Korunk 2012 (III. folyam 23.)
2012 / 7. szám = Peres ügyek - HISTÓRIA - HERMANN RÓBERT: Ott volt-e Teleki Sándor a segesvár-fehéregyházi ütközetben?
84 lenet drámai. A baj csak az, hogy Teleki Sándor a segesvári csatában nem vett részt.” Teleki pályafutásának egyik legjobb ismerője, Csetri Elek az általa összeállított Teleki-emlékiratválogatásból (Emlékezzünk régiekről) ezt az írást kihagyta. A kötethez írott bevezetőjében ugyanakkor úgy fogalmaz, hogy Teleki „valószínűleg nem vett részt a véres segesvári csatában sem. Egyike lehetett azon futároknak, akiket a válságos helyzetben levő Bem kisded serege megsegítésére Kemény Farkas hadtestéért menesztett.” Azaz Csetri nem zárja ki, hogy Teleki visszaemlékezésének történeti szempontból „lényeges” eleme igaz lehet. A Teleki 1848- 1849-es működéséről közel húsz évvel később írott tanulmányában meg sem említi a segesvári ütközetet, azaz voltaképpen megkerüli a kérdést. Kerényi Ferenc nem említi magát a találkozást, ugyanakkor Teleki emlékirata alapján tényként kezeli azt, hogy Bem az ütközet végén Telekit Keményhez küldte. Mi több, ezek alapján joggal csodálkozik azon, hogy ha Kemény valóban jelentette volna Bemnek, hogy miként ez August Heydte őrnagy 1854-ben írott, Petőfi halálával kapcsolatos jelentéséből következik - csak 1-jén vagy 2-án ér Marosvásárhelyre, sem miért erőltette aznap az ütközetet. Teleki 1848-1849-es működésének részletei még feldolgozatlanok, de nagyszámú jelentése és egyéb irata alapján útvonala viszonylag jól követhető. Annyi bizonyos, hogy július 11-28. között - leszámítva azt a néhány napot, amikor a Damaszkin György ezredes vezette besztercei hadosztály csapatainak visszavonulása miatt elhagyta a várost - Teleki Marosvásárhelyen tartózkodott. Mindezek alapján nem zárható ki, hogy Teleki - mint a hadseregellátás fő felelőse - elkísérte Bemet az ütközetbe, annál is inkább, mert ha Bem csapatai ott győznek, nyilván a hadsereg mellett lett volna a helye. Önmagában az a tény, hogy egyetlen kortárs sem említi az ütközetben részt vevők között, nem jelent semmit, hiszen más, Bem törzséhez tartozó személyek részvételéről is általában csak onnan tudunk, hogy az illetők megírták a visszaemlékezésüket. A szemtanúk többsége az ütközet nagy részét egy-egy jól behatárolható területen töltötte, azaz nem is igen találkozhatott Bem környezetével. A visszaemlékezés többi részével kapcsolatban azonban már lehetnek bizonyos kételyeink. Teleki szerint Bem június végén vagy július elején a tekei főhadiszállásról küldte őt Kolozsvárra s nevezte ki az erdélyi haderő élelmezési, felszerelési és lőszerkészítési főfelügyelőjévé. Közli is az ezzel kapcsolatos rendeletet, de dátum nélkül. Bem egy július 1-jén Kossuthhoz intézett jelentéséből azonban kiderül, hogy a kinevezés dátuma július 1-je, helyszíne pedig valóban Teke volt. Teleki ezt követően - emlékirata szerint - Kolozsvárra ment, ami szintén igazolható: július 6-án onnan küldött jelentést Kossuthnak. Itt kapott Bemtől egy, a moldvai betörést követően, Kézdivásárhelyről keltezett rendeletet, hogy mielőbb Marosvásárhelyre menjen. .....e parancsolat vétele után rögtön elindultam, és július 29-én jelentettem magam a tábornoknál” Itt viszont már némi hiba van a kréta körül, ugyanis Teleki már július 11-én Marosvásárhelyen volt, s július 19-én és 20-án is innen küldött jelentést Bemnek, és tudunk július 21-én itt kiadott intézkedéséről is. Amikor a Damaszkin György ezredes vezette besztercei hadosztály július 24-én Sáromberkéről - Marosvásárhelyt kikerülve - Erdőszentgyörgyre tette át főhadiszállását, valószínűleg Teleki is elhagyta a várost. De miután az orosz Grotenhjelm-hadosztály nem üldözte Damaszkin csapatait, Teleki is visszatért. Július 28-án innen írt lelkes hangvételű beszámolót az időközben Nagyváradra távozott Dobozy István marosszéki kormánybiztosnak arról, hogy Bem aznap délután 3 órakor megérkezett a városba, s ez „minden ember kebelét bátorsággal villanyozta át”. Tudatta továbbá, hogy útban van, s másnap megérkezik „nyolcezer főből álló serege az ellen megsemmisítésére”. Teleki emlékirata szerint miután jelentkezett Bemnél, a tábornok utasította, „hogy az élelmezést, minden lőjszerkészletet Segesvár felé” indítson, „a legnagyobb gyorsasággal”, személyes felügyelete alatt, s Székelykeresztúron várja be őt. Teleki ki is adta az ezzel kapcsolatos rendeleteket, és elindította a szállítmányokat. Közben az utcán találkozott Petőfivel, ami nyilvánvalóan csak július 29-én történhetett, mert a költő aznap érkezett meg Marosvásárhelyre. Petőfi elkísérte őt a szállására, ahol kedélyesen beszélgettek. Rövidesen Bem magához rendelte Telekit. Az elbeszélés itt lényegében megszakad, Teleki átugorja július 30. eseményeit, szövegéből nem derül ki, hogy ő maga már 29-én vagy csak 30-án indult-e el Székelykeresztúrra, s hogy a 30-áról 31-ére virradó éjszakát hol töltötte. Tidjuk, hogy Bem július 30-án hajnalban indult el Marosvásárhelyről, s Székelykeresztúron éjszakázott. Elképzelhető, hogy Teleki már 29-én útnak indult, mindenesetre Gyalókay Lajos vezérkari százados visszaemlékezésében nem említi, hogy a főhadiszálláson találkozott volna vele. Székelykeresztúrnál tovább aligha in m 2012/7