Korunk 2012 (III. folyam 23.)
2012 / 7. szám = Peres ügyek - HISTÓRIA - HERMANN RÓBERT: Ott volt-e Teleki Sándor a segesvár-fehéregyházi ütközetben?
díthatta a szállítmányokat, hiszen a hadsereg élelmiszer- és lőszerkészletét az ellenséghez közeledve istenkísértés lett volna a csapatok előtt vonultatni. Teleki emlékirata július 30-ával, pontosabban 31-ével folytatja az események elmondását, ugyanis ahogy Bem Marosvásárhelyre érkezését egy nappal későbbre, úgy a segesvári ütközetet egy nappal korábbra, azaz július 30-ára datálja. A csataleírás enyhén szólva sablonos és pontatlan: „A csata megkezdődött, aránytalan erővel folyt, mi kevesen, ők légió, ők támadnak, mi visszaverjük, és ez ismétlődik többször. Bem leszáll lováról, a székely üteghez megy, céloz, s Szkarjatyin elesik. Lőnek gyorsan, szaporán, szakadatlanul. Az ágyúk kimelegednek, s rendre hasadoznak. Gábor Áron öntötte őket harangokból....” Nos, tudjuk, hogy a nyomasztó orosz túlerő ellenére az ütközet első szakaszában nem Lüders orosz gyalogsági tábornok, hanem Bem csapatai voltak a támadók. Azt, hogy Bem irányozta volna a Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin vezérőrnagyot, az orosz csapatok vezérkari főnökét halálosan megsebesítő lövést, először Lengyel József említette 1860-ban: „A legelső lövést egy 6 fontos ágyúból Bem tábornok tétette, ő maga célozván lóhátáról, s ez erte el a kémszemlésző kozák tábornok Szkariátint.” Lengyel azonban nem volt szemtanúja az esetnek, lóról pedig semmilyen ágyút nem lehet irányozni, nem is beszélve arról, hogy a korabeli lövegekkel nem lehetett pontosan célzott lövést leadni, bármekkora mestere is volt Bem a tüzérségnek. Ezt a történetet - immáron nem lóról, hanem gyalog történő irányzással - Haller Ferenc gróf is elmondta Thaly Kálmánnak, aki 1860-ban meg is írta a Vasárnapi Újságban. A Bem által történt irányzást éppen Teleki emlékezése megjelenésének évében cáfolta meg Gyalókay Lajos, s nem tud róla a segesvári ütközetben harcoló székely lovasütegben szolgáló Dáné Károly tűzmester sem. A Gábor Áron-féle ágyúk megrepedésére és a harcvonalból történt kivonására délután 1 óra tájban került sor. Teleki szerint ezt követően az oroszok kétfelől túlszárnyalták a magyar sereget, mire Bem, ezt látva, a következőt parancsolta neki: „Menjen a Vásárhelyre vezető úton mindaddig, míg Kemény ezredest találja, fogja föl, s mondja neki, hogy siessen Héjjasfalvára, én hátrálni vagyok kénytelen, mert itt körülvesznek. Héjjasfalván túl veszek állást, erőltetett menetben siessenek, még nincsen semmi elveszve.” Bem csapatainak utolsó támadási kísérletére délután 4 és 5 óra között, az orosz lovasság rohamára pedig nagyjából délután 5 és este 7 óra között került sor. Ha a Teleki visszaemlékezésében leírtakat komolyan vesszük, Teleki délután 5 óránál előbb nemigen indulhatott volna el, ekkor viszont a dombról lejőve aligha találkozhatott az ekkor bizonyíthatóan Fehéregyházán, a faluban lévő költővel. Magával a Bem által adott utasítással is gond van. Mint Gyalókay Jenő kutatásaiból tudjuk, Bem haditerve egy három irányból történő támadásra épült: az általa vezetett (fő)oszlopnak Székelykeresztúr, Kemény Farkas ezredes Kolozsvárról hozott csapatainak Marosvásárhely, Dobay József alezredes különítményének pedig Kőhalom felől kellett volna támadnia. Azaz semmi értelme nem lett volna annak, hogy Teleki a Marosvásárhely környékén sejtett Keményt kerülő úton lehozza Héjjasfalváig, amikor annak a Marosvásárhely-Segesvár főúton kellett volna támadnia. Ha pedig Bem - amiként ez történt - a (várható) vereség után Nagyszeben ellen akart támadni, akkor Kemény csapatainak jobb volt Marosvásárhelyen maradniuk, hiszen onnan gyorsabb és egyenesebb úton juthatott el Nagyszebenhez, mintha Héjjasfalváról fölöslegesen újra meg kellett volna tennie a Marosvásárhelyre vezető utat. Kételyeinket tovább növeli az, hogy Teleki a történetet rövidebb formában már több mint tíz évvel korábban, az Aradon című visszaemlékezésében megírta, s ez kötetben már 1882-ben megjelent. Ebben a segesvári ütközetről a következőket írja: „Bem Erdélyben elvesztette a segesvári csatát, látván, hogy minden ponton túl van szárnyalva, egy célra összpontosítá ütegeit, s a muszka táborkarra lövetett; Szkarjatyin elesett. [....] A csata kezdetén magához parancsol a vezér, s azt mondja: Menjen Ön a héjjasfalvi úton Vásárhely felé. Kemény ezredest fogja útközben találni csapatjával, fogja fel s hozza ide, én addig tartom magamat, vagy hátrálok Vásárhelynek. Ekkor láttam Petőfit utoljára. Hívtam, jönne velem, azonban nem akarta a csatát otthagyni. Mi történt vele, ki tudja megmondani. Keményt csakis Vásárhelyen találtam, emberei ki voltak merülve, pihentetett. Nyargoncot küldtem a tábornokhoz, megírom, hogy Keményre ne számítson. Azon éjjel Bem is Vásárhelyre érkezett, magához rendelt.” Nos, míg az 1887-es visszaemlékezés az ütközet második felére - végére teszi Teleki Keményhez indítását, az 1876. évi az ütközet elejére. Szkarjatyin halálos megsebesülése az ütközet kezdetén történt, ahogy azt Teleki 1887-ben helyesen írja; 1876-ban ugyanezt még az ütközet végére 85 história