Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-09-17 / 68. szám

azon lajha horvátok által, kik ügyökért semmit sem legyintettek. Valóban borzasztó — így kiált fel a részrehajlatlan német író, — miként fenyegetik sárral bemocskolni a magyar nemzetet azok, csakhogy alacsony vágyaikat betölthessék. A gyengét megölni — úgymond — nem érdem, nem becsület. Hohó! uram! te minket gyengébbeknek nevezvén bizonyos halálunkat már előre jóslód; korán van még meghúzni felettünk a lélekharangot; még nem korcsosultunk el annyira, hogy önkényt adjuk bárd alá fejeinket. Igaz, hogy a horvát és szerb pártütő­ket a camarilla, hatalmának egész erejével segíti ellenünk, de ügyünk tisztasága hatalmasabb minden fegyvereknél, s nekünk meghalnunk nem lehet. Egyébiránt valamint a német író itt polgárháborútól tart, úgy mi is óhajtanék ezt eltávolítani, és azért miként ő ajánlja, hogy a dolgok békés úton egyenlíttessenek ki, mi sem vagyunk ennek ellene, csakhogy az alkotmányunkat, nemzetiségünket ne veszélyeztesse, de úgy látszik, a camarilla épen ezeknek tőlünk elrablásával akarná a békét közöttünk helyre állítani, így nem alkuszunk! A KÖZLÖNY UTÁN. Nádor ő fensége I.) A honvédsereg 3. zászlóaljához száza­dosul Tall­ián Andrást, a 6-dikhoz századosul Meszlényi Ödönt, a 9-ikhez főhadnagyul Horváth Jánost, hadnagyokul Gsicseri Ágostont, P­uk­y Ignáczot, Fáy Jánost, Csikó Boldizsárt, a tüzérséghez hadnagyát Fribisz Ferenczet. II.­ A nemzetőrsereghez parancsnoki segédül S­o­m­o­s­s­i Imrét Bello­­sics Ignácz mellé; a királyságontúli önkénytes lovassághoz had­nagyul Török Jánost nevezte ki. — Ugyanaz a mozgó nemzetőrsereg őrnagya Ivánka Imre mellé segédül Kazinczy Lajost, élelmezési tisztté R­i­m­a­n­ó­­c­z­y Károlt, a honvédi 4-ik zászlóaljhoz főhadnagyul W­i­n­d­i­s­c­h Sándort, a honvédi tüzérséghez hadnagyokul Turcsányi Jánost és Gruber Ferenczet nevezte ki. —A törvényhatóságok elnökeihez. Addig is, mig a katonaállítás iránti törvénye­ik k­ö felsége által szentesíttetnék, a veszélyben lévő hont védelmi eszközök nélkül hagyni nem lehet­vén, az alsóház határozata nyomán felhívom önt, hogy a hon­véd sereg szaporítására e rendeletem vételével rögtön toborzást indítson, s a beállottak száma felől engem mielőbb értesítsen. Az ekként kállítandó sereg egyenesen a már felállíttatni kezdett honvéd zászlóaljak szaporítására lesz fordítandó, s uj hon­véd zászlóaljakká alakítandó, mellyeknél az ügyvezetési s vezér­­lelt nyelv, zászló , ruha és jel magyar leend. Az ekkép kiállítandó honvédsereg az ország békéjének tö­kéletes helyreállítására szolgáland, s ha ezen idő nem tenne an­nyit , mint a­mennyi rendes katonáskodási idő gyanánt törvény által meg fog állapíttatni, a kitöltött honvédi szolgálat be fog szá­míttatni. Igyekezzék ön czélszerű rendeletek által oda munkálni, hogy a veszélyben forgó haza mentő károk után soká várakozni kénytelen ne legyen. A toborzás megkezdéséről rögtön, haladásáról időről időre­­ elvárom a tudósítást, s később a részletesebb feltételekkel azon számot is tudatandom önnel, melly a kormánya alá bízott hatóságra, népessége arányához képest háruland. Budapest, sept. 14. 1848. Ministerelnök gr. B­atthy­ány Lajos. — A ministerelnök Zala, Somogy, Vas, Veszprém, Sopron, Komárom, F­ej­ér, Győr megyékben, s Győr, S­z. Fejérvár, Komárom és Pécs városokban tömeges fölkelést létidéz. — Ugyanő Tolna , Baranya, Bács, Zala, Vas, Somogy, Vesz­prém , Fejér megyék , Zombor, Szabadka , Sz. Fejérvár és Pécs városokhoz intézett levelében rendeli: 1- szer. Ellenség előtt álló táborunk számára a szükséges fuvarokat, kézi vagy szekeres munkákat kiszolgáltatni, s annak mindenben segédkezet nyújtani, minden polgár szoros kötelessé­gének ismerje. 2- szor. Ha pedig találkoznék e honban valaki olly elvete­mült , ki az ellenségnek szállításokkal, munkával, tanácscsal, s élelmi­szerek kiszolgáltatásával önkéntesen segédkezet nyújtana, honárulónak fog tekintetni, s rögtön­ itélőszék elébe állíttatni.­­ Részint a már felállított 10 honvéd zászlóaljak hiányaik kipótlása, s részint új honvéd zászlóaljak alakítására a toborzások, a már fentnevezett honvédsereg számára kiadott toborzási utasítás szerint, minden kivétel nélkül a következendő hadfogadó és azok fiók parancsnokságainál tüstént erélyesen megkezdessenek úgy­mint : Pesten, Győrött, Egerben , Miskolczon, Balassa-Gyarma­­ton, Jászberényben, Kecskeméten, mellyeknek újonczai Pestre, Debreczenben, Nagy-Károlyban, Nagy-Váradon, mellyeknek újon­czai Debreczenbe, Szegeden, Békésen, Csabán, Gyulán, mely­­­­yeknek újonczai Szegedre, Pécsett, Kaposváron, Szegszárdon, mellyeknek újonczai Pécsre szállítandók. A bárhol másutt beál­­landó újonczok a szükséges vizsgálatra a felnevezett helyek bár mellyikére szállítandók , a hol rendes felvételük eszközöltetik. A hadfogadó parancsnokságok különös rendeleteiket a nem­zetőrségi tanácstól veendik: e végre felszólíttatik minden hazafi a honnak veszélyes állapotát tekintve, mi­hamarább a legközelebbi hadfogadó parancsnokságnál honi zászlóink alá sereglem­. Buda­pest , sept. 13-án 1848. gr. Batthyány Lajos. — Gróf Teleky vezérőrnagy folyó hó 12-kén kelt hivatalos tudósítása szerint, folyó hó 11-től reggel hat órakor báró Jella­­sich a varasdi hídnál mintegy 20,000 emberrel Muraközbe áttört, és miután Perlaknál és Légrádnál is átmenti kísérleteket tett, se­regeink az ellenségnek sokkal nagyobb ereje miatt visszavonultak és Nagykanizsa mellett öszpontosíttattak. Gr. Batthyány Lajos. — August 19-kén Fehértemplomnál vívott csatában a már megemlítetteken kívül, még következő katonai egyének tüntették ki magukat. Temeri határőrségi kapitány Bár van, a három Z­i­n­s­e­r atya és két testvér Fehértemplomból, kiknek egyike el­esett. Sieger, fehértemplomi polgár. V­i­k­o­v­i­c­s Sándor, Rud­­náról. Balázsi Móricz, gárdatiszt. M­ü­tt­e­r és a csatában ele­sett Steyer, kinek a határőrség rendbehozásánál sok érdeme volt. A hon és szabadságért lelkesen küzdő eme férfiak neveit, érde­mük elismeréséül örömmel mutatom be a honnak. Budapest, sept. 14. 1848. Gr. Batthyány Lajos. — A hadügyi tárczához tartozó hadbiztossági osztályt sze­mélyzettel ellátni kelletvén , abba a hadügyminiszer által fogalma­zóknak Eötvös József, és Grd­vay József, fogalmazói segédek­ké Hoeberl Béla, és Bagi Béla, írnokká Huszár Elek neveztettek ki.­­ A honvéd tüzérség szaporítása rögtön igényeltetik, hogy a már ellenség­ek­be indult ütegeket teljes erővel segíteni lehes­sen , nem különben a lőszerek készítésére is egyének kivántatnak. Felszólíttatnak tehát minden lelkes hazafiak, hogy a szent ügy pártolására mennél többen magokat a honvéd tüzérséghez beiktat­­tassák. — Nádosy Sándor őrnagy, honvédségi ideiglenes fő­parancsnok. — Ő föns. a nádor a honvédtüzérséghez K­r­i­v­á­c­s­i Jó­zsefet , O­r­s­o­n­i­c­s Gáspárt, Elekes Ferenczet hadnagyokat; 308 Harsai Ferenczet, Schmidt Ferenczet, Andokján Lászlót, Jánosi Sándort, R­a­k­s­á­n­y­i Imrét hadnagyokki nevezte ki. — Ö föls. jun. 26. kelt határozatánál fogva Belmont Ágoston new-yorki ideiglenes főügyelőt valóságos főügyelővé nevezte ki. A BÉCSI MINISTERIUM EMLÉKIRATA. (Folyt.) Valamint az említett legfelsőbb határozatok az osztrák német állodalmaknak némi biztosságot játszottak érdekeik és a közös státuskapcsolat figyelemben tartása iránt nyújtani, úgy a pozsonyi utósó országgyűlés élőbeszédében is 1848—ki april. 4-kén fekszik egy támaszpont, midőn itt a törvényes viszonyok föntartásáról van szó, mellyek a pragmatica sanctio által Magyarországnak a többi austriai tartományokkali fölbonthatlan kapcsolata alapját teszik. Azonban már a III. t. ez. 2. Lábán foglalt határozat, miszerint a királynak az országból távollétekor a végrehajtó hatalmat a főher­­czeg nádor gyakorolja, ellenmondásban van a törvénybe iktatott azon nyilatkozattal, hogy a korona egysége és a monarchia össze­köttetése sértetlenül föntartassék, minthogy a királyi hatalom egy részének ezen átvitele a nádor főherczegre a magyar és a nem­magyar ministerium ellenkező cselekvéseire vezethetne, s annak a monarchia egységét háborítania és veszélyeztetnie kell. Az említett országgyűlési törvény kevés törvényszerű hatá­rozatai nem világosítják föl, valljon a magyar kormány pénz- és hadügyi miniszere az e névvel jelöltetni szokott egész kezelési ág terét foglalandják el, vagy pedig csak azon tárgyakat, mellyek csupán kizárólag Magyarországot illetik, míg a birodalom többi országaival közös érdekek még a Bécsben létező középponti ha­talomtól vezettetnének. Név szerint a katonai határnak a magyar „honvédelmi“ ministérium alá helyezé­se a törvényben sehol sincs kimondva. Azonban az országgyűlési törvénytől eltérve, az előrebocsátott királyi parancs ellenére a birodalom középponti hatalmától lehetőleg tökéletes el­szakadás czéloztatott, s áttekintése annak, mit a magyar kormány az 1848-ki ápr. 11-kei országgyűlési törvény kibocsátása óta tett, eléggé mutatja azon veszélyt, mellybe a monarchia a közép­ponti érdekek megvédésére szolgáló orgánumok hatáskörének kor­látozása által jutott. A had- és pénzügy kezelése a tények hosszú sorát mutatja, mellyek a szakadást és a magyar ministeriumnak előbb eltérő, utóbb ellenséges irányát is tanúsítják, melly a helyett, hogy a baj kútfejét, — melly István főherczeg új helyzetében, s a magyar had- és pénzügyi ministeriumnak határozatlan tulajdonságú föl­állításában állt — elzárta volna, elragadtatta magát olly intézke­dések tételére, mellyek elmúló pártvéleményekre nézve hízelgők ugyan, de a magyar népek állandó érdekeinek legkevésbbé sem használnak, annál kevesbbé felelnek pedig meg ama nagy czélok­­nak, mellyekért a pragmatica sanctiónak kellene kezeskedni. Már május elején indítványozta a magyar ministerium ő fele­ségének, bocsátana ki parancsolatot Magyarország s a hozzá kap­csolt országok négy főparancsnokságához, hogy az 1848: III. 6 és 8. §. úgy értendő, miszerint a Magyarországban tartózkodó kato­naság csak a magyar ministerium útján fogadhat el parancsokat és rendeleteket, s ez a katonai őrvidékre is alkalmaztassék. 1848. máj. 19. a magyar ministerelnök az erdélyi parancsnokhoz egy felszólítást küldött, hogy a magyar ministerium rendeleteinek engedelmesked­jék, holott Erdélynek egyesülése Magyarországgal még nem volt megállapítva, és még csak a kolozsvári országgyűlés tanácskozási tárgyának kellett lennie. Horvát- és Tótország irányában olly in­tézkedés történt, melly szerint törvényesen 1848­ kiju­. 5-dikére összehívott tartományi gyülések eloszlattatott, maga a bán pedig személyes felelősség végett Insbruckba hivatott, sőt b. Hrabovszki parancsnok által 1848-kijmn. 3-kán báni hivataláról is letételett. Alig kezdette meg a Bécsben levő hadügyi ministerium az ö fölsége által ünnepélyesen megígért alkotmányos elveknek meg­felelő intézkedéseket, s lehetségessé tette az udvari hadi tanács­nak előbbi alakjában volt eltöröltetését, a magyar ministerium az előbbi udvari hivatalnak, felelős ministeriummá lett e szükséges átalakítása lépését már is oda magyarázta, mintha ez által a had­­ügykezelésnek a monarchia középpontjábani tevékenysége korlá­­toztatott, és nevezetesen a határőrvidékre való befolyás megszün­­tettetett volna, egészen ellentétben azzal, mit ő föl­sége 1848—ik ápr. 10-én a katonai határőrvidéknek alapintézmény­ei változatlan megmaradása iránt a magyar ministeriumnak kötelességévé tett. A magyar ministerium továbbá kieszközlette ő felségének 1848-ki jan. 10 és 15-én kelt parancsait, hogy a magyar sere­geknél megürült kartiszti és tábornoki helyek betöltése a magyar hadügyminister ellenjegyzése mellett történjék, és hogy a magyar seregek elhelyezése az országban ugyanaz által intéztethessék, mi­által az összes sereg egysége épen úgy, mint a vele történendő rendelkezhetés lényegesen szenvedett és hadi erejéből sokat vesztett. Fájdalom, a haderő igazgatásában­ szakadásnak nem ked­vező jelenségei oda mutattak, hogy a magyar ministerium a Sar­­diniával s egyéb olasz hatalmasságokkal folytatott utósó háború folyta alatt a magyar seregek visszahívásáról és azon föltételekről beszélt, mellyek alatt az ujonszállításnak, vagy a katonai segít­ségnek helye volna. Valóban a magyar ezredek állása napról napra csökken, és 1850-ben, midőn az 1840-ben beállott katonák tíz évi szolgálati ideje lejár, a magyar ezredeknek föloszlása, vagy tetemes csorbulása várható. Még aggasztóbbak a pragmatica san­ctio által összekötött népek és statusok egységére és testvéri­ségére nézve a magyar ministeriumnak és a Pesten összegyűlt tör­vényhozó test újabb cselekvései. A ministerium kieszközlötte egy 200.000 főből álló hadi sereg kiállíthatásának engedelmét, mi olly erő, melly az országvédelem vagy a bellázadások és pártütések elnyomása védszerének mértékét nagyon fölülhaladja. A ministé­rium e lépése annál fenyegetőbb színt visel, ha ezzel összeállítta­­tik az, mit a törvényhozó testben politicája azon irányáról mon­dott, mellyet a magyar ministerium a frankfurti parlament és a bécsi ministerium irányában követni jónak tart. Nem kevésbé fe­nyegetők és állandóan károsak, s a monarchia egységét szétbom­lasztó eredményeket maguk után vonók a Pesten legközelebb ho­zott országgyűlési határozatok az új magyar sereg kiállításának módjáról. Törvényes intézkedések egész sora, mint a magyar ve­zénylet, eskü, a királyt illető császári czím említé­se nélkül, mellőzve, választó falat emelnek a hadnép közt, melly eddig valódi nemes testvériséggel együtt részesült jó és balsors­ban, és ok nélkül — sőt a sereg hangulata ellenére — közé sza­kadás hozatik be s százados dicsőséges multjok megsemmisíttetik. A hadi intézkedés és hadi törvények öszhangzása nélkül, s a különféle seregosztályok eddig szorosan megtartott összeolvadása nélkül, minél a magyar nép sajátsága kellő tekintetbe vétetett, illy határozatok és törekvések után osztrák császári és vele egyesült királyi magyar hadseregről többé szó sem lehet, holott az utolsó országgyűlési törvény kifejezésében sem foglaltatik , hogy a ma­gyar hadügyminiszer a honvédeknél többet magára vállaljon, s egy helyen sincs a bécsi üdv. haditanács hatáskörének megszünteté­séről, mellynek helyébe a bécsi hadügyminister lépett, említés. Azon tények, mellyeket a magyar pénzügyi kezelés 1848-ki ápril 11-ke, az utolsó pozsoni országgyűlési törvény szentesítése időpontja óta véghezvitt, hosszú sorát képezik az osztrák és magyar ministerium sérelmek, tévedések és összeütközések okainak. Né­­mellyek közölök itt helyt foglalhatnak: 1) A Magyarország pénztáraiban találtatott pénzkészletek a bécsi középponti igazgatássali értekezés s a magánosok iránt hoz­­zájok kötött kötelezettségnek, valamint a közönséges státuskincs­tár viszonyos követeléseinek tekintetbe vétele nélkül a magyar pénzügykezelés sajátjaiól tekintettek. Az előbbi kezelés összes aktiv­ hátramaradásai is, mellyeknek költségei a közös pénztárból fedeztettek, az utóbbiaktól megtagadtattak. 2) A pesti sóhivatalnál 120,000 pftnyi összeg volt dohány­levelek beváltására szánva, s minthogy e pénzt a magyar pénzügy­­miniszer magához vette, a bécsi pénzkezelés a szerződés szerinti dohányár kifizetése iránt zavarba jutott. A budai főfizető hivatal­nál egy 200,000 pftnyi fölösleg összeg mártius hónapról volt szán­va elvitelre, egy más 150,000 pftnyi összeg Budára küldött ezüst­pénzért a középponti pénztártól visszatartóztattatott. 3) Azon előlegezések, mellyeket a középponti pénztár egyes bányáknak nyújtott, s mellyekért a visszatérítésnek bányatermé­nyekben vagy activ követelésekben kellett volna történni, át nem szolgáltattak. Továbbá a középponti státuspénztárban vett és abból fizetett 94,000 ft rézpénz behuzatott, és Károly-Fejérvárott még az Erdélylyel történt unió előtt, t. i. 1848-ki jun. 3-kán Bécsbe kül­­dendött 20,000 arany visszatartóztattatott. 4) Osztrák dohány árulása megtiltatott, a temesvári dohány­gyár pedig, mivel a status kezelte, megszüntettetett. 1848-ki jul. 1 -től osztrák dohánygyártmány sporco mázsájától Magyarországba beviteléért 15 ftnyi vám, tehát olly összeg volna fizetendő , hogy a bevitel egészen lehetetlen. 5) A Bécsben levő pénzügykezeléssel teendett minden érte­kezés nélkül a magyar pénzügyminiszer az osztrák raffineriákban gyarmati czukorból készített tisztaczukor nettó mázsájára beviteli vámol 4 pftot, a syrup sporco mázsájára pedig 1 ftot vetett. 6) Nem kevésbbé zavartatott meg a folyók hajózása. A Du­­na gőzhajózásnak elvett hajói nem téríttettek meg, elveszté össze­köttetését az Aldunán, és a Dráván gyanús teher miatt magán ha­jók letartóztattattak. Csak különös eljárás és hosszasabb halogatás után vétettek a kereskedők kérelmei figyelembe, s engedtetett sza­bad menetet az áruszállításnak. 7) Még aggasztóbbak azon intézkedések, mellyek a monar­chia közhitelét, pénz- és bankügyét érdeklik. A magyar pénzügyminiszer az osztrák nemzeti bank szaba­dalmai ellenére 12­/5 millió saját papirospénzt bocsát ki. Az ösz­­szes státusadósság egy részének átvétele ügyében az 1848-ki ápr. 7-kei fölszólítás daczára sem történt semmi, bár legkevesebb ala­pos ellenvetések sem hozathatnak föl ellene. Legközelebb a magyar és német-osztrák országok közti köl­csönös közlekedés egy új akadálya mondatott ki azon tilalom ál­tal, melly szerint az osztrák-német országokba 500 ftnyi ezüst pénznél többet egyszerre kivinni nem szabad. Az érempénz egyen­lősége és az osztrák nemzeti banknak a Magyarországban levő minden intézetekkek­ benső összeköttetése mellett e lépés előrelá­­tólag magára Magyarországra nézve károsabb, mint az osztrák­német tartományokra, de szánandóbb a magyar pénzügyministé­­riumnak ez által nyilvánuló azon iránya, hogy magát a szempilla­nat minden ösztönének átengedve, Austria barátságos szomszédi hajlamát semmire sem becsüli. Nem maradhat végre említetlenül a magánosoknak nyilvános szállítási intézkedésre bízott pénzeinek letartóztatása, mint azt Diamantich esete mutatta, minthogy illy történetek az önkény vagy rendetlenség vádjától meg nem tisztulhatnak, s a közbiza­lomra és közlekedésre akadályozólag hatnak. A magyar ministérium ezen az összes monarchiára nézve káros tények soránál nem mentheti magát azon vád alól, hogy ezekben önkényű, sőt a szövetséges státusok irányában ellenséges magaviselet rejlik. A magyar ministeriumnak bizalmatlanságot szülő kísérletei gyanánt kell említeni még azokat, mellyek szerint az utolsó or­szággyűlési törvény ellenére a Magyarországnak a többi osztrák tartományokhoz­ viszonyait kezelő ministerium (III. t. sz. 13. §.) külügyministerré változtatott, minek különös két egyénnek Frank­furtba küldetése, s a ministeriumnak Budapesten a képviselőház­ban tett nyilatkozata által előkészíttetni s foganatba vétetni kellett volna. E lépések összehasonlítva azokkal, mellyeket a magyar mi­nisterium a beligazgatás egyes ágaiban telt, Magyarország elsza­kadását a többi osztrák tartományoktól, messzire túlhaladták azon határt, melly közt a pragmatica sanctio a czélzott áldásdús ered­ményeket megteremni egyedül képes. Pedig ez egyedül a közös és maga a magyar ministerium által is elismert jogtér a két státus­­tól kölcsönös viszonyai számára. (Vége köv.) ORSZÁGGYÜLÉS. Sept. 12-kén 50-dik ülés a kép­viselőknél. (Folyt.) Esti 8 órakor az ülés folytattatván, tárgy volt: küldöttség a nádorhoz; ministerelnököt kinevező leirat; Csányi kir. biztos levele a horvátok beütéséről; interpellátjók: Kossuth Lajos: Tisztelt képviselőházi A reggeli ü­­lésben méltóztattak nekem és Szemere belügyminiszer úrnak meg­hagyni, hogy a háznak azon határozatát, melly a cs. kir. föher­­czegsége az ország nádora és kir. helytartója iránt a ház osztat­lan bizodalmát kijelenti, neki vigyük meg. Ezen megbízásban mi eljártunk, és ő cs. kir. főherczegségének azt kijelentettük. Ő cs. kir. fensége méltóztatott azt válaszolni, hogy nem tagadhatja azon való fájdalmát, hogy miután ő számot vetve minden cselekedetei­vel, a­mit hivataloskodásának nehéz egy éve óta tett,azon tökéle­tes tiszta öntudattal van, hogy soha egy lépést sem ten, a­mi tör­vénytelen lett volna; sőt hogy minden igyekezetét mindig arra fordította, hogy a hazának jogait s szabadságát megója, az új időnek új szerzeményeit előmozdítsa, és a törvény megtartása i­­ránt a legszigorúbb lelkiismeretességgel viseltessék; Igen fájt ne­ki a képviselő­ház azon tegnapi kijelentése, hogy azon tudósítást, mellyet a ministérium lemondása következtében a ház elnökéhez küldött, a ház törvénytelennek nyilvánította. És adta nekünk, és általunk a képviselő­háznak tudtára, miként neki legtávolabbról sem volt soha esze ágában sem azon gondolat, hogy ő mint nádor és királyi helytartó máskép, mint csak a törvény által kijelölt mó­don, tehát ministérium útján, tehát minister ellenjegyzése mellett intézhessen valamit. És ő nem is küldött semmi intézményt, semmi rendeletet a házhoz, mert azt tudja, hogy ahhoz miniszer ellenjegy­zése kellett volna , hanem küldött egy egyszerű tudósítást a ház­hoz arról, hogy a ministérium leköszönt, tudósított arról, hogy a ministérium alakítására nézve a szükséges lépéseket megtette, és tudósított arról, hogy a törvények értelmében a kormányt folytat­ni fogja, azon világos kijelentéssel, hogy a ház őt ebben támo­gassa, következve semmi rendelvény, semmi intézmény nem fog­laltatván benne, és a kormány gyeplőjének kezébevételéhez azt, hogy „a törvény értelmében“ világosan hozzátevén, tehát a tér-

Next