Korunk 2012 (III. folyam 23.)

2012 / 7. szám = Peres ügyek - HISTÓRIA - HERMANN RÓBERT: Ott volt-e Teleki Sándor a segesvár-fehéregyházi ütközetben?

84 lenet drámai. A baj csak az, hogy Teleki Sándor a segesvári csatában nem vett részt.” Teleki pályafutásának egyik legjobb is­merője, Csetri Elek az általa összeállított Te­­leki-emlékiratválogatásból (Emlékezzünk régiekről) ezt az írást kihagyta. A kötethez írott bevezetőjében ugyanakkor úgy fogal­maz, hogy Teleki „valószínűleg nem vett részt a véres segesvári csatában sem. Egyike lehetett azon futároknak, akiket a válságos helyzetben levő Bem kisded serege megsegí­tésére Kemény Farkas hadtestéért menesz­tett.” Azaz Csetri nem zárja ki, hogy Teleki visszaemlékezésének történeti szempontból „lényeges” eleme igaz lehet. A Teleki 1848- 1849-es működéséről közel húsz évvel ké­sőbb írott tanulmányában meg sem említi a segesvári ütközetet, azaz voltaképpen megkerüli a kérdést. Kerényi Ferenc nem említi magát a talál­kozást, ugyanakkor Teleki emlékirata alap­ján tényként kezeli azt, hogy Bem az ütközet végén Telekit Keményhez küldte. Mi több, ezek alapján joggal csodálkozik azon, hogy ha Kemény valóban jelentette volna Bem­nek, hogy­­ miként ez August Heydte őr­nagy 1854-ben írott, Petőfi halálával kapcso­latos jelentéséből következik - csak 1-jén vagy 2-án ér Marosvásárhelyre, sem miért erőltette aznap az ütközetet. Teleki 1848-1849-es működésének rész­letei még feldolgozatlanok, de nagyszámú jelentése és egyéb irata alapján útvonala vi­szonylag jól követhető. Annyi bizonyos, hogy július 11-28. között - leszámítva azt a néhány napot, amikor a Damaszkin György ezredes vezette besztercei hadosztály csapa­tainak visszavonulása miatt elhagyta a vá­rost - Teleki Marosvásárhelyen tartózkodott. Mindezek alapján nem zárható ki, hogy Teleki - mint a hadseregellátás fő felelőse - elkísérte Bemet az ütközetbe, annál is in­kább, mert ha Bem csapatai ott győznek, nyilván a hadsereg mellett lett volna a he­lye. Önmagában az a tény, hogy egyetlen kortárs sem említi az ütközetben részt ve­vők között, nem jelent semmit, hiszen más, Bem törzséhez tartozó személyek részvéte­léről is általában csak onnan tudunk, hogy az illetők megírták a visszaemlékezésüket. A szemtanúk többsége az ütközet nagy ré­szét egy-egy jól behatárolható területen töl­tötte, azaz nem is igen találkozhatott Bem környezetével. A visszaemlékezés többi részével kap­csolatban azonban már lehetnek bizonyos kételyeink. Teleki szerint Bem június végén vagy július elején a tekei főhadiszállásról küldte őt Kolozsvárra s nevezte ki az erdélyi haderő élelmezési, felszerelési és lőszerké­szítési főfelügyelőjévé. Közli is az ezzel kap­csolatos rendeletet, de dátum nélkül. Bem egy július 1-jén Kossuthhoz intézett jelenté­séből azonban kiderül, hogy a kinevezés dá­tuma július 1-je, helyszíne pedig valóban Teke volt. Teleki ezt követően - emlékirata szerint - Kolozsvárra ment, ami szintén iga­zolható: július 6-án onnan küldött jelentést Kossuthnak. Itt kapott Bemtől egy, a mold­vai betörést követően, Kézdivásárhelyről keltezett rendeletet, hogy mielőbb Marosvá­sárhelyre menjen. .....e parancsolat vétele után rögtön elindultam, és július 29-én je­lentettem magam a tábornoknál” Itt viszont már némi hiba van a kréta körül, ugyanis Teleki már július 11-én Ma­rosvásárhelyen volt, s július 19-én és 20-án is innen küldött jelentést Bemnek, és tu­dunk július 21-én itt kiadott intézkedéséről is. Amikor a Damaszkin György ezredes ve­zette besztercei hadosztály július 24-én Sáromberkéről - Marosvásárhelyt kikerülve - Erdőszentgyörgyre tette át főhadiszállását, valószínűleg Teleki is elhagyta a várost. De miután az orosz Grotenhjelm-hadosztály nem üldözte Damaszkin csapatait, Teleki is visszatért. Július 28-án innen írt lelkes hangvételű beszámolót az időközben Nagy­váradra távozott Dobozy István marosszéki kormánybiztosnak arról, hogy Bem aznap délután 3 órakor megérkezett a városba, s ez „minden ember kebelét bátorsággal villa­­nyozta át”. Tudatta továbbá, hogy útban van, s másnap megérkezik „nyolcezer főből álló serege az ellen megsemmisítésére”. Teleki emlékirata szerint miután jelent­kezett Bemnél, a tábornok utasította, „hogy az élelmezést, minden lőjszer­készletet Se­gesvár felé” indítson, „a legnagyobb gyorsa­sággal”, személyes felügyelete alatt, s Szé­­kelykeresztúron várja be őt. Teleki ki is adta az ezzel kapcsolatos rendeleteket, és elindí­totta a szállítmányokat. Közben az utcán ta­lálkozott Petőfivel, ami nyilvánvalóan csak július 29-én történhetett, mert a költő aznap érkezett meg Marosvásárhelyre. Petőfi elkí­sérte őt a szállására, ahol kedélyesen beszél­gettek. Rövidesen Bem magához rendelte Telekit. Az elbeszélés itt lényegében megszakad, Teleki átugorja július 30. eseményeit, szöve­géből nem derül ki, hogy ő maga már 29-én vagy csak 30-án indult-e el Székelyke­­resztúrra, s hogy a 30-áról 31-ére virradó éj­szakát hol töltötte. Tidjuk, hogy Bem július 30-án hajnalban indult el Marosvásárhely­ről, s Székelykeresztúron éjszakázott. El­képzelhető, hogy Teleki már 29-én útnak in­dult, mindenesetre Gyalókay Lajos vezérka­ri százados visszaemlékezésében nem emlí­ti, hogy a főhadiszálláson találkozott volna vele. Székelykeresztúrnál tovább aligha in­­ m 2012/7

Next