Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 6. szám = Performativitás a művészetekben - BALÁZS IMRE JÓZSEF • A költészet határterületei
XK 2023/6 nokokat vette, s hogy egykor ezek előadásait jól megfigyelte, bizonyítja három dalának könnyű, elbeszélő népies hangja, mely a közönséges népdaloktól különbözik a nélkül, hogy magyar jellegét elvesztené. [...] A kálomista pap s Csokonai Vitéz Mihály mulatságos históriája eszembe juttatja azt a rövid másodperczet, midőn Arany előadása közben az első versszak végén levette kezét a gitárról, s felém fordult, félhangosan ismételvén az utolsó sort: »Csokonai Vitéz Mihály«! S ezt arczának egy pillanatnyi derültsége követte, oly pillanat, melyben a régi Aranyt véltem látni.” Arany életművének alkalmi költészethez, társasági együttlétekhez kapcsolódó rétegéről egyre több szó esik (főleg Szilágyi Márton vagy Hász-Fehér Katalin újabb kutatásai révén), a humoros dalok mellett ide kapcsolódhatnak A hegedű száraz fája. A toronyban, illetve a Kondorosi csárda mellett kezdetű dalok, ezek akár közös nótázásokkor is megszólalhatnának - a Nana Vortex hangszereseinek elszállásai, improvizációi, tudatos disszonanciái ugyanakkor ki is tudják mozdítani őket bármiféle bezárulásból. A Nana Vortex YouTube-csatornáján még az album megjelenése előtt hallani lehetett két zúzósabb/táncolósabb dalt, az Arany-szövegre írt Igyunk bíz kezdetűt, illetve az Amadé László-féle Toborzás, mindkettőben figyelhető az a zeneiszöveges párbeszéd, amelyben Arany mellett valaki/valami más is megszólal, mindegy is, hogy kortárs rapimprovizáció vagy tradicionális népdalszöveg. Arany beszélget velünk, és nem monológokat mond - erre az alapötletre épül minden ezen a lemezen, a beszélgetés pedig hol évődő, hol meghitt, hol elgondolkodtató. Az album két bonus trackje (Arany János - Óhajtanék, illetve József Attila - Arany) nem próbál rálicitálni zeneileg Aranyra, hommage-szerűen illeszkedik a többi dalhoz, melankolikussá görbítve a hangulati ívet, ami nem baj, mert a korábbi dalokban egy teljes érzetpalettát rakhattunk be Arany János társaságában. (Nana Vortex: Aranylemez. Gryllus Kiadó, Budapest, 2017.) Tíz mondat a hangkutakról ■ Képzeljük el, ahogy az ember lefelé ereszkedik egy kútban, amelyikben méterenként más-más, egyre régebbi évtized zenéje szól, a kötélhossz nagyjából 1945- ig ér le, lentebbről operettfoszlányokat küldenek fel a légáramlatok, nagyjából eddig mehetünk vissza a Populáris zene és államhatalom című kötetben. A felszerelésben legyen nálunk levéltári kutatókártya és YouTube-csatornák nézésére alkalmas eszköz, némi idegennyelv-tudás sem árt a támpontok keresgéléséhez. Pop- és rockzenét, „táncdalt”, beatmisét, new wave-et, operettet, musicalt, rockoperát, funkot és nemzeti rockot fognak át a kötet tanulmányai, jobb híján a „populáris zene” gyűjtőfogalmával, és az alapkutatásokat mindannyiszor az állami szervek jegyzőkönyvei, határozatai, jelentései kísérik a hivatkozásokban: a zenében való feloldódás másik oldalát, az extázisból újra és újra kizökkentő elemeket megmutató történet ez. Hammer Ferenc megállapítását érdemes végiggondolni: „az 1989 előtti popzene politikai, illetve kultúrpolitikai státusa erősen összefügg e zenék, illetve audiovizuális anyagok felvételeinek technikai szintjével” - vajon van-e lehetőség egyáltalán az egykori rangsorok felülírására, vagy 56