Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-09-19 / 69. szám

— a ministerium elvégre belátta, hogy a diplomatizálásnak véget kell vetni, s a király akaratával tisztába jöni. Felment tehát két minister Bécsbe a királyhoz következő tör­vényes kivonatokkal: 1. Jöjön le az országba. 2. Összehívta az országgyűlést a végett, hogy a hon védel­mére pénzről és katonáról gondoskodjék. Meg van a két törvény tehát sanctionálva. 3. Ha a magyar katona vérzik érette Olaszországban, tegye kötelességévé az országbani idegen katonának, hogy engedelmes­kedjék a kormánynak s védje a törvényt a pártütés ellen, s nyilat­koztassa becstelennek , a­ki azt nem teszi. 4- Tiltsa meg Jellacsichnak, hogy Magyarországot ne merje megtámadni. Ha e szó: „királyi eskü“ szent, lehet-e ezeket megtagadni ? Azonban mi történt? miniszereink oda voltak 10 napig, s ko­molyan senki még csak szóba sem állott velük. Hanem időközben ministereink ottlételét teljesen ignorálva, ő felsége aláírása alatt kelt kézirat kíséretében a bécsi ministerium az ismeretes emlékiratot küldötte le Budára, melly emlékiratnál nagyobb politicai bűnt nem mutathat a história. Hazánk vérben lángban van a király nevének bitorlása mel­lett izgatott pártütés által, mi arra kérjük a királyt segítsen min­ket királyi tekintélyével a hazát, a királyi széket, s a törvényt megvédeni; s nekünk egy emlékirattal felelnek, mellynek tartal­ma : „a törvény, mellyre a király megesküdött, semmit sem ér, Magyarország szűnjék meg önálló ország lenni, s a német minis­térium által Bécsből kormányoztassék, miszerint pénzünkről jöven­dőben se számoljanak, mint ekkorig nem számoltak, magyar vité­zeink továbbá is a népek szabadságának elnyomására fordítassa­­nak, mint ekkorig fordítanak, minket pedig idegen zsoldosok tart­sanak igában mint eddig tartottak, és legyünk továbbá is egy gyar­mattartomány, szükségre, nyomorúságra kárhoztatva, mint eddig valánk. Ez volt a felelet igazságos kivánatunkra; ez volt a hála hű­ségünkért, ez volt a köszönet a dynastiáhozi ragaszkodásunkért. De még ez sem volt elég, ministeriumunk küldöttei ott vesz­tegeltek Bécsben eredmény nélkül. Velők e dologról nem is szó­lottak. — Az országgyűlés látván a camarilla tacticáját, miszerint halogatással akarja hazánkat elveszteni, küldöttséget küldött Bécs­be a ministérium kívonatainak teljesítését a nemzet nevében kö­vetelni. És minő választ kapott ? Azt, hogy ő felsége beteg, tehát nem jöhet az országba. A törvények sanctiójáról majd gondolkozni fog, s ha volna is ellenök észrevétele, senki arra ne magyarázza mintha a törvényeket nem akarná megtartani; a többi kivonatok iránt pedig részint már in­tézkedett, részint majd a ministérium útján kiadandja határozatát. Szóval a küldöttség is egészen hiában járt, de mégis. . .nem járt hiában, mert magával hozó újság gyanánt ő felségének neve alatt kelt egy kéziratot Jellacsichhoz, mellyben őt,ki a törvény el­len fellázadt, ki ö felsége törvényes rendeleteinek fegyveres kéz­zel ellene szegült, kit ö felsége pártütőnek nyilatkoztatott, — most minden ministeri ellenjegyzés nélkül tehát a törvény ellenére hi­vatalaiba, mellyekről gyanúsítások alapján függesztette fel, visszahelyezi, ötét eddigi eljárásáért (t. i. hogy a törvény a törvényes kormány ellen fellázadt) megdicséri, s azon várakozá­sát jelenti ki, hogy tovább is az összes birodalom érde­kében olly­aű­ leyális­ ember lesz, mint eddig volt. Valóban illy rettenetes dolgok csak onnan magyarázhatók, hogy a király , mint maga is mondja , beteg, — de már az csak­ugyan tűrhetetlen állapot, hogy a király betegségével, a titkos ca­marilla, a nem felelős udvari tanácsadók annyira visszaéljenek, hogy szegény hazánknak szabadságát, alkotmányát, nemzeti léte­lét semmivé tegyék; s a király és törvény elleni pártütésre a be­teg királynak mintegy helyeslését függeszszék reá. Az ország ekként el lévén árulva, a királytól, kinek minis­terei valánk, elgyengült egészsége miatt így el lévén hagyatva, s a pártütés ellenünk a királyi név tekintélyével gyámolítva , a mi­­nisteriumnak természetesen resignálnia kellett. István nádor a lemondást elfogadta, de más ministerelnö­­köt mindjárt nem nevezett, az ország tehát felelős kormány nél­kül volt. Azon ponton állottunk, hogy a­mire a bécsi cselszövények működtek, a­mi végett Jellacsich fellázadt, t. i. hogy ne legyen magyar ministerium, csakugyan teljesedni fog, s visszaesünk a bécsi camarilla járma alá. Ezt nem engedhetők. A képviselő­ház kötelezte a lelépett ministeriumot, folytassa hivatalát addig, mig más ministerium ala­­kittatik; s a többiek nem akarták, én és Szemere kötelessé­günknek véltük megtenni; s a ház osztatlan bizalommal kiséré cselekvésünket, mellyet arra használtunk, hogy letegyük a ma­gyar hadseregnek alapját, s pénzerőt biztosítsunk az ország vé­delmére. Fent nagyon haragudtak, de mi azt mondok: itt az ország­ban miniszeri ellenjegyzés nélkül senki sem parancsolhat, tes­sék miniszerelnököt nevezni, annak kezeibe leteszszük a hatalmat, de másnak nem. Használt — mi lehetetlenné tettük magunkat, de a miniszeri kormányformát s vele Magyarország önállását megmentettük. Gróf Batthyány Lajos ministerelnökké neveztetvén, uj mi­nisterium alakításával bízatott meg. Egyszersmind megérkezett a hir, hogy a pártütő Jellacsich beütött az országba. Batthyány a ministerium alakítására feltételül kötötte, hogy ezen pártütőt ő felsége az országból kiparancsolja. Három napig vártunk a válaszra. Ez alatt érkezett híre Te­­leky Ádám borzasztó árulásának. Ez alatt szólíttatott fel a nádor, hogy mint az ország főkapitánya, nádori kötelessége szerint men­jen személyesen védeni az országot. Mit ő teljesített is. Végre megérkezett a király válasza. Batthyány ministerel­­nöknek elfogadtatott, de a pártütőnek az országbeli kiparancsol­­tatása iránt ő felsége azt mondá, hadd lássa először, minő egyé­neket teend Batthyány javaslatba ministerekké,s neheztelőleg szólt,­­ miért toborzunk katonát, s miért bocsátunk ki papirospénzt. Értsétek jól meg hazámfiai. A beteg király nevében az adatik tudtunkra, hogy az, vall­jon ő felsége kiparancsolja-e a vétkes pártütőt, ki hazánkat jogta­­lalanul megtámadá, s Budának elfoglalásával fenyegetőzik, attól függ Péter vagy Pál lesz-e ministeri candidatus ? S a beteg király nevében rászalják, hogy védeni akarjuk az országot, védeni a királyi széket, a pártütés ellen, mellyel udvari cselszövény hazánkat megszállotta. Tehát sanctio nélkül szabad volt pártot ütni ? de mi védelem nélkül görbüljünk meg a járom alá , s adjuk fel hazánkat gyáván, hűtlenül ! Irtózatos­­ minő játékot űznek a beteg király esküjével. Sokan roszalják talán, hogy ezen elválasztó perezben azon bizalomnál fogva, melly a legközelebbi napokban csekély szemé­lyem iránt nyilvánult, nem ragadtam kezeimbe a hatalom gyeplő­jét a haza megmentésére. Nem —a hazámfiai— én ezt nem tevem , sőt minden erőmmel oda dolgoztam, hogy gróf Batthyányit reá bírjuk, alakítson minis­teriumot, még pedig akként alakítsa, hogy én i­s minden olly név mellőzve legyen , melly ürügyül szolgálhatna a királyi helybeha­­gyást megtagadni. Istenemre esküszöm, csak igy lehetett a haza megmentésére időt nyerni. Elmondom röviden okaimat: A nemzet elibe vetett kelepcze, nagyon is világos volt. Bár mi borzasztó tömege nehezedett is hazánkra az árulás­nak , — mégis van a jogban s igazságban annyi erő, hogy nem mernék a beteg király nevében Jellacsichnak az országbai beütést világosan megparancsolni; nem mernék a katonaságot a törvény iránti engedetlenségre világosan utasítani. Ám de most azt gondolák: Batthyány feltétele nem lévén elfogadva, ő le fog mondani az elnökségről, új elnököt rögtön nem lehet nevezni, mert a beteg király Bécsben van, a nádor a táborba ment, kormány nélkül azonban az ország egy perc­ig sem lehet, azt hitték tehát, hogy a sok hitszegés által méltán felinger­­lett országgyűlés ragadja kezébe a végrehajtó hatalmat, s vagy dic­­taturát, vagy provisorius kormányt állítand. És ekkor készen van az árulás által annyira óhajtott ürügy — a beteg király nevében azt mondani: imhol Kossuth, Nyáry vagy nem tudom ki — kezekbe ragadták jogtalanul a kormányt, kivetkőztették a nádort törvényes hatóságából, kivették a király kezéből a kormány nevezési jogot, most tehát már a király pa­rancsolja, hogy Jellacsich nyomuljon előre Budáig, űzze el a ki­rály jogait bitorló kormányt, s helyezze be ez­t ez ministereket, kik között pénz és hadügyi, kereskedési, s külügyi miniszerek nem voltak volna, a többiek pedig azon vétkes camarillának tagjai vol­tak volna, melly hónapok óta ármánykodik hazánk szabadsága ellen, s kész vért ontani, az országot lángba borítani, a királyi széket a hitszegés útján veszélybe dönteni, csakhogy elveszett hatalmát, minden áron visszakerítse. Ehez járult még, hogy a nádor a­helyett, hogy most az or­szág védelmében vezérkedik, itt hagyta volna az országot, s jöt­tek volna parancsok királyi névvel, hogy a katonaság ne merjen a provisorius kormánynak engedelmeskedni, Jellacsich ellen ne merjen senki harczolni, ne merjen senki önkénytesnek beállani, ne a magyar banknottát elfogadni, szóval lesve lesték az ürügyet, hogy az ország védelmi ereje elzsibbasztatván , a szegény ma­gyar nemzet, védtelenül semmisüljön meg, s kitöröltessék a nem­zetek sorából. , S most ítéljen minden igaz hazafi. — Nem követtem volna-e el a hazát veszélyeztető bűnt, ha az irántam nyilatkozó bizalomtól elszédítelve, s engedve azon méltó indignaliónak, melly minden igaz magyar kebelt elfoglal, megadtam volna az árulásnak azon ürü­gyet, melyre olly régen hiában várakozik. Ne itj, én azt mondom, ha van egy m­ákszemnyi érdem éle­temben, ha van, a­miért hazámfiai szíves hajlandóságát megérdem­­lem, az­által érdemeltem meg, hogy ezt nem tevem. A képviselő­ház pedig, mert egyhangú nyilatkozatával Batthyányi, ministérium alakítására reá bírta, s Batthyány, hogy ezt elvállalta, a nemzet köszönetére érdemesek. Most csak az minden hazafi teendője, hogy készüljünk a vé­delemre addig, míg a nagy bajjal tartogatott törvényességi formák megbuktatására az, ármány és árulás újabb ürügyet nem talál. Keresend s találatul kétségtelenül, mint a farkas Aesopus meséjében a bárány feb­en talált. De már csak holnap is készülteb­bek leszünk, mint tegnap valánk, s a farkas nem bárányokra fog bennünk találni. Gondolkozzatok, lelkesüljetek s fegyverre, fegyverrel­ az elárult hon védelmében, a hazánkat megszál­lott ellenség elleni. Őt megbuktatva, megbuktatjuk a gyalázatos ca­­marillát, s a Regény beteg király, s a szegény elárult hon mentve leszen.­­— Kossuth Lajos, BÉCS, SEPTEMBER 16. Ügyeink iránt itt a részvét gyarapszik. Csak olvasni kell a bécsi lapokat. A reactio tombol és újong. A szabadság embereinek szemei nyílnak. Amannak Herostratusait az öröm bátrabbakká , emeze­ket az újabb események óvatosabbakká tevék. Midőn híre terjedt, hogy az osztrák ministerium ama perfi­­dus Staatsschriftjében, mellyre ministereinket a fejedelem utasítot­ta , az foglaltatik , miszerint az 1848-as magyar törvények az alkotmánynyal és a pragmatica sanctióval ellenkeznek: a bécsi Erlungenschafte­nek értéke iszonyúat csökkent. A Batthyány-féle ministeriumot Kossuth mellőzésével való­ságos ellenforradalomnak tartják, s égre földre esküszik mindenki, hogy Jellacsichc­al a béke meglesz, s a magyar ministerium a bécsibe olvad. Mi éretlen logica! De hiában, itt igy gondolkodnak.. A ministerium, noha Dobr­or úr a múlt kedden megugrasz­­tatott, és egy takaros kis krawall a ministeri padot megbillen­tette , a pesti események következtében nyíltan erősebbnek vall­ja magát. Tegnap minden reménység ellenére is az ellenzék csatát vesztett, pedig tegnap előtt ugyancsak egyéb vala várható. Tegnap már az utczák tele valának ragasztva illy czímü placátokkal: Erzherzog Stephan hat gesiegt. Kossuth ist nicht mehr Minister. B. Sinánál fényes estély. Stametz Mayer, Jankovácz földesura a börzén sárga-fekete cocardával jelent meg. A magyar külügyministeriumnál Petrichewich Hor­váth Lázár látogatóban volt. Latour újdon­ új egyenruhában jött az országgyűlés hohe Versammlungjába. Krausz minister az estélynél rendkívül vígan és szeretetre­­méltólag derült homlokkal volt, csak úgy szórta a Witzet, mint szép asszony a hódító pillanatokat. Schönbrunnban a véghetetlen nagy pénzbe került majomka­litkába a majmok szokatlan vígsággal hivaskodtak. Dr. M. Letteris definitive elhatározta magát szándéklott hír­lapját „die Confusion“ rövid időn megindítani. Dr. Löhner roszul érzi magát. Az Aulában és a „Democratischer Vereinban“ hosszú képe­ket látni, mintha mindenkivel vaczkort ízleltettek volna. Az utczákon zsibongás, lárma , öklelődzés, zúdultság. Délelőtt a Kohlmarkton, délután a Grabenen mutatárak (Aus­­lagkasten) betördölése, minthogy sárga-fekete szalagok és cocar­­dák egész özöne vala bennök látható. Sokan az utczákon sárga-fekete cocardával jelentek meg, ezek a csinos frakkocskákról egy kissé kíméletlenül letépettek. És jön nagy tolongás és zsémbelés egész éjfélig. A sárga-fekete cocardások a véleményszabadságra appel­­láltak, de a rövid úton exequens bírák ama leczkét hirdeték, hogy a véleményszabadságnak is vannak határai, mellyek a jog és igazság és közös szabadság czirkalmával vonvák. Estve a kávéházakból a schwarzgelb cocardások nem igen gyengéd módon utasítattak ki, sőt a kimenetre kész segédkezés is nyujtatott az uraknak. És ezek mind a tegnapi nap eseményei. Ugy­e elég egy napra! De még nem volt elég. Híre járt, hogy estvére városszer­te ezer darab sárga-fekete zászló leend kitűzve. Azonban csak itt— ott jelent meg néhány, melly minden erős készület és neki gyür­­közés daczára is mostoha sorsra jutott, s nem verhetett gyökeret, mert legott irgalmatlanul leszaggattatott. Majd meglátjuk, mi sorsa lesz azon tízezer vég sárga­fekete szalagnak, mire a schottenfeldi gyár tegnap von Pestről megrendelést. A nagylelkű nemzetnél talán majd kíméletesebb bánásmódra talál, — már­is megjegyzé itt egy magyar méltóságos úr, hogy az osztrákok e betyáros türelmetlensége illetlen és gyomorhá­borító. Eddig a tegnapi nap, majd meglátjuk, mit szülend. — A reactio azt mondja, hogy most már jól hajt a kutya. A magyar külügyministerium utján felterjesztés ment ő fel­ségéhez , mellyben bepanaszoltatik , hogy a magyar király orszá­gában az osztrák reactio hőse a kedves bán­­foglalásokat kezd tenni, s Fiumét aiár megszállotta, sőt Slavoniában is occupálgat. A legkegyelmesebb királyi válasz e napokban érkezik a pa­naszra, mellyhez több rendbeli parancsjavaslat is vala mellékelve, s már a magyar ministerelnökhöz jutván, talán a magyar ház előtt is van, sokan szeretnénk tudni, valljon miként elégszik meg a nagylelkű magyar a válaszszal, mellyből hallom csak az vehető ki, hogy az a régi járt­at legbiztosabb, s azért arról eltérni nem igen van szándék. A hír, miszerint Jellacsich Magyarország határába már tett­­leg berontott, a reactio feje emelkedéséhez sokkal járult. Nem mintha ez Jellacsich jó ügyében és erejében bíznék, ha­nem mivelhogy a magyarnak szokatlan határozatlanságába , ne­vetséges lojalitásába és a gyávasággal határos törvényszerűségi affectatiójába veti reményhorgonyát. Jellacsich gyenge, és őt csak ellenünk hirdetik erősnek. Ká­ba, a ki hiszi, mit ellenség mond. Az Agramer Zeitung s utána a bécsi sárga-fekete lapok száz­ötven ezernyi, sőt még nagyobb seregéről beszélnek. Egész nevetség. Anyagi ereje sem olly roppant. Erkölcsi ereje pedig rongyos. A nép már zsarolását megunta, és a segítő magyarok beüté­sére sóvárog , és segedelmet óhajt azon nemzettől, mellyben elég erélynek kellene lenni, hogy országa integritását megvédje. A horvát nép a terrorizmus vaspalotája alatt nyög, s nincs, ki szabadítására jöjön! E népet Jellacsich fegyveres erővel őrizteti, hogy nyíltan föl ne lázadjon ellene! Jellacsichot a reactio bírta rá , hogy Magyarországba be­üssön, s ámítni akarja a magyart annak erejével, és ijesztgetni a berontással. És a magyar ámul és megijed? Ne higyetek annak, ki Jellacsichot erősnek hirdeti. Ellen­­ségtek. Ne higyetek annak se, ki azzal kecsegtet benneteket, hogy majd az, ki nem barátotok, diplomatikai úton ki fogja egyenlí­teni ez ügyet. Ellenségtek. Ne higyetek annak se, ki az illy diplomaticai kiegyenlítést rátok nézve üdvösnek hirdeti. Ellenségtek. Ne higyetek annak se, ki áruló és lázadó ellenében nagylel­­kűségteket provocálja. Ellenségtek. Ne higyetek annak se, ki a színlelt és ijesztgetésre számított beütésből a netán történő visszavonulást magasb kegynek tulajdo­nítja. Ellenségtek. Ne higyetek annak se, ki a visszavonulásnak az erők fogya­tékában s a horvát nép ellenszenvében alapulását tagadja. Ellen­ségtek. Ne higyetek annak se, ki azt hirdeti, hogy ki e szennyes érdekű lázadót ellenetek feldaszította, majd le is csillapítja. Ellen­ségtek. Ne higyetek annak se, ki szemtelenül tagadja, hogy csak egy párt lázadt föl ellenetek, s hogy a nép rokonszenvét nem bír­játok. Ellenségtek. Jog és igazság és becsület és méltányosság szelleme lebeg a ti zászlóitokon! Ne féljetek! a jog és igazság és becsület és méltányosság szelleme nem vesztett még csatát! Ti a nép jogait tisztelitek, és a nemzetiség érdekeit méltá­nyoljátok. Legyetek erősek ez érzetben, s megtörik előttetek az ármánynak minden hatalma. Hunyadi-csatárok! Szalay és Ivánka seregei! és ti du­nántúli önkénytesek ! fel harczra! Ne állapodjatok meg, mig Zág­rábban fel nem tűzitek a haza zászlóját. Ne állapodjatok meg, mig a becsületes horvát népet a magyar haza anyai kebeléhez nem szo­rítja. Verjétek le a lázadó zsarnokot, és szabadítsátok meg a ter­rorismus vaspalotája alatt nyögő szegény kizsarolt népet! És ez­rek áldása lesz hazafi bátorságtok és vitézségtek legszebb jutalma. És én majd megirom e gyalázatos lázadás történetét, melly­nek allegóriás képe im ez : „A martiusi szelek egy roskadó­ félre jutott házat, melly ügyetlenség, lelketlenség és tékozlás miatt elrongyollott, dűlőtér­ben találtak. A szelek erősek valának, a gazda beteges és erőben fogyott. Egy becsületes szomszéd előállott jó lélekkel, s maga ká­rával is támogatni kezdte a házat, és hűséges kezekkel tataroz­­gatá azt, hogy az idők vihara végkép el ne pusztítsa. És a háznak egy részlelkű zsellére gyanúsítani kezdé a be­csületes szomszéd tiszta szándékát, és föllázítá ellene a ház gaz­dáját. És ennek korlátolt tehetségei miatt majdnem végveszélyre kell vala jutnia. Föllázítatának a helység egyéb lakói is a jó akaratú szom­széd ellen, hogy a ház­ai ne javíttassák, hanem rongyos állapotá­ban a férgeknek és bogaraknak szolgáljon tovább is menedékül. De a jó szomszéd áttört minden nehézségen, és szerencse áldotta meg munkáját, kitartását és áldozatait.“ A bécsi camarilla lázította fel Jellacsichot a virulásnak in­dult szabadság ellen, hogy az osztrák monarchia szabadságának alapját, a magyar alkotmányt rendítse meg, hogy az osztrák monarchia alkotmányosságának biztosítékát, a magyar nemzet erejét gyengítse, hogy a trónt biztosító ,új formák ellen emeljen megtörő esz­közöket, s hogy a nép jóllétének és megelégedésének virágait még csi­rájában eltiporja. 314

Next