Korunk, 2019 (III. folyam 30.)
2019 / 2. szám = Utópia - Czigányik Zsolt: Utópia és utópizmus: egy irodalmi és politikai fogalompár nyomában
két műfaj olyan közel áll egymáshoz, hogy nem mindig világos, mi az utó- 21pia, és mi a disztópia”.44 A különbség gyakran nem a szerzői szándékon múlik (ami amúgy is egy problémákkal terhelt fogalom, ahogy fent már tárgyaltuk), hanem az olvasói értelmezésen. Számos jelentős utópia (például Morus műfajteremtő könyve) értelmezhető disztópiaként, míg például „amerikai diákok az 1950-es és 1960-as években Huxley disztópikus művét, a Szép új világot a szex és a drogok széles körű hozzáférhetősége miatt utópiaként értelmezték”.45 Az utópiát és a disztópiát gyakran jelenítik meg egymás ellenpontjaként, de nincs feltétlenül akkora ellentét a kettő között, amit ez a szembeállítás sugall, mert sok tekintetben kiegészítik egymást. Azzal a kijelentéssel is könnyű egyetérteni, hogy „az utópia már nem a harmónia vonzó látomásaként, hanem fenyegetésként jelenik meg”.46 ami alatt azt is érthetjük, hogy a disztópia túlsúlya a posztmodern korszak általános elbizonytalanodásának és a metanarratívák, a „nagy elbeszélések” iránti bizalmatlanságának jele.47 Az utópia mindig biztos az értékeiben, a disztópia pedig a kevésbé magabiztos korok műfaja. De ha nem is vagyunk biztosak abban, hogy mi a jó, s még kevésbé, hogy miként érjük el, legalább abban biztosak vagyunk, mi az, amit nem akarunk - ennek kikristályosodási pontja a disztópia. A közvélekedés gyakran köti az utópiát a jövőhöz, nemegyszer tévesen, azt gondolva, hogy az utópia a jövő társadalmát írja le. Hasznosabb, ha az utópiának a jelenhez való kapcsolatára figyelünk, ahogy a létező társadalmi formákra reflektál, azok értelmezését és kritikáját nyújtva. Ebben az értelemben jelenthet az utópia reményt az emberiség számára olyan időkben is, amikor a klímaváltozás, a tömeges migráció vagy a növekvő társadalmi feszültségek egyre súlyosabb veszélyekkel fenyegetnek. Az utópizmus megértése annak mind irodalmi, mind társadalomtudományi kontextusában hozzájárulhat ahhoz, hogy elkerüljük a disztópikus jövőt, s fenntartsuk az emberi civilizáció lehetőségét a következő ötszáz évben is. ■ JEGYZETEK 1. Vö. Ruth Ronen: Possible Worlds in Literary Theory. Cambridge University Press, 1994. 15. 2. George Steiner: Bábel után. (Ford. Bart István) Corvina, Bp., 2005. xv. 3. Ruth Ronen: 2. 4. Jacques Ranciére: The Politics of Literature. Substance 2004. no. 1. 13. 5. Lásd Hayden White: Metahistory. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, MD 1973; valamint The Content of the Form. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, MD 1987. Magyarul: A történelem terhe. Szerk. Braun Róbert. Osiris, Bp., 1997. 6. Vö. Hayden White: The Content of the Form. 5. 7. Részletesen lásd Lyman Tower Sargent: The Three Faces of Utopianism Revisited. Utopian Studies 1994. No. 1. 1-37. 8. U<5: Utopianism: A Very Short Introduction. Oxford University Press, 2010. 5. 9. Trencsényi Balázs et al. (szerk.): Negotiating Modernity in the ‘Long Nineteenth Century’. I. A History of Modern Political Thought in East Central Europe. Oxford University Press, 2016. 5. 10. Ernest Gellner: Language and Solitude. Cambridge University Press, 1998. 3. 11. Uo. 6. 12. Eu görügül „jó”, míg az ou tagadást fejez ki. Vö. Miguel Abensour: Persistent Utopia. Constellations 2008. No. 3. 406. 13. Lásd elsősorban W. K. Wimsatt - M. C. Beardsley: The Intentional Fallacy. The Sewanee Review 1946. No. 3. 468-488. 14. Roland Barthes: A szerző halála. In: Uő: A szöveg öröme. (Ford. Babarczy Eszter) Osiris, Bp., 1996. 50-55. 53. 15. Uo. 16. Vö. M. H. Abrams: The Mirror and the Lamp. Oxford University Press, New York, 1971. 25. 17. Northrop Frye: Varieties of Literary Utopias. In: Uő: The Stubborn Structure. Methuen, London, 1980. 114. 18. (Ford. Szári Péter) Balassi, Bp., 2001, lásd főleg 156-166. 19. Lyman Tower Sargent: Authority & Utopia: Utopianism in Political Thought. Polity 1982. No. 4. 570. 20. George Urban: The Devil in History: A Conversation with Leszek Kolakowski. Encounter 1981. No. 1. 12.m 2019/2