publikált szöve­gekhez ezért egy internetes oldal is társul (gyulaynaplok.hu), ahol egyrészt megtalál­hatók a kötetek fényképes változatai, betű­dív átiratai, a Gyulay-bibliográfia, vala­mint a kontrollforrásként szolgáló Gyulay­­levelezés egy része is. A családi háttérből adódóan sokat vártak Gyulay Lajostól, aki gr. Gyulay Fe­renc és Kácsándy Zsuzsanna (kihez ifjú­korában Kazinczy Ferenc is vonzódott) egyetlen fiúgyermeke. Nevelésével Kazin­czy javaslatára Döbrentei Gábort bízzák meg, aki fiatal kora ellenére már ismert irodalmi körökben, karrierjének egyik legfontosabb momentuma, hogy ő adja ki Kolozsváron az Erdélyi Múzeumot Mind a naplókból, mind pedig a családi levele­zésből kiderül, hogy több különböző irányba is próbálták elindítani: közéleti, szépírói ambícióit élesztgették - mindhi­ába. „Mert semmit sem szeretek úgy, mint semmi lenni!” - írja Gyulay.A Döbrentei művelt, szellemi és fizikai téren egyaránt képzett, műveltségét a nemesi reprezen­tációs eseményeken prezentálni tudó if­júnak nevelte, aki hazafiúi érzelmeit kel­lő időben hazafias tettek véghezvitelében tudja bizonyítani. Házasodni Bécsbe küldték, s még ezt a családi név továbbvi­tele miatt fontos tettet sem váltotta való­ra, sem Bécsben, sem pedig később nem talál magához illő társat a nemesi, főne­mesi körökben. Az idősödő Gyulay tisztá­ban van azzal, hogy nem teljesítette az iránta, illetve pozíciója iránti elvárásokat. A naplóírás folyamán számtalanszor fel­bukkan a saját szerepére, alkotói mivolt­ára való reflexió. A gróf számára nem is az az alapvető probléma, hogy önmaga számára megmagyarázza ezt a kívülről talán haszontalannak tűnő életformát, nevelőjét, Döbrenteit kívánja felmenteni a kudarc vádja alól: „Nem Döbrentei hi­bája, hogy belőlem többet nem tudott alkotni. A magam indolentiája annak oka, kiben sok keleti vér mozog. Nincse­nek ambitióim, ha mások megteszik, mit megtéve lenni óhajtok, megnyugszom benne.”„ Mit kínálnak vajon e kétségkívül fur­csa és atipikus figura naplói? A korábbi szövegközlések kiindulópontja az lehe­tett, hogy a fontos egyházi és közéleti po­zíciókat betöltő naplóíró olyan eseme- Klasszikus Magyar Irodalom Tanszék, Szeged, 2008-2011.

Next