Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-09-19 / 69. szám
— a ministerium elvégre belátta, hogy a diplomatizálásnak véget kell vetni, s a király akaratával tisztába jöni. Felment tehát két minister Bécsbe a királyhoz következő törvényes kivonatokkal: 1. Jöjön le az országba. 2. Összehívta az országgyűlést a végett, hogy a hon védelmére pénzről és katonáról gondoskodjék. Meg van a két törvény tehát sanctionálva. 3. Ha a magyar katona vérzik érette Olaszországban, tegye kötelességévé az országbani idegen katonának, hogy engedelmeskedjék a kormánynak s védje a törvényt a pártütés ellen, s nyilatkoztassa becstelennek , aki azt nem teszi. 4- Tiltsa meg Jellacsichnak, hogy Magyarországot ne merje megtámadni. Ha e szó: „királyi eskü“ szent, lehet-e ezeket megtagadni ? Azonban mi történt? miniszereink oda voltak 10 napig, s komolyan senki még csak szóba sem állott velük. Hanem időközben ministereink ottlételét teljesen ignorálva, ő felsége aláírása alatt kelt kézirat kíséretében a bécsi ministerium az ismeretes emlékiratot küldötte le Budára, melly emlékiratnál nagyobb politicai bűnt nem mutathat a história. Hazánk vérben lángban van a király nevének bitorlása mellett izgatott pártütés által, mi arra kérjük a királyt segítsen minket királyi tekintélyével a hazát, a királyi széket, s a törvényt megvédeni; s nekünk egy emlékirattal felelnek, mellynek tartalma : „a törvény, mellyre a király megesküdött, semmit sem ér, Magyarország szűnjék meg önálló ország lenni, s a német ministérium által Bécsből kormányoztassék, miszerint pénzünkről jövendőben se számoljanak, mint ekkorig nem számoltak, magyar vitézeink továbbá is a népek szabadságának elnyomására fordítassanak, mint ekkorig fordítanak, minket pedig idegen zsoldosok tartsanak igában mint eddig tartottak, és legyünk továbbá is egy gyarmattartomány, szükségre, nyomorúságra kárhoztatva, mint eddig valánk. Ez volt a felelet igazságos kivánatunkra; ez volt a hála hűségünkért, ez volt a köszönet a dynastiáhozi ragaszkodásunkért. De még ez sem volt elég, ministeriumunk küldöttei ott vesztegeltek Bécsben eredmény nélkül. Velők e dologról nem is szólottak. — Az országgyűlés látván a camarilla tacticáját, miszerint halogatással akarja hazánkat elveszteni, küldöttséget küldött Bécsbe a ministérium kívonatainak teljesítését a nemzet nevében követelni. És minő választ kapott ? Azt, hogy ő felsége beteg, tehát nem jöhet az országba. A törvények sanctiójáról majd gondolkozni fog, s ha volna is ellenök észrevétele, senki arra ne magyarázza mintha a törvényeket nem akarná megtartani; a többi kivonatok iránt pedig részint már intézkedett, részint majd a ministérium útján kiadandja határozatát. Szóval a küldöttség is egészen hiában járt, de mégis. . .nem járt hiában, mert magával hozó újság gyanánt ő felségének neve alatt kelt egy kéziratot Jellacsichhoz, mellyben őt,ki a törvény ellen fellázadt, ki ö felsége törvényes rendeleteinek fegyveres kézzel ellene szegült, kit ö felsége pártütőnek nyilatkoztatott, — most minden ministeri ellenjegyzés nélkül tehát a törvény ellenére hivatalaiba, mellyekről gyanúsítások alapján függesztette fel, visszahelyezi, ötét eddigi eljárásáért (t. i. hogy a törvény a törvényes kormány ellen fellázadt) megdicséri, s azon várakozását jelenti ki, hogy tovább is az összes birodalom érdekében ollyaű leyális ember lesz, mint eddig volt. Valóban illy rettenetes dolgok csak onnan magyarázhatók, hogy a király , mint maga is mondja , beteg, — de már az csakugyan tűrhetetlen állapot, hogy a király betegségével, a titkos camarilla, a nem felelős udvari tanácsadók annyira visszaéljenek, hogy szegény hazánknak szabadságát, alkotmányát, nemzeti lételét semmivé tegyék; s a király és törvény elleni pártütésre a beteg királynak mintegy helyeslését függeszszék reá. Az ország ekként el lévén árulva, a királytól, kinek ministerei valánk, elgyengült egészsége miatt így el lévén hagyatva, s a pártütés ellenünk a királyi név tekintélyével gyámolítva , a ministeriumnak természetesen resignálnia kellett. István nádor a lemondást elfogadta, de más ministerelnököt mindjárt nem nevezett, az ország tehát felelős kormány nélkül volt. Azon ponton állottunk, hogy amire a bécsi cselszövények működtek, ami végett Jellacsich fellázadt, t. i. hogy ne legyen magyar ministerium, csakugyan teljesedni fog, s visszaesünk a bécsi camarilla járma alá. Ezt nem engedhetők. A képviselőház kötelezte a lelépett ministeriumot, folytassa hivatalát addig, mig más ministerium alakittatik; s a többiek nem akarták, én és Szemere kötelességünknek véltük megtenni; s a ház osztatlan bizalommal kiséré cselekvésünket, mellyet arra használtunk, hogy letegyük a magyar hadseregnek alapját, s pénzerőt biztosítsunk az ország védelmére. Fent nagyon haragudtak, de mi azt mondok: itt az országban miniszeri ellenjegyzés nélkül senki sem parancsolhat, tessék miniszerelnököt nevezni, annak kezeibe leteszszük a hatalmat, de másnak nem. Használt — mi lehetetlenné tettük magunkat, de a miniszeri kormányformát s vele Magyarország önállását megmentettük. Gróf Batthyány Lajos ministerelnökké neveztetvén, uj ministerium alakításával bízatott meg. Egyszersmind megérkezett a hir, hogy a pártütő Jellacsich beütött az országba. Batthyány a ministerium alakítására feltételül kötötte, hogy ezen pártütőt ő felsége az országból kiparancsolja. Három napig vártunk a válaszra. Ez alatt érkezett híre Teleky Ádám borzasztó árulásának. Ez alatt szólíttatott fel a nádor, hogy mint az ország főkapitánya, nádori kötelessége szerint menjen személyesen védeni az országot. Mit ő teljesített is. Végre megérkezett a király válasza. Batthyány ministerelnöknek elfogadtatott, de a pártütőnek az országbeli kiparancsoltatása iránt ő felsége azt mondá, hadd lássa először, minő egyéneket teend Batthyány javaslatba ministerekké,s neheztelőleg szólt, miért toborzunk katonát, s miért bocsátunk ki papirospénzt. Értsétek jól meg hazámfiai. A beteg király nevében az adatik tudtunkra, hogy az, valljon ő felsége kiparancsolja-e a vétkes pártütőt, ki hazánkat jogtalalanul megtámadá, s Budának elfoglalásával fenyegetőzik, attól függ Péter vagy Pál lesz-e ministeri candidatus ? S a beteg király nevében rászalják, hogy védeni akarjuk az országot, védeni a királyi széket, a pártütés ellen, mellyel udvari cselszövény hazánkat megszállotta. Tehát sanctio nélkül szabad volt pártot ütni ? de mi védelem nélkül görbüljünk meg a járom alá , s adjuk fel hazánkat gyáván, hűtlenül ! Irtózatos minő játékot űznek a beteg király esküjével. Sokan roszalják talán, hogy ezen elválasztó perezben azon bizalomnál fogva, melly a legközelebbi napokban csekély személyem iránt nyilvánult, nem ragadtam kezeimbe a hatalom gyeplőjét a haza megmentésére. Nem —a hazámfiai— én ezt nem tevem , sőt minden erőmmel oda dolgoztam, hogy gróf Batthyányit reá bírjuk, alakítson ministeriumot, még pedig akként alakítsa, hogy én is minden olly név mellőzve legyen , melly ürügyül szolgálhatna a királyi helybehagyást megtagadni. Istenemre esküszöm, csak igy lehetett a haza megmentésére időt nyerni. Elmondom röviden okaimat: A nemzet elibe vetett kelepcze, nagyon is világos volt. Bár mi borzasztó tömege nehezedett is hazánkra az árulásnak , — mégis van a jogban s igazságban annyi erő, hogy nem mernék a beteg király nevében Jellacsichnak az országbai beütést világosan megparancsolni; nem mernék a katonaságot a törvény iránti engedetlenségre világosan utasítani. Ám de most azt gondolák: Batthyány feltétele nem lévén elfogadva, ő le fog mondani az elnökségről, új elnököt rögtön nem lehet nevezni, mert a beteg király Bécsben van, a nádor a táborba ment, kormány nélkül azonban az ország egy percig sem lehet, azt hitték tehát, hogy a sok hitszegés által méltán felingerlett országgyűlés ragadja kezébe a végrehajtó hatalmat, s vagy dictaturát, vagy provisorius kormányt állítand. És ekkor készen van az árulás által annyira óhajtott ürügy — a beteg király nevében azt mondani: imhol Kossuth, Nyáry vagy nem tudom ki — kezekbe ragadták jogtalanul a kormányt, kivetkőztették a nádort törvényes hatóságából, kivették a király kezéből a kormány nevezési jogot, most tehát már a király parancsolja, hogy Jellacsich nyomuljon előre Budáig, űzze el a király jogait bitorló kormányt, s helyezze be ezt ez ministereket, kik között pénz és hadügyi, kereskedési, s külügyi miniszerek nem voltak volna, a többiek pedig azon vétkes camarillának tagjai voltak volna, melly hónapok óta ármánykodik hazánk szabadsága ellen, s kész vért ontani, az országot lángba borítani, a királyi széket a hitszegés útján veszélybe dönteni, csakhogy elveszett hatalmát, minden áron visszakerítse. Ehez járult még, hogy a nádor ahelyett, hogy most az ország védelmében vezérkedik, itt hagyta volna az országot, s jöttek volna parancsok királyi névvel, hogy a katonaság ne merjen a provisorius kormánynak engedelmeskedni, Jellacsich ellen ne merjen senki harczolni, ne merjen senki önkénytesnek beállani, ne a magyar banknottát elfogadni, szóval lesve lesték az ürügyet, hogy az ország védelmi ereje elzsibbasztatván , a szegény magyar nemzet, védtelenül semmisüljön meg, s kitöröltessék a nemzetek sorából. , S most ítéljen minden igaz hazafi. — Nem követtem volna-e el a hazát veszélyeztető bűnt, ha az irántam nyilatkozó bizalomtól elszédítelve, s engedve azon méltó indignaliónak, melly minden igaz magyar kebelt elfoglal, megadtam volna az árulásnak azon ürügyet, melyre olly régen hiában várakozik. Ne itj, én azt mondom, ha van egy mákszemnyi érdem életemben, ha van, amiért hazámfiai szíves hajlandóságát megérdemlem, azáltal érdemeltem meg, hogy ezt nem tevem. A képviselőház pedig, mert egyhangú nyilatkozatával Batthyányi, ministérium alakítására reá bírta, s Batthyány, hogy ezt elvállalta, a nemzet köszönetére érdemesek. Most csak az minden hazafi teendője, hogy készüljünk a védelemre addig, míg a nagy bajjal tartogatott törvényességi formák megbuktatására az, ármány és árulás újabb ürügyet nem talál. Keresend s találatul kétségtelenül, mint a farkas Aesopus meséjében a bárány feben talált. De már csak holnap is készültebbek leszünk, mint tegnap valánk, s a farkas nem bárányokra fog bennünk találni. Gondolkozzatok, lelkesüljetek s fegyverre, fegyverrel az elárult hon védelmében, a hazánkat megszállott ellenség elleni. Őt megbuktatva, megbuktatjuk a gyalázatos camarillát, s a Regény beteg király, s a szegény elárult hon mentve leszen.— Kossuth Lajos, BÉCS, SEPTEMBER 16. Ügyeink iránt itt a részvét gyarapszik. Csak olvasni kell a bécsi lapokat. A reactio tombol és újong. A szabadság embereinek szemei nyílnak. Amannak Herostratusait az öröm bátrabbakká , emezeket az újabb események óvatosabbakká tevék. Midőn híre terjedt, hogy az osztrák ministerium ama perfidus Staatsschriftjében, mellyre ministereinket a fejedelem utasította , az foglaltatik , miszerint az 1848-as magyar törvények az alkotmánynyal és a pragmatica sanctióval ellenkeznek: a bécsi Erlungenschaftenek értéke iszonyúat csökkent. A Batthyány-féle ministeriumot Kossuth mellőzésével valóságos ellenforradalomnak tartják, s égre földre esküszik mindenki, hogy Jellacsichcal a béke meglesz, s a magyar ministerium a bécsibe olvad. Mi éretlen logica! De hiában, itt igy gondolkodnak.. A ministerium, noha Dobror úr a múlt kedden megugrasztatott, és egy takaros kis krawall a ministeri padot megbillentette , a pesti események következtében nyíltan erősebbnek vallja magát. Tegnap minden reménység ellenére is az ellenzék csatát vesztett, pedig tegnap előtt ugyancsak egyéb vala várható. Tegnap már az utczák tele valának ragasztva illy czímü placátokkal: Erzherzog Stephan hat gesiegt. Kossuth ist nicht mehr Minister. B. Sinánál fényes estély. Stametz Mayer, Jankovácz földesura a börzén sárga-fekete cocardával jelent meg. A magyar külügyministeriumnál Petrichewich Horváth Lázár látogatóban volt. Latour újdon új egyenruhában jött az országgyűlés hohe Versammlungjába. Krausz minister az estélynél rendkívül vígan és szeretetreméltólag derült homlokkal volt, csak úgy szórta a Witzet, mint szép asszony a hódító pillanatokat. Schönbrunnban a véghetetlen nagy pénzbe került majomkalitkába a majmok szokatlan vígsággal hivaskodtak. Dr. M. Letteris definitive elhatározta magát szándéklott hírlapját „die Confusion“ rövid időn megindítani. Dr. Löhner roszul érzi magát. Az Aulában és a „Democratischer Vereinban“ hosszú képeket látni, mintha mindenkivel vaczkort ízleltettek volna. Az utczákon zsibongás, lárma , öklelődzés, zúdultság. Délelőtt a Kohlmarkton, délután a Grabenen mutatárak (Auslagkasten) betördölése, minthogy sárga-fekete szalagok és cocardák egész özöne vala bennök látható. Sokan az utczákon sárga-fekete cocardával jelentek meg, ezek a csinos frakkocskákról egy kissé kíméletlenül letépettek. És jön nagy tolongás és zsémbelés egész éjfélig. A sárga-fekete cocardások a véleményszabadságra appelláltak, de a rövid úton exequens bírák ama leczkét hirdeték, hogy a véleményszabadságnak is vannak határai, mellyek a jog és igazság és közös szabadság czirkalmával vonvák. Estve a kávéházakból a schwarzgelb cocardások nem igen gyengéd módon utasítattak ki, sőt a kimenetre kész segédkezés is nyujtatott az uraknak. És ezek mind a tegnapi nap eseményei. Ugye elég egy napra! De még nem volt elég. Híre járt, hogy estvére városszerte ezer darab sárga-fekete zászló leend kitűzve. Azonban csak itt— ott jelent meg néhány, melly minden erős készület és neki gyürközés daczára is mostoha sorsra jutott, s nem verhetett gyökeret, mert legott irgalmatlanul leszaggattatott. Majd meglátjuk, mi sorsa lesz azon tízezer vég sárgafekete szalagnak, mire a schottenfeldi gyár tegnap von Pestről megrendelést. A nagylelkű nemzetnél talán majd kíméletesebb bánásmódra talál, — máris megjegyzé itt egy magyar méltóságos úr, hogy az osztrákok e betyáros türelmetlensége illetlen és gyomorháborító. Eddig a tegnapi nap, majd meglátjuk, mit szülend. — A reactio azt mondja, hogy most már jól hajt a kutya. A magyar külügyministerium utján felterjesztés ment ő felségéhez , mellyben bepanaszoltatik , hogy a magyar király országában az osztrák reactio hőse a kedves bánfoglalásokat kezd tenni, s Fiumét aiár megszállotta, sőt Slavoniában is occupálgat. A legkegyelmesebb királyi válasz e napokban érkezik a panaszra, mellyhez több rendbeli parancsjavaslat is vala mellékelve, s már a magyar ministerelnökhöz jutván, talán a magyar ház előtt is van, sokan szeretnénk tudni, valljon miként elégszik meg a nagylelkű magyar a válaszszal, mellyből hallom csak az vehető ki, hogy az a régi jártat legbiztosabb, s azért arról eltérni nem igen van szándék. A hír, miszerint Jellacsich Magyarország határába már tettleg berontott, a reactio feje emelkedéséhez sokkal járult. Nem mintha ez Jellacsich jó ügyében és erejében bíznék, hanem mivelhogy a magyarnak szokatlan határozatlanságába , nevetséges lojalitásába és a gyávasággal határos törvényszerűségi affectatiójába veti reményhorgonyát. Jellacsich gyenge, és őt csak ellenünk hirdetik erősnek. Kába, a ki hiszi, mit ellenség mond. Az Agramer Zeitung s utána a bécsi sárga-fekete lapok százötven ezernyi, sőt még nagyobb seregéről beszélnek. Egész nevetség. Anyagi ereje sem olly roppant. Erkölcsi ereje pedig rongyos. A nép már zsarolását megunta, és a segítő magyarok beütésére sóvárog , és segedelmet óhajt azon nemzettől, mellyben elég erélynek kellene lenni, hogy országa integritását megvédje. A horvát nép a terrorizmus vaspalotája alatt nyög, s nincs, ki szabadítására jöjön! E népet Jellacsich fegyveres erővel őrizteti, hogy nyíltan föl ne lázadjon ellene! Jellacsichot a reactio bírta rá , hogy Magyarországba beüssön, s ámítni akarja a magyart annak erejével, és ijesztgetni a berontással. És a magyar ámul és megijed? Ne higyetek annak, ki Jellacsichot erősnek hirdeti. Ellenségtek. Ne higyetek annak se, ki azzal kecsegtet benneteket, hogy majd az, ki nem barátotok, diplomatikai úton ki fogja egyenlíteni ez ügyet. Ellenségtek. Ne higyetek annak se, ki az illy diplomaticai kiegyenlítést rátok nézve üdvösnek hirdeti. Ellenségtek. Ne higyetek annak se, ki áruló és lázadó ellenében nagylelkűségteket provocálja. Ellenségtek. Ne higyetek annak se, ki a színlelt és ijesztgetésre számított beütésből a netán történő visszavonulást magasb kegynek tulajdonítja. Ellenségtek. Ne higyetek annak se, ki a visszavonulásnak az erők fogyatékában s a horvát nép ellenszenvében alapulását tagadja. Ellenségtek. Ne higyetek annak se, ki azt hirdeti, hogy ki e szennyes érdekű lázadót ellenetek feldaszította, majd le is csillapítja. Ellenségtek. Ne higyetek annak se, ki szemtelenül tagadja, hogy csak egy párt lázadt föl ellenetek, s hogy a nép rokonszenvét nem bírjátok. Ellenségtek. Jog és igazság és becsület és méltányosság szelleme lebeg a ti zászlóitokon! Ne féljetek! a jog és igazság és becsület és méltányosság szelleme nem vesztett még csatát! Ti a nép jogait tisztelitek, és a nemzetiség érdekeit méltányoljátok. Legyetek erősek ez érzetben, s megtörik előttetek az ármánynak minden hatalma. Hunyadi-csatárok! Szalay és Ivánka seregei! és ti dunántúli önkénytesek ! fel harczra! Ne állapodjatok meg, mig Zágrábban fel nem tűzitek a haza zászlóját. Ne állapodjatok meg, mig a becsületes horvát népet a magyar haza anyai kebeléhez nem szorítja. Verjétek le a lázadó zsarnokot, és szabadítsátok meg a terrorismus vaspalotája alatt nyögő szegény kizsarolt népet! És ezrek áldása lesz hazafi bátorságtok és vitézségtek legszebb jutalma. És én majd megirom e gyalázatos lázadás történetét, mellynek allegóriás képe im ez : „A martiusi szelek egy roskadó félre jutott házat, melly ügyetlenség, lelketlenség és tékozlás miatt elrongyollott, dűlőtérben találtak. A szelek erősek valának, a gazda beteges és erőben fogyott. Egy becsületes szomszéd előállott jó lélekkel, s maga kárával is támogatni kezdte a házat, és hűséges kezekkel tatarozgatá azt, hogy az idők vihara végkép el ne pusztítsa. És a háznak egy részlelkű zsellére gyanúsítani kezdé a becsületes szomszéd tiszta szándékát, és föllázítá ellene a ház gazdáját. És ennek korlátolt tehetségei miatt majdnem végveszélyre kell vala jutnia. Föllázítatának a helység egyéb lakói is a jó akaratú szomszéd ellen, hogy a házai ne javíttassák, hanem rongyos állapotában a férgeknek és bogaraknak szolgáljon tovább is menedékül. De a jó szomszéd áttört minden nehézségen, és szerencse áldotta meg munkáját, kitartását és áldozatait.“ A bécsi camarilla lázította fel Jellacsichot a virulásnak indult szabadság ellen, hogy az osztrák monarchia szabadságának alapját, a magyar alkotmányt rendítse meg, hogy az osztrák monarchia alkotmányosságának biztosítékát, a magyar nemzet erejét gyengítse, hogy a trónt biztosító ,új formák ellen emeljen megtörő eszközöket, s hogy a nép jóllétének és megelégedésének virágait még csirájában eltiporja. 314